1A hét első napján kora reggel pedig a sírhoz mentek, vivén a fűszerszámokat, melyeket készítettek, és némelyek velük;
2de a követ a sírról elhengerítve találták;
3és mikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.
4És történt, hogy amint ők efelett tépelődtek, íme két férfiú állt melléjük ragyogó öltözetekben.
5Mikor pedig ők megrémülvén, a földre hajtották arcukat, azt mondták nekik: Mit keresitek az élőt a holtak között?
6Nincs itt, hanem feltámadott; emlékezzetek rá, hogyan beszélt nektek, mikor még Galileában volt,
7mondván, hogy az Ember Fiának a bűnös emberek kezébe kell adatni, és megfeszíttetni és harmadnapon feltámadni.
8És megemlékeztek az ő szavairól;
9és visszatérvén a sírtól, mindezeket hírül adták a tizenegynek és mind a többieknek.
10Mária Magdolna és Johanna és Mária, a Jakab anyja és a többi velük levők voltak azok, kik ezeket mondták az apostoloknak.
11És előttük úgy tűntek fel ezek a szavak, mint Úres beszédek, és nem hittek nekik.
12De Péter felkelt és elfutott a sírhoz, és behajolván látta, hogy csak a lepedők feküsznek ott; és elment magában csodálkozva azon, ami történt.
13És íme közülük ketten ugyanazon a napon egy Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira levő faluba mentek, melynek neve Emmausz;
14és egymással mindezekről az eseményekről beszélgettek.
15És történt, hogy míg ők beszélgettek és tanakodtak, maga Jézus is elközeledvén együtt ment velük;
16de az ő szemeik vissza voltak tartóztatva, hogy meg ne ismerjék őt.
17Mondta pedig nekik: Micsoda szavak ezek, melyeket egymással váltotok útközben szomorú ábrázattal?
18Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleopás, azt mondta neki: Egyedül te vagy, ki Jeruzsálemben tartózkodol és nem tudod, mik történtek abban ezekben a napokban?
19És azt mondta nekik: Mik? Azok pedig azt mondták neki: A názáreti Jézus dolgait, aki prófétaember volt, hatalmas tettben és szóban az Isten előtt és az egész nép előtt;
20és hogy a mi főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt halálítéletre, és megfeszítették őt.
21Mi pedig reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izráelt; de mindemellett ez már a harmadik napja, mióta ezek történtek.
22Hanem némely közülünk való asszonyok meg ámulatba ejtettek bennünket, kik korán reggel a sírnál voltak,
23és nem találván az ő testét, megjöttek, azt mondva, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondják, hogy ő él.
24És elmentek némelyek a velünk valók közül a sírhoz, és úgy találták, amint az asszonyok mondták; de őt nem látták.
25És ő azt mondta nekik: Oh balgatagok és rest szívűek mindazoknak hivésére, amiket a próféták szóltak:
26hát nem ezeket kellett-e szenvedni Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
27És elkezdve Mózesen és a többi prófétán, megmagyarázta nekik az egész Írásban, amik reá vonatkoznak.
28Mikor közeledtek a faluhoz, ahova mentek, ő úgy tett, mintha tovább menne.
29De erőltették őt, mondván: Maradj velünk, mert esteledik, és a nap lehanyatlott; és bement, hogy velük maradjon.
30És történt, hogy amint velük asztalhoz ült, vévén a kenyeret, megáldotta, és megtörvén nekik adta.
31Azoknak pedig megnyíltak a szemei, és megismerték őt; és ő eltűnt előlük.
32És azt mondták egymásnak: Nem égett-e bennünk a szívünk, mikor szólt nekünk az úton, és amint magyarázta nekünk az Írásokat?
33És felkelvén abban az órában, visszatértek Jeruzsálembe, és összegyűlve találták a tizenegyet és a velük valókat, amint beszélték,
34hogy feltámadott az Úr valóban, és megjelent Simonnak.
35Ők meg elbeszélték, hogy mik történtek az úton, és hogyan ismerték meg ők a kenyér megtöréséről.
36És amint ezeket beszélték, ő, Jézus, közöttük állott, és azt mondta nekik: Békesség nektek!
37De rémületükben és félelmükben azt gondolták, szellemet látnak.
38És azt mondta nekik: Miért vagytok így megzavarodva; és miért támadnak szívetekben ily gondolatok?
39Nézzétek meg kezeimet és lábaimat, hogy én vagyok magam; tapogassatok meg és lássatok; mert szellemnek nincs húsa és csontja, mint ahogyan látjátok, hogy nekem van.
40És ezt mondván, megmutatta nekik kezeit és lábait.
41Mikor pedig örömükben még nem hittek és csodálkoztak, azt mondta nekik: Van-e itt valami ennetek való?
42Ők pedig adtak neki egy darab sült halat [és egy kis lépes mézet];
43és elvette, és előttük evett.
44Azt mondta pedig nekik: Ezek az én szavaim, melyeket szóltam nektek, mikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindennek, ami meg van írva Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban énfelőlem.
45Akkor megnyitotta elméjüket, hogy értsék az Írásokat.
46És azt mondta nekik: Így van megírva, és így kellett szenvedni Krisztusnak, és feltámadni halottaiból harmadnapon,
47és prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és bűnbocsánatnak minden népek között, Jeruzsélemen kezdve.
48Ti vagytok pedig ezeknek tanúbizonyságai.
49És íme én elküldöm az én Atyám ígéretét reátok; ti pedig maradjatok a városban, míg fel nem ruháztattok erővel a magasságból.
50Kivitte pedig őket Bethániáig; és felemelvén kezeit; megáldotta őket.
51És történt, hogy áldás közben elvált tőlük, és felvitetett a mennybe.
52És ők, miután leborultak előtte, visszatértek Jeruzsálembe nagy örömmel;
53és mindenkor a templomban voltak, dicsérvén és áldván az Istent. Ámen.