1Feltekintvén pedig látta a gazdagokat, hogyan tették ajándékaikat a perselybe.
2De látott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért tett oda.
3És azt mondta: Igazán mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet tett.
4Mert ezek mind az ő feleslegükből tettek az ajándékokhoz; ez pedig az ő szűkölködéséből, amije volt, mind oda tette, egész élését.
5És mikor némelyek szóvá tették, hogy a templom szép kövekkel és ajándékokkal ékeskedik, azt mondta:
6Ezekből, amiket láttok, jönnek napok, mikor nem marad kő kövön, mely le nem romboltatnék.
7Megkérdezték pedig tőle, mondván: Mester, hát mikor lesz ez; és mi lesz a jel, mikor ez lesz?
8Ő pedig azt mondta: Vigyázzatok, el ne tévelyítsenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, mondván: Én vagyok; és: Az idő elközelített; tehát ne induljatok utánuk.
9Mikor pedig hallotok háborúkról és zavargásokról, meg ne ijedjetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de még nem tüstént a vég.
10Akkor mondta nekik: Nép népre támad és királyság királyságra,
11és nagy földindulások lesznek helyenként és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből.
12Mindezek előtt pedig kezet vetnek rátok és üldöznek, kiszolgáltatva a zsinagógáknak és börtönöknek, királyok és helytartók elé hurcolva az én nevemért.
13De ez arra megy ki, hogy ti bizonyságot tegyetek:
14tegyétek fel tehát szívetekben, hogy nem készültök elő védekezésetekre;
15mert én adok nektek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem mondhat, sem nem állhat semmi ellenfeletek.
16De elárulnak benneteket szülők, testvérek, rokonok és barátok is, és ölnek meg közületek.
17És mindenki előtt gyűlölségesek lesztek az én nevemért.
18És egy hajszál nem vész el fejetekről.
19Kitartásotok által szerzitek meg életeteket.
20Mikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet hadseregek veszik körül, akkor tudjátok meg, hogy elközelgetett az ő pusztulása.
21Akkor akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; és akik bent Jeruzsálemben, menjenek ki; és akik a vidéken, ne menjenek be oda.
22Mert bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék minden, ami meg van írva.
23Jaj pedig a viselősöknek és szoptatósoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz a földön, és harag ezen a népen;
24és elhullanak kard élétől, és fogságba vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálemet megtapossák a pogányok, míg betelik a pogányok ideje.
25És lesznek jelek a napban és holdban és csillagokban, és a földön népek szorongása tanácstalanságban, a tenger és hab zúgása miatt;
26mikor az emberek elhalnak, a félelemtől és azoknak várásától, amik a föld kerekségére elkövetkezendők; mert az egek erői megrendülnek.
27És akkor meglátják az Embernek Fiát eljönni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.
28Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, egyenesedjetek fel és emeljétek fel fejeiteket; mert közeledik megváltásotok.
29És mondott nekik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és a többi fákat.
30Mikor már hajtanak, mihelyt látjátok, magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár.
31Így ezeket is, mikor látjátok, hogy meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.
32Bizony mondom nektek, hogy el nem múlik ez a nemzedék, míg mind meg nem lesznek.
33Az ég és föld elmúlik; de az én beszédeim el nem múlnak.
34De vigyázzatok magatokra, hogy valaha el ne nehezedjék szívetek mámorban és részegségben és életgondokban, és váratlanul ne jöjjön rátok az a nap,
35mint egy tőr; mert mindenekre eljön, kik az egész föld színén laknak.
36Vigyázzatok tehát minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek mindezekből kimenekülni, amik történni fognak, és az Embernek Fia elé állíttatni.
37Nappal tehát a templomban tanított; éjszakánként pedig kimenvén, az úgynevezett Olajfák hegyén hált;
38és az egész nép kora reggel nála volt a templomban, hogy őt hallgassa.