1Aztán Cin sivatagába érkeztek Izráel fiai, az egész közönség az első hónapban; és letelepedett a nép Kádesben. És ott halt meg Mirjám; és ott is temették el.
2És nem volt vize a közönségnek; és összegyülekeztek Mózes ellen és Áron ellen.
3És perlekedett a nép Mózessel, és azt mondták, mondván: Bárcsak meghaltunk volna, mikor testvéreink meghaltak az Úr előtt!
4Miért is hoztátok be az Úr gyülekezetét ebbe a sivatagba; hogy ott haljunk meg mi és barmaink?
5És miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból, hogy erre a rossz helyre vezessetek bennünket? Nem vetésnek, fügének, szőlőnek és gránátalmának helye ez, még inni való víz sincs.
6És bement Mózes és Áron a gyülekezet elől a gyülekezet sátorának ajtónyílásához, és arcra estek; és megjelent nekik az Úr dicsősége.
7És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
8Vedd e vesszőt és gyűjtsd össze a közönséget te és testvéred, Áron, és szóljatok a kősziklának szemeik előtt, hogy adja elő vizét; így fakassz nekik vizet a kősziklából és adj inni a közönségnek és barmainak.
9És elvette Mózes a vesszőt az Úr színe elől; amiképpen parancsolta neki.
10És összegyűjtötte Mózes és Áron a gyülekezetet a kőszikla elé; és azt mondta nekik: Ide hallgassatok, ti lázadók, vajon ebből a kősziklából fogunk nektek vizet fakasztani?
11Ezzel felemelte Mózes a kezét és megütötte a kősziklát vesszejével kétszer; és sok víz jött ki, és ivott a közönség és barmaik.
12Az Úr pedig azt mondta Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek bennem, hogy megdicsőítettetek volna Izráel fiainak szemei előtt; ezért nem viszitek be ezt a gyülekezetet abba az országba, melyet nekik adtam.
13Ez Mé-Meribá, ahol Izráel fiai pereltek az Úrral; és megdicsőítette magát bennük.
14És követeket küldött Mózes Kádestől Edom királyához: Ezt mondja Izráel, a te testvéred: Te ismered mindazt a bajt, ami minket ért.
15Hogy atyáink lementek Egyiptomba, és Egyiptomban laktunk sok ideig; de mikor az egyiptomiak rosszul bántak velünk és atyáinkkal,
16az Úrhoz kiáltottunk, és meghallotta szavunkat, küldött egy angyalt, és kihozott bennünket Egyiptomból; és most Kádesben vagyunk, a határod szélén levő városban.
17Kérlek, hadd vonuljunk át országodon, nem vonulunk mezőn és szőlőn keresztül, és nem iszunk kútvizet; a király útján megyünk, nem térünk le sem jobbra, sem balra, míg át nem megyünk határodon.
18De azt mondta neki Edom: Ne vonulj rajtam keresztül; mert különben karddal vonulok ki ellened.
19Erre azt mondták neki Izráel fiai: Az országúton vonulunk fel, és ha vizedet isszuk, én és jószágaim, meg adom az árát; csak, nincs másról szó, gyalog hadd vonuljak át.
20De azt mondta: Nem vonulhatsz át; és kivonult ellene Edom tekintélyes néppel és erős kézzel.
21Miután Edom így vonakodott megadni Izráelnek a határán való átvonulást; tehát Izráel eltért tőle.
22És elindultak Kádesből, és elérkeztek Izráel fiai az egész közönség a Hór hegyére.
23És azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak a Hór hegyén; Edom országainak határán, mondván:
24Takaríttassék Áron az ő népeihez, mert nem megy be abba az országba, melyet Izráel fiainak adtam azért; mert nem engedtetek szavamnak Mé-Meribánál.
25Vedd Áront és fiát Eleázárt; és vidd fel őket a Hór hegyére.
26És vettesd le Áronnal ruháit és add rá azokat fiára Eleázárra; mert Áron az ő népeihez takaríttatik és meghal ott.
27És úgy tett Mózes, mint ahogyan az Úr parancsolta; és felmentek a Hór hegyére az egész közönség szemei előtt.
28És levettette Mózes Áronnal a ruháit, és ráadta azokat a fiára, Eleázárra, aztán meghalt Áron ott a hegy tetején; Mózes pedig és Eleázár lejött a hegyről.
29Mikor az egész közönség látta, hogy Áron meghalt; siratta Áront harminc napig Izráelnek egész háza.