Luke 22
1 Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, az úgynevezett húsvét,
2 és a főpapok és írástudók tanakodtak, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.
3 Belement pedig a sátán Júdásba, kit Iskariótnak hívtak és a tizenkettő számába tartozott;
4 és elmenvén megbeszélte a főpapokkal és elöljárókkal, hogy hogyan adja őt nekik kezükbe.
5 És megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki;
6 és elfogadta, és kereste a jó alkalmat, hogy kezükbe adja őt nekik csődület nélkül.
7 Eljött pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen a húsvéti bárányt meg kellett ölni.
8 És elküldte Pétert és Jánost, mondván: Menjetek és készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megegyük.
9 Azok pedig azt mondták neki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
10 És ő azt mondta nekik: Íme, amint bementek a városba, összetalálkozik veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek azt abba a házba, amelyikbe bemegy;
11 és mondjátok a házi gazdának: Azt mondja neked a Mester: Hol van a szállás, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal megegyem?
12 És az mutat nektek egy nagy felházat felterítve; ott készítsétek el.
13 Elmenvén pedig úgy találták, amint mondta nekik; és elkészítették a húsvéti bárányt.
14 És mikor eljött az óra, asztalhoz ült, és a tizenkét apostol vele együtt.
15 És azt mondta nekik: Vágyva vágytam ezt a húsvéti bárányt megenni veletek, mielőtt szenvedek;
16 mert mondom nektek, hogy többé nem eszem belőle, amíg be nem teljesedik az Isten országában.
17 És vévén a poharat hálát adván azt mondta: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok közt;
18 mert mondom nektek, hogy nem iszom a szőlőtő terméséből, míg el nem jön az Isten országa.
19 És vévén a kenyeret, hálát adván megtörte, és nekik adta, mondván: Ez az én testem, mely érettetek adatik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
20 Hasonlóképpen a poharat is a vacsora után, mondván: Ez a pohár az új szövetség az én véremben, mely értetek kiontatik.
21 De íme, annak keze, aki engem elárul, velem van az asztalon.
22 És az Embernek Fia ugyan elmegy, mint elvégeztetett, de jaj annak az embernek, aki által elárultatik.
23 És ők elkezdték egymás között kérdezgetni, vajon ki lehet az őközülük, aki ezt meg fogja tenni.
24 Versengés is támadt köztük arról, hogy ki tekintendő közöttük nagyobbnak.
25 Ő pedig azt mondta nekik: A népek királyai uralkodnak felettük, és akik őket leigázzák, jóltevőknek hívatnak.
26 De ti ne így! Hanem a legnagyobb olyan legyen köztetek, mint a legkisebb, és a vezető, mint a szolgáló.
27 Mert ki nagyobb; az-e, aki asztalnál ül, vagy az, aki szolgál? Ugye az, aki asztalnál ül? De úgy vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
28 De ti vagytok, akik kitartottatok velem megpróbáltatásaimban;
29 és én rendelek nektek, miképpen az én Atyám rendelt nekem, országot,
30 hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráel tizenkét törzsét.
31 De azt mondta az Úr: Simon, Simon, íme a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,
32 de én imádkoztam érted, hogy hited el ne fogyjon; és te, ha egyszer megtérsz, erősítsd testvéreidet.
33 Az pedig azt mondta neki: Uram, veled kész vagyok börtönbe is, halálba is menni!
34 De ő azt mondta neki: Mondom neked, Péter, ma még nem szól kakas, már háromszor megtagadod, hogy ismersz engem.
35 És azt mondta nekik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saruk nélkül, volt-e valamiben fogyatkozásotok? Ők pedig azt mondták: Semmiben.
36 Tehát azt mondta nekik: Hanem most, akinek van erszénye, vegye elő, hasonlóképpen táskáját is; és akinek nincs kardja, adja el köpönyegét és vegyen.
37 Mert mondom nektek, hogy még ennek az Írásnak be kell teljesedni rajtam, hogy: És a bűnösök közé számláltatott; mert amik felőlem valók, el is végeztetnek.
38 De azok azt mondták: Uram, ihol van két kard; ő pedig azt mondta nekik: Az elég.
39 És kimenvén, elment szokása szerint az Olajfák hegyére; követték pedig őt tanítványai is.
40 És mikor helyt voltak, azt mondta nekik: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.
41 Ő is elvált tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre esvén imádkozott,
42 mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem a pohárt; de azért ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen meg.
43 Angyal jelent pedig meg neki mennyből, őt erősíteni.
44 És haláltusában lévén, nagyon buzgón imádkozott; és olyan lett a verejtéke, mintha vércseppek hullottak volna a földre.
45 És mikor felkelt az imádkozásból és tanítványaihoz ment, aludva találta őket a szomorúság miatt,
46 és azt mondta nekik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.
47 Még ő beszélt, mikor ímhol a sokaság, és a tizenkettő egyike, a Júdás nevű ment előttük, és közeledett Jézushoz, hogy megcsókolja őt.
48 Jézus pedig azt mondta neki: Júdás, csókkal árulod el az Embernek Fiát?
49 Látván pedig a körülötte levők, hogy mi lesz, azt mondták neki: Uram, üssünk-e karddal?
50 És megütötte közülük valaki a főpap szolgáját, és levágta neki a jobb fülét.
51 Felelvén pedig Jézus, azt mondta: Legyen elég eddig! És illetvén annak fülét, meggyógyította azt.
52 Azt mondta pedig Jézus azoknak, akik rámentek, főpapoknak, templomi elöljáróknak és véneknek: Mint egy tolvajra jöttetek ki kardokkal és botokkal?
53 Bár nappal mindig veletek voltam a templomban, nem nyújtottátok ki rám kezeteket; de ez a ti órátok, és a sötétség hatalma.
54 Megfogván pedig őt elvezették, és bevitték a főpap házába; Péter pedig távolról követte.
55 Mikor pedig azok tüzet raktak az udvar közepén és köré ültek, Péter leült közöttük.
56 Látván pedig őt egy szolgálóleány a tűznél ülni, és jól megnézvén, azt mondta: Ez is ővele volt!
57 Ő pedig megtagadta őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!
58 Kissé később más látta őt és szólt: Te is azok közül való vagy! Péter pedig azt mondta: Ember, nem vagyok!
59 És úgy egy óra múlva másvalaki erősítette, mondván: Bizony ez is vele volt; hiszen galileai is.
60 Péter pedig azt mondta: Ember, nem tudom, mit mondasz! És nyomban, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.
61 És hátrafordulván az Úr, ránézett Péterre; és eszébe jutott Péternek az Úr szava, amint mondta neki: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
62 És kimenvén Péter, sírt keservesen.
63 És azok az emberek, akik Jézust őrizték, csúfolták őt és verték,
64 és eltakarván őt, megkérdezték, mondván: Prófétáld meg, ki az, aki megütött?
65 És sok egyebet mondtak rá, szidalmazván őt.
66 És mikor nappal lett, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók, és elvitték őt gyűlésükbe,
67 mondván: Te vagy-e a Krisztus, mondd meg nekünk! De azt mondta nekik: Ha mondom nektek, nem hiszitek;
68 ha pedig kérdezem, nem feleltek.
69 De mostantól fogva az Embernek Fia az Isten hatalmának jobbján fog ülni.
70 Azt mondták pedig mindnyájan: Tehát te vagy az Isten Fia? Ő pedig azt mondta nekik: Ti mondjátok, hogy én vagyok.
71 Azok pedig azt mondták: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.