Bible

1 A hét első napján kora reggel pedig a sírhoz mentek, vivén a fűszerszámokat, melyeket készítettek, és némelyek velük; 2 de a követ a sírról elhengerítve találták; 3 és mikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. 4 És történt, hogy amint ők efelett tépelődtek, íme két férfiú állt melléjük ragyogó öltözetekben. 5 Mikor pedig ők megrémülvén, a földre hajtották arcukat, azt mondták nekik: Mit keresitek az élőt a holtak között? 6 Nincs itt, hanem feltámadott; emlékezzetek rá, hogyan beszélt nektek, mikor még Galileában volt, 7 mondván, hogy az Ember Fiának a bűnös emberek kezébe kell adatni, és megfeszíttetni és harmadnapon feltámadni. 8 És megemlékeztek az ő szavairól; 9 és visszatérvén a sírtól, mindezeket hírül adták a tizenegynek és mind a többieknek. 10 Mária Magdolna és Johanna és Mária, a Jakab anyja és a többi velük levők voltak azok, kik ezeket mondták az apostoloknak. 11 És előttük úgy tűntek fel ezek a szavak, mint Úres beszédek, és nem hittek nekik. 12 De Péter felkelt és elfutott a sírhoz, és behajolván látta, hogy csak a lepedők feküsznek ott; és elment magában csodálkozva azon, ami történt. 13 És íme közülük ketten ugyanazon a napon egy Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira levő faluba mentek, melynek neve Emmausz; 14 és egymással mindezekről az eseményekről beszélgettek. 15 És történt, hogy míg ők beszélgettek és tanakodtak, maga Jézus is elközeledvén együtt ment velük; 16 de az ő szemeik vissza voltak tartóztatva, hogy meg ne ismerjék őt. 17 Mondta pedig nekik: Micsoda szavak ezek, melyeket egymással váltotok útközben szomorú ábrázattal? 18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleopás, azt mondta neki: Egyedül te vagy, ki Jeruzsálemben tartózkodol és nem tudod, mik történtek abban ezekben a napokban? 19 És azt mondta nekik: Mik? Azok pedig azt mondták neki: A názáreti Jézus dolgait, aki prófétaember volt, hatalmas tettben és szóban az Isten előtt és az egész nép előtt; 20 és hogy a mi főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt halálítéletre, és megfeszítették őt. 21 Mi pedig reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izráelt; de mindemellett ez már a harmadik napja, mióta ezek történtek. 22 Hanem némely közülünk való asszonyok meg ámulatba ejtettek bennünket, kik korán reggel a sírnál voltak, 23 és nem találván az ő testét, megjöttek, azt mondva, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondják, hogy ő él. 24 És elmentek némelyek a velünk valók közül a sírhoz, és úgy találták, amint az asszonyok mondták; de őt nem látták. 25 És ő azt mondta nekik: Oh balgatagok és rest szívűek mindazoknak hivésére, amiket a próféták szóltak: 26 hát nem ezeket kellett-e szenvedni Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? 27 És elkezdve Mózesen és a többi prófétán, megmagyarázta nekik az egész Írásban, amik reá vonatkoznak. 28 Mikor közeledtek a faluhoz, ahova mentek, ő úgy tett, mintha tovább menne. 29 De erőltették őt, mondván: Maradj velünk, mert esteledik, és a nap lehanyatlott; és bement, hogy velük maradjon. 30 És történt, hogy amint velük asztalhoz ült, vévén a kenyeret, megáldotta, és megtörvén nekik adta. 31 Azoknak pedig megnyíltak a szemei, és megismerték őt; és ő eltűnt előlük. 32 És azt mondták egymásnak: Nem égett-e bennünk a szívünk, mikor szólt nekünk az úton, és amint magyarázta nekünk az Írásokat? 33 És felkelvén abban az órában, visszatértek Jeruzsálembe, és összegyűlve találták a tizenegyet és a velük valókat, amint beszélték, 34 hogy feltámadott az Úr valóban, és megjelent Simonnak. 35 Ők meg elbeszélték, hogy mik történtek az úton, és hogyan ismerték meg ők a kenyér megtöréséről. 36 És amint ezeket beszélték, ő, Jézus, közöttük állott, és azt mondta nekik: Békesség nektek! 37 De rémületükben és félelmükben azt gondolták, szellemet látnak. 38 És azt mondta nekik: Miért vagytok így megzavarodva; és miért támadnak szívetekben ily gondolatok? 39 Nézzétek meg kezeimet és lábaimat, hogy én vagyok magam; tapogassatok meg és lássatok; mert szellemnek nincs húsa és csontja, mint ahogyan látjátok, hogy nekem van. 40 És ezt mondván, megmutatta nekik kezeit és lábait. 41 Mikor pedig örömükben még nem hittek és csodálkoztak, azt mondta nekik: Van-e itt valami ennetek való? 42 Ők pedig adtak neki egy darab sült halat [és egy kis lépes mézet]; 43 és elvette, és előttük evett. 44 Azt mondta pedig nekik: Ezek az én szavaim, melyeket szóltam nektek, mikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindennek, ami meg van írva Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban énfelőlem. 45 Akkor megnyitotta elméjüket, hogy értsék az Írásokat. 46 És azt mondta nekik: Így van megírva, és így kellett szenvedni Krisztusnak, és feltámadni halottaiból harmadnapon, 47 és prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és bűnbocsánatnak minden népek között, Jeruzsélemen kezdve. 48 Ti vagytok pedig ezeknek tanúbizonyságai. 49 És íme én elküldöm az én Atyám ígéretét reátok; ti pedig maradjatok a városban, míg fel nem ruháztattok erővel a magasságból. 50 Kivitte pedig őket Bethániáig; és felemelvén kezeit; megáldotta őket. 51 És történt, hogy áldás közben elvált tőlük, és felvitetett a mennybe. 52 És ők, miután leborultak előtte, visszatértek Jeruzsálembe nagy örömmel; 53 és mindenkor a templomban voltak, dicsérvén és áldván az Istent. Ámen.