Luke 21
1 Feltekintvén pedig látta a gazdagokat, hogyan tették ajándékaikat a perselybe.
2 De látott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért tett oda.
3 És azt mondta: Igazán mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet tett.
4 Mert ezek mind az ő feleslegükből tettek az ajándékokhoz; ez pedig az ő szűkölködéséből, amije volt, mind oda tette, egész élését.
5 És mikor némelyek szóvá tették, hogy a templom szép kövekkel és ajándékokkal ékeskedik, azt mondta:
6 Ezekből, amiket láttok, jönnek napok, mikor nem marad kő kövön, mely le nem romboltatnék.
7 Megkérdezték pedig tőle, mondván: Mester, hát mikor lesz ez; és mi lesz a jel, mikor ez lesz?
8 Ő pedig azt mondta: Vigyázzatok, el ne tévelyítsenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, mondván: Én vagyok; és: Az idő elközelített; tehát ne induljatok utánuk.
9 Mikor pedig hallotok háborúkról és zavargásokról, meg ne ijedjetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de még nem tüstént a vég.
10 Akkor mondta nekik: Nép népre támad és királyság királyságra,
11 és nagy földindulások lesznek helyenként és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből.
12 Mindezek előtt pedig kezet vetnek rátok és üldöznek, kiszolgáltatva a zsinagógáknak és börtönöknek, királyok és helytartók elé hurcolva az én nevemért.
13 De ez arra megy ki, hogy ti bizonyságot tegyetek:
14 tegyétek fel tehát szívetekben, hogy nem készültök elő védekezésetekre;
15 mert én adok nektek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem mondhat, sem nem állhat semmi ellenfeletek.
16 De elárulnak benneteket szülők, testvérek, rokonok és barátok is, és ölnek meg közületek.
17 És mindenki előtt gyűlölségesek lesztek az én nevemért.
18 És egy hajszál nem vész el fejetekről.
19 Kitartásotok által szerzitek meg életeteket.
20 Mikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet hadseregek veszik körül, akkor tudjátok meg, hogy elközelgetett az ő pusztulása.
21 Akkor akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; és akik bent Jeruzsálemben, menjenek ki; és akik a vidéken, ne menjenek be oda.
22 Mert bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék minden, ami meg van írva.
23 Jaj pedig a viselősöknek és szoptatósoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz a földön, és harag ezen a népen;
24 és elhullanak kard élétől, és fogságba vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálemet megtapossák a pogányok, míg betelik a pogányok ideje.
25 És lesznek jelek a napban és holdban és csillagokban, és a földön népek szorongása tanácstalanságban, a tenger és hab zúgása miatt;
26 mikor az emberek elhalnak, a félelemtől és azoknak várásától, amik a föld kerekségére elkövetkezendők; mert az egek erői megrendülnek.
27 És akkor meglátják az Embernek Fiát eljönni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.
28 Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, egyenesedjetek fel és emeljétek fel fejeiteket; mert közeledik megváltásotok.
29 És mondott nekik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és a többi fákat.
30 Mikor már hajtanak, mihelyt látjátok, magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár.
31 Így ezeket is, mikor látjátok, hogy meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.
32 Bizony mondom nektek, hogy el nem múlik ez a nemzedék, míg mind meg nem lesznek.
33 Az ég és föld elmúlik; de az én beszédeim el nem múlnak.
34 De vigyázzatok magatokra, hogy valaha el ne nehezedjék szívetek mámorban és részegségben és életgondokban, és váratlanul ne jöjjön rátok az a nap,
35 mint egy tőr; mert mindenekre eljön, kik az egész föld színén laknak.
36 Vigyázzatok tehát minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek mindezekből kimenekülni, amik történni fognak, és az Embernek Fia elé állíttatni.
37 Nappal tehát a templomban tanított; éjszakánként pedig kimenvén, az úgynevezett Olajfák hegyén hált;
38 és az egész nép kora reggel nála volt a templomban, hogy őt hallgassa.