1Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, az úgynevezett húsvét,
2és a főpapok és írástudók tanakodtak, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.
3Belement pedig a sátán Júdásba, kit Iskariótnak hívtak és a tizenkettő számába tartozott;
4és elmenvén megbeszélte a főpapokkal és elöljárókkal, hogy hogyan adja őt nekik kezükbe.
5És megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki;
6és elfogadta, és kereste a jó alkalmat, hogy kezükbe adja őt nekik csődület nélkül.
7Eljött pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen a húsvéti bárányt meg kellett ölni.
8És elküldte Pétert és Jánost, mondván: Menjetek és készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megegyük.
9Azok pedig azt mondták neki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
10És ő azt mondta nekik: Íme, amint bementek a városba, összetalálkozik veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek azt abba a házba, amelyikbe bemegy;
11és mondjátok a házi gazdának: Azt mondja neked a Mester: Hol van a szállás, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal megegyem?
12És az mutat nektek egy nagy felházat felterítve; ott készítsétek el.
13Elmenvén pedig úgy találták, amint mondta nekik; és elkészítették a húsvéti bárányt.
14És mikor eljött az óra, asztalhoz ült, és a tizenkét apostol vele együtt.
15És azt mondta nekik: Vágyva vágytam ezt a húsvéti bárányt megenni veletek, mielőtt szenvedek;
16mert mondom nektek, hogy többé nem eszem belőle, amíg be nem teljesedik az Isten országában.
17És vévén a poharat hálát adván azt mondta: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok közt;
18mert mondom nektek, hogy nem iszom a szőlőtő terméséből, míg el nem jön az Isten országa.
19És vévén a kenyeret, hálát adván megtörte, és nekik adta, mondván: Ez az én testem, mely érettetek adatik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
20Hasonlóképpen a poharat is a vacsora után, mondván: Ez a pohár az új szövetség az én véremben, mely értetek kiontatik.
21De íme, annak keze, aki engem elárul, velem van az asztalon.
22És az Embernek Fia ugyan elmegy, mint elvégeztetett, de jaj annak az embernek, aki által elárultatik.
23És ők elkezdték egymás között kérdezgetni, vajon ki lehet az őközülük, aki ezt meg fogja tenni.
24Versengés is támadt köztük arról, hogy ki tekintendő közöttük nagyobbnak.
25Ő pedig azt mondta nekik: A népek királyai uralkodnak felettük, és akik őket leigázzák, jóltevőknek hívatnak.
26De ti ne így! Hanem a legnagyobb olyan legyen köztetek, mint a legkisebb, és a vezető, mint a szolgáló.
27Mert ki nagyobb; az-e, aki asztalnál ül, vagy az, aki szolgál? Ugye az, aki asztalnál ül? De úgy vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
28De ti vagytok, akik kitartottatok velem megpróbáltatásaimban;
29és én rendelek nektek, miképpen az én Atyám rendelt nekem, országot,
30hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráel tizenkét törzsét.
31De azt mondta az Úr: Simon, Simon, íme a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,
32de én imádkoztam érted, hogy hited el ne fogyjon; és te, ha egyszer megtérsz, erősítsd testvéreidet.
33Az pedig azt mondta neki: Uram, veled kész vagyok börtönbe is, halálba is menni!
34De ő azt mondta neki: Mondom neked, Péter, ma még nem szól kakas, már háromszor megtagadod, hogy ismersz engem.
35És azt mondta nekik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saruk nélkül, volt-e valamiben fogyatkozásotok? Ők pedig azt mondták: Semmiben.
36Tehát azt mondta nekik: Hanem most, akinek van erszénye, vegye elő, hasonlóképpen táskáját is; és akinek nincs kardja, adja el köpönyegét és vegyen.
37Mert mondom nektek, hogy még ennek az Írásnak be kell teljesedni rajtam, hogy: És a bűnösök közé számláltatott; mert amik felőlem valók, el is végeztetnek.
38De azok azt mondták: Uram, ihol van két kard; ő pedig azt mondta nekik: Az elég.
39És kimenvén, elment szokása szerint az Olajfák hegyére; követték pedig őt tanítványai is.
40És mikor helyt voltak, azt mondta nekik: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.
41Ő is elvált tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre esvén imádkozott,
42mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem a pohárt; de azért ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen meg.
43Angyal jelent pedig meg neki mennyből, őt erősíteni.
44És haláltusában lévén, nagyon buzgón imádkozott; és olyan lett a verejtéke, mintha vércseppek hullottak volna a földre.
45És mikor felkelt az imádkozásból és tanítványaihoz ment, aludva találta őket a szomorúság miatt,
46és azt mondta nekik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.
47Még ő beszélt, mikor ímhol a sokaság, és a tizenkettő egyike, a Júdás nevű ment előttük, és közeledett Jézushoz, hogy megcsókolja őt.
48Jézus pedig azt mondta neki: Júdás, csókkal árulod el az Embernek Fiát?
49Látván pedig a körülötte levők, hogy mi lesz, azt mondták neki: Uram, üssünk-e karddal?
50És megütötte közülük valaki a főpap szolgáját, és levágta neki a jobb fülét.
51Felelvén pedig Jézus, azt mondta: Legyen elég eddig! És illetvén annak fülét, meggyógyította azt.
52Azt mondta pedig Jézus azoknak, akik rámentek, főpapoknak, templomi elöljáróknak és véneknek: Mint egy tolvajra jöttetek ki kardokkal és botokkal?
53Bár nappal mindig veletek voltam a templomban, nem nyújtottátok ki rám kezeteket; de ez a ti órátok, és a sötétség hatalma.
54Megfogván pedig őt elvezették, és bevitték a főpap házába; Péter pedig távolról követte.
55Mikor pedig azok tüzet raktak az udvar közepén és köré ültek, Péter leült közöttük.
56Látván pedig őt egy szolgálóleány a tűznél ülni, és jól megnézvén, azt mondta: Ez is ővele volt!
57Ő pedig megtagadta őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!
58Kissé később más látta őt és szólt: Te is azok közül való vagy! Péter pedig azt mondta: Ember, nem vagyok!
59És úgy egy óra múlva másvalaki erősítette, mondván: Bizony ez is vele volt; hiszen galileai is.
60Péter pedig azt mondta: Ember, nem tudom, mit mondasz! És nyomban, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.
61És hátrafordulván az Úr, ránézett Péterre; és eszébe jutott Péternek az Úr szava, amint mondta neki: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
62És kimenvén Péter, sírt keservesen.
63És azok az emberek, akik Jézust őrizték, csúfolták őt és verték,
64és eltakarván őt, megkérdezték, mondván: Prófétáld meg, ki az, aki megütött?
65És sok egyebet mondtak rá, szidalmazván őt.
66És mikor nappal lett, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók, és elvitték őt gyűlésükbe,
67mondván: Te vagy-e a Krisztus, mondd meg nekünk! De azt mondta nekik: Ha mondom nektek, nem hiszitek;
68ha pedig kérdezem, nem feleltek.
69De mostantól fogva az Embernek Fia az Isten hatalmának jobbján fog ülni.
70Azt mondták pedig mindnyájan: Tehát te vagy az Isten Fia? Ő pedig azt mondta nekik: Ti mondjátok, hogy én vagyok.
71Azok pedig azt mondták: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.