1És felkelvén egész tömegükben, elvitték őt Pilátushoz.
2És kezdték őt vádolni, mondván: Erről megállapítottuk, hogy elcsavarja a népünket, és tiltja, hogy a császárnak adót fizessünk, önmagát mondván Krisztusnak, királynak.
3Pilátus tehát megkérdezte őt, mondván: Te vagy a zsidók királya? Ő pedig felelvén neki, azt mondta: Te mondod.
4Pilátus pedig azt mondta a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.
5De azok erősítették, mondván: Felzendíti a népet, mert egész Júdea-szerte tanít, Galileától kezdve mindidáig.
6Pilátus pedig Galileát hallván, kérdezte, vajon ez az ember galileai?
7És mikor megtudta, hogy Heródes hatósága alól való, elküldte őt Heródeshez, ki szintén Jeruzsálemben volt ezekben a napokban.
8Heródes pedig nagyon örült, mikor Jézust látta, mert régóta szerette volna őt látni, mivel sokat hallott felőle; és remélte, hogy lát valami általa történő csodát.
9Tehát sok beszéddel kérdezte őt; de ő semmit nem felelt neki.
10De ott álltak a főpapok és az írástudók, és buzgón vádolták őt.
11Heródes tehát katonáival együtt semminek állította őt és csúfságból ragyogó ruhát adván rá, visszaküldte őt Pilátusnak.
12Barátok lettek pedig egymással Pilátus és Heródes azon a napon; mert azelőtt ellenségeskedésben voltak egymással.
13Pilátus pedig összehívatván a főpapokat, elöljárókat és a népet,
14azt mondta nekik: Idehoztátok nekem ezt az embert, mint aki a népet elcsavarja; és íme én előttetek kihallgatván, semmi bűnt nem találtam ebben az emberben azokból, amikkel őt vádoljátok;
15de még Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzánk; és íme semmi halálra méltó nem bizonyult rá.
16Megfenyítvén tehát őt, elbocsátom.
17Tudniillik el kellett nekik bocsátania ünnepenként egyet.
18De felkiáltottak egyetemben, mondván: Old meg ezt, és bocsásd el nekünk Barabbást!
19Aki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve.
20Ismét kiáltott tehát Pilátus, hogy Jézust akarja elbocsátani,
21de azok azt kiáltották rá, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg őt!
22Ő pedig harmadszor mondta nekik: Hát mi gonoszt cselekedett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom.
23De azok nekifeküdtek nagy kiáltásokkal, kérvén, hogy ő feszíttessék meg; és győzött az ő kiáltásuk és a főpapoké;
24és Pilátus megítélte, hogy legyen meg, amit kérnek.
25Elbocsátotta tehát nekik azt, aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve, akit kértek; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
26És amint elvezették őt, előfogtak bizonyos cirénéi Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.
27Követte pedig őt a népnek és asszonyoknak nagy sokasága, kik jajgattak, és siratták őt.
28De Jézus hozzájuk fordulva azt mondta: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok énrajtam, hanem ti magatokon sírjatok és gyermekeiteken.
29Mert íme jönnek napok, mikor azt mondjátok: Boldogok a meddők, és a méhek, melyek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!
30Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!
31Mert ha ezt művelik a zöldellő fával, mi lesz a szárazzal?
32Vittek pedig még két gonosztevőt is, vele együtt kivégezni.
33És mikor a Koponyának nevezett helyre értek, ott megfeszítették őt, és a gonosztevőket, egyiket jobbról, másikat pedig balról;
34Jézus pedig azt mondta: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Elosztván pedig ruháit, sorsot vetettek.
35És a nép megállt és nézte; de vele együtt csúfolták az elöljárók is, mondván: Másokat megtartott, tartsa meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa.
36De csúfolták őt a katonák is, odamenvén, és ecettel kínálván őt,
37és mondván: Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!
38Volt pedig egy felirat is felette, hellén, római és héber betűkkel írva: Ez a zsidók királya.
39Egyik pedig a felakasztott gonosztevők közül szidalmazta őt, mondván: Nem te vagy-e a Krisztus? Szabadítsd meg magadat és minket!
40De felelt a másik, és megdorgálta őt, mondván: Az Istentől sem félsz te, holott ugyanazon ítélet alatt vagy?
41És mi ugyan igazság szerint, mert amiket cselekedtünk, azoknak méltó büntetését vesszük; de ez semmi helytelent nem cselekedett.
42És azt mondta: Jézus, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz királyságodban!
43És azt mondta neki Jézus: Bizony mondom neked, ma velem leszel a Paradicsomban.
44Mintegy hat óra volt pedig, mikor sötétség lett az egész földön kilenc óráig.
45- - -
46És nagy hangon kiáltván Jézus azt mondta: Atyám, a te kezedbe teszem le lelkemet! És ezeket mondván, kiszenvedett.
47Látván pedig a százados, ami történt, dicsőítette az Istent, mondván: Ez valóban igaz ember volt.
48És az egész sokaság, mely összejött erre a látványra, látván a történteket, mellét verve tért vissza.
49Ismerősei pedig mind távol állottak, az asszonyok is, akik együtt követték őt Galieából, és látták ezeket.
50És íme volt egy ember, név szerint József, aki tanácsbeli volt, jó és igaz férfiú
51(ez nem volt részes az ő tanácsukban és tettükben) Arimathiából, a zsidók városából való, aki várta az Isten országát.
52Ez elmenvén Pilátushoz, elkérte Jézus testét.
53És levévén azt, gyolcsba göngyölte, és egy kőbe vágott sírba tette, melyben még senki nem feküdt.
54És péntek nap volt és szombatra virradt.
55Az asszonyok pedig, akik együtt jöttek vele Galileából, elkísérvén, megnézték a sírt, és hogy mi módon helyeztetett el az ő teste;
56aztán visszatérvén készítettek fűszerszámokat és keneteket;