1Mirjám pedig és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit elvett; mert egy kúsi asszonyt vett el.
2És azt mondták: Vajon csupán csak Mózessel beszélt az Úr, vajon nem beszélt-e velünk is? És meghallotta az Úr.
3Az a férfiú pedig, Mózes, igen szelíd volt; minden embernek felette, aki a föld színén van.
4És hirtelen azt mondta az Úr Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mind a hárman a gyülekezet sátorához; és kimentek mind a hárman.
5Akkor leszállt az Úr egy felhőoszlopban, és a sátor ajtónyílásába állt; és szólította Áront és Mirjámot, és kimentek mind a ketten.
6És azt mondta: Hát halljátok szómat: Ha lesz nektek Jahve-prófétátok, Látásban jelenek meg annak, Álomban beszélek vele.
7Nem így az én szolgám, Mózes (egész házamban hűséges ő),
8Szemtől szembe beszélek vele; És látásban és nem talányokban. És az Úr alakját megnézheti. Tehát miért nem féltetek szolgám ellen, Mózes ellen beszélni?
9És fellobbant az Úr haragja rájuk, és elment.
10A felhő pedig eltávozott a sátor fölül, és íme Mirjám bélpoklos lett, olyan volt, mint a hó; és mikor Áron Mirjám felé fordult, hát íme bélpoklos volt.
11Akkor azt mondta Áron Mózesnak: Kérlek, uram, ne tulajdonítsd nekünk bűnül, hogy bolondok voltunk és hogy bűnöztünk:
12ne legyen ő olyan, mint a halott, akinek a húsa félig elrothadt, mire kijön anyjának méhéből.
13És felkiáltott Mózes az Úrhoz, mondván: Kérlek, oh Isten, gyógyítsd meg őt!
14Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Ha atyja köpött volna az arcába, nem kellett volna-e neki szégyenkeznie hét napig? Be kell zárni hét napig a táboron kívül, és azután be lehet venni.
15És bezárták Mirjámot a táboron kívül hét napra; de a nép nem indult addig, míg Mirjám be nem vétetett.
16(13,1) És azután elindult a nép Hacérótból; és tábort ütöttek Párán sivatagában.