1És történt azoknak a napoknak egyikén, mikor ő a népet tanította a templomban és az evangéliumot hirdette, hogy előálltak a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,
2és azt mondták neki, szólván: Mondd meg nekünk, micsoda teljhatalommal cselekszed ezeket; vagy ki az, aki neked ezt a teljhatalmat adta?
3Felelvén pedig azt mondta nekik: Kérdezek tőletek én is egy szót; és mondjátok meg nekem,
4a János keresztsége mennyből volt, vagy emberektől?
5Azok pedig okoskodtak magukban, mondván, hogy: Ha azt mondjuk, mennyből, azt mondja majd: Miért nem hittetek tehát neki?
6Ha pedig azt mondjuk, emberektől, az egész nép megkövez bennünket; mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
7És azt felelték, hogy ők nem tudják, honnét volt.
8Jézus is azt mondta nekik: Én sem mondom meg nektek, micsoda teljhatalommal cselekszem ezeket.
9Kezdte pedig a népnek ezt a példázatot mondani: Egy ember szőlőt ültetett, és kiadta azt szőlőműveseknek, és hosszabb időre külföldre utazott.
10És a maga idejében szolgát küldött a szőlőművesekhez, hogy adjanak neki a szőlő terméséből; a szőlőművesek pedig megvervén azt, elküldték Úresen.
11Aztán megint küldött másik szolgát; azok pedig azt is megver vén és meggyalázván, elküldték Úresen.
12Aztán megint küldött harmadikat; de azok azt is megsebesítették és kidobták.
13A szőlőnek ura pedig azt mondta: Mit csináljak? Elküldöm az én szerelmes fiamat; talán azt, ha látják, megbecsülik.
14Mikor azonban a szőlőművesek azt meglátták, így okoskodtak egymás közt, mondván: Ez az örökös, jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség.
15És kidobván őt a szőlőből, megölték: mit cselekszik most már velük a szőlőnek ura?
16Eljön és elveszti ezeket a szőlőműveseket, és másoknak adja a szőlőt. De ennek hallatára azt mondták: Távol legyen!
17Ő pedig rájuk tekintvén, azt mondta: Mit tesz tehát ez az Írás: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
18Mindenki, aki ráesik arra a kőre, összezúzódik; akire pedig rá esik, szétzúzza azt.
19És a főpapok és az írástudók abban az órában igyekeztek rá kezet vetni, de féltek a néptől; mert megértették, hogy rájuk mondta ezt a példázatot.
20És leselkedve kémeket küldtek ki, akik igazaknak tettetvén magukat, fogják meg őt szavában, hogy a helytartó hatóságának és hatalmának kezébe adják őt.
21És megkérdezték őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem valóban az Isten útját tanítod:
22Szabad nekünk a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
23Észrevévén pedig ravaszságukat, azt mondta nekik: Mit kísértetek engem
24Mutassatok nekem egy dénárt; kinek a képe és felirata van rajta? Felelvén pedig azt mondták: A császáré.
25Ő pedig azt mondta nekik: Adjátok meg tehát, ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek.
26És nem tudták őt szavában megfogni a nép előtt; és elcsodálkozván feleletén, elhallgattak.
27És odamenvén hozzá némelyek a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdezték őt,
28mondván: Mester, Mózes azt írta nekünk, ha valakinek fivére meghal, felesége lévén, és gyermektelenül hal meg, hogy a fivére vegye el annak feleségét, és támasszon magot fivérének.
29Hét fivér volt tehát. És az első feleséget vévén, meghalt gyermektelenül;
30azután a második,
31azután a harmadik vette el azt, és hasonlóképpen tehát mind a hét; és nem hagytak gyermekeket és meghaltak.
32Utoljára meghalt az asszony is.
33A feltámadáskor most már melyiküknek lesz a felesége? Mert mind a heten bírták őt feleségül.
34És felelvén, azt mondta nekik Jézus: Ennek a világnak fiai házasodnak és férjhez mennek;
35de akik méltókká tétettek arra, hogy elnyerjék a másik világot és a halálból való feltámadást, azok sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek;
36mert többé meg sem halhatnak, mert angyalokhoz hasonlók és Isten fiai, lévén a feltámadás fiai.
37Hogy pedig feltámadnak a halottak, Mózes is mutatja a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja;
38Isten pedig nem holtaké, hanem élőké; mert mindenek élnek őneki.
39Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, azt mondták: Mester, jól mondtad.
40De többet nem mertek tőle semmit kérdezni.
41Azt mondta tehát nekik: Hogyan mondják Krisztust Dávid fiának?
42Maga Dávid is azt mondja a Zsoltárok könyvében: Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra,
43míg ellenségeidet zsámolyul teszem lábaid alá.
44Dávid tehát Úrnak hívja őt, és hogyan fia neki?
45Az egész nép hallatára mondta pedig tanítványainak:
46Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú ruhákban járni, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, és az első üléseket a gyülekezetekben, és a főhelyeket a lakomákon;
47akik megeszik az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoznak. Ezek súlyosabb ítéletet vesznek.