1És beszállván a hajóba, átkelt, és elment az ő városába.
2És íme hoztak neki egy ágyban fekvő gutaütöttet; és látván Jézus az ő hitüket, azt mondta a gutaütöttnek: Bízzál, gyermekem; megbocsáttattak neked bűneid.
3És íme az írástudók közül némelyek azt mondták magukban: Ez káromkodik.
4És látván Jézus gondolataikat, azt mondta: Miért gondoltok gonoszt szívetekben?
5Mert mi könnyebb; azt mondani: Megbocsáttattak bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj?
6Hogy pedig megtudjátok, hogy teljhatalma van az Ember Fiának a földön bűnöket bocsátani, akkor a gutaütöttnek mondta: Kelj fel, vedd fel ágyadat, és menj haza.
7És felkelvén elment haza.
8Látván pedig a sokaság, elcsodálkozott, és dicsőítette az Istent, ki ilyen teljhatalmat adott az embereknek.
9És mikor Jézus onnét továbbment, látott egy embert a vámnál ülni, Máté nevezetűt; és azt mondta neki: Kövess engem! És felkelvén, követte őt.
10És történt, hogy asztalhoz ült házában; és íme sok vámszedő és bűnös jött és asztalhoz ült Jézussal és tanítványaival együtt.
11Amit látván a farizeusok, azt mondták tanítványainak: Miért eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt a ti Mesteretek?
12Jézus pedig amint meghallotta, azt mondta nekik: Nem az egészségeseknek kell orvos, hanem a betegeknek.
13Elmenvén pedig tanuljátok meg, mit tesz „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot\; mert nem igazakat jöttem megtérésre hívni, hanem bűnösöket.
14Akkor odamentek hozzá a János tanítványai, és azt mondták: Miért hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?
15És azt mondta nekik Jézus: Vajon gyászolhatnak-e a lakodalmasok, míg velük van a vőlegény? De jönnek napok, mikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor majd böjtölnek.
16Senki sem vet pedig foltot új posztóból ó ruhára; mert toldása elszakít a ruhából, és nagyobb szakadás lesz.
17Sem új bort nem töltenek ó tömlőkbe; mert különben elszakadnak a tömlők, a bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak; hanem új bort új tömlőkbe töltenek, és mindkettő megmarad.
18Amint ezeket mondta nekik, íme jött egy elöljáró és leborult előtte, mondván: Az én leányom az imént halt meg, de jer és tedd reá kezedet, és feléled. [22-43; 41-56]
19És felkelvén Jézus, követte őt tanítványaival együtt.
20És íme egy tizenkét éve vérfolyásos asszony oda menvén hátulról, érintette ruhája bojtját.
21Mert azt gondolta magában: Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.
22Jézus pedig megfordulván és meglátván őt, azt mondta: Bízzál, leányom; hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony attól az órától fogva.
23És amint Jézus az elöljáró házába ért, és látta a síposokat és a zajongó sokaságot,
24azt mondta nekik: Távozzatok, mert nem halt meg a leány, hanem alszik. És kinevették őt.
25De mikor a sokaságot eltávolították, bement, megfogta a kezét, és felkelt a leány.
26És kiment ez a hír arra az egész földre.
27És amikor onnét tovább ment Jézus, követte őt két vak, kiáltva és azt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak Fia!
28Mikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok, és azt mondta nekik Jézus: Hiszitek, hogy ezt megtehetem? Azt mondták neki: Igen, Uram!
29Akkor illette szemeiket, mondván: Hitetek szerint legyen nektek.
30És megnyíltak a szemeik; Jézus pedig rájuk parancsolt: Meglássátok, senki meg ne tudja!
31Azok pedig kimenvén, elterjesztették a hírét azon az egész földön.
32Amint pedig azok kimentek, íme hoztak neki egy ördöngös néma embert.
33És kiűzetvén az ördög, megszólalt a néma; a sokaság pedig elcsodálkozott, mondván, hogy soha még ilyet nem láttak Izráelben.
34A farizeusok pedig azt mondták: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
35És körüljárta Jézus a városokat és a falvakat mind, tanítván zsinagógáikban, és hirdetvén az örömhírt az országról, és gyógyítván minden betegséget és minden erőtlenséget a nép között.
36Látván pedig a sokaságot, megesett a szíve rajtuk, mert elernyedtek voltak és hányt-vetettek, mint a pásztor nélkül való juhok.
37Akkor azt mondta tanítványainak: Az aratás sok, a munkás kevés;
38kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába.