1Ne csináljatok magatoknak bálványokat, és faragott képet és szentkövet ne állítsatok fel magatoknak, és képes követ ne helyezzetek el országotokban, hogy előtte leboruljatok; mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
2Szombataimat megtartsátok és szenthelyemet féljétek; én az Úr vagyok.
3Ha törvényeimben jártok; és parancsolataimat megtartjátok és megcselekszitek azokat:
4akkor esőiteket megadom idejében; és megadja a föld termését, és a mező fája megadja gyümölcsét.
5És cséplés szÚretet ér nálatok és szÚret vetést ér; és kenyereteket megelégedve eszitek, és földeteken biztonságban laktok.
6És békességet adok az országban, úgyhogy úgy fekhettek le, hogy nem lesz ki felrettentsen; és kiirtom az ártalmas vadat az országból.
7És kard nem vonul keresztül földeteken; sőt ti üldözitek ellenségeiteket; és elesnek előttetek kard által.
8Úgyhogy közületek öten százat üldöznek, és százan közületek tízezret üldöznek; és elesnek ellenségeitek előttetek kard által.
9És hozzátok fordulok és termékenyekké teszlek benneteket és megsokasítlak benneteket; és szövetségemet fenntartom veletek.
10És tavalyelőtti ót fogtok enni; és új elől ót kell kihordanotok.
11És hajlékomat köztetek helyezem el; és nem utál benneteket a lelkem.
12És közöttetek járok, és Istenetek leszek nektek; ti pedig népem lesztek nekem.
13Én az Úr vagyok, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom országából, hogy ne legyetek nekik rabszolgáik; és összetörtem jármotok szegeit, és azt műveltem, hogy felegyenesedve járjatok.
14Ha pedig nem hallgattok rám; és nem cselekszitek meg mindezeket a parancsolatokat:
15és ha törvényeimet megvetitek, és ha ítéleteimet utálja lelketek; úgyhogy nem cselekszitek meg minden parancsolatomat, megtörvén szövetségemet:
16én is ezt cselekszem veletek, meglátogatván benneteket rettentéssel, a sorvadással és a hidegleléssel, szemet emésztővel és életsorvasztóval. Akkor magotokat hiába vetitek el, ugyanis megemésztik azt ellenségeitek;
17és én ellenetek fordítom orcámat, és leverettek ellenségeitek előtt; és uralkodni fognak rajtatok ellenségeitek, és menekültök, mikor senki nem üldöz is benneteket.
18Ha ezekre sem hallgattok reám; akkor még hétszerte inkább fenyítelek benneteket bűneitekért.
19És megtöröm erőtök kevélységét, és olyanná teszem egeteket, mint a vas, és földeteket, mint a réz.
20És hiába fogy el erőtök: mert nem adja meg földetek termését, és a föld fája nem adja meg gyümölcsét.
21És ha nekem ellenemre jártok, és nem akartok rám hallgatni; akkor még hétszeres csapást bocsátok rátok bűneitek szerint.
22És rátok bocsátom a mezei vadat, és elrabolja gyermekeiteket, és kipusztítja barmaitokat, és meggyérít titeket úgy, hogy utaitok pusztákká lesznek.
23És ha ezekre sem fogadjátok el intésemet; hanem ellenemre jártok nekem:
24akkor én is ellenetekre járok nektek; és megverlek benneteket én is hétszeresen bűneitekért.
25És hozok rátok megtorló kardot, szövetség-bosszulót, úgyhogy városaitokba gyülekeztek; és akkor pestist bocsátok közétek, úgy adattok ellenség kezébe.
26Mikor eltöröm nálatok a kenyér botját, és tíz asszony süti kenyereteket egy kemencében, és mérve viszik vissza kenyereteket úgy, hogy esztek, de jól nem laktok.
27Ha erre sem hallgattok rám, hanem ellenemre jártok:
28akkor én is ellenetekre járok haraggal, és megfenyítlek benneteket én is hétszeresen bűneitekért.
29Úgyhogy fiaitok húsát eszitek; és lányaitok húsát eszitek.
30És lerontom magaslataitokat, és kivágom naposzlopaitokat, és hulláitokat bálványaitok hulláira hányom; és utál lelkem benneteket.
31És városaitokat rommá teszem, és elpusztítom szentélyeiteket, és nem szagolom kedves illataitokat.
32És én fogom elpusztítani az országot; úgyhogy bámulnak majd rajta ellenségeitek, akik benne letelepszenek.
33Titeket pedig elszórlak a nemzetek közé, és kardot rántok utánatok; és országotok pusztasággá lesz, és városaitok rommá lesznek.
34Akkor majd ki lesz elégülve a föld szombatjaival, az alatt az egész idő alatt, míg pusztán áll, ti pedig ellenségeitek földjén lesztek; akkor majd megpihen a föld és kielégíttetik szombatjaival.
35Az alatt az egész idő alatt, míg pusztán áll, kipiheni majd azt, amit nem pihent a ti szombatjaitokon, mikor rajta laktatok.
36Azoknak pedig, akik megmaradnak belőletek, gyávaságot adok a szívükbe ellenségeik országaiban; úgyhogy megkergeti őket egy szálló falevél zörgése, és úgy menekülnek, mint kard elől szokás menekülni, és elesnek, mikor senki sem kergeti őket.
37És egymásba botlanak, mintha kard előtt, pedig nincs üldöző; és nem lesz nektek megállástok ellenségeitek előtt.
38És elvesztek a nemzetek között, és megemészt benneteket ellenségeitek országa.
39És akik megmaradnak belőletek, emésztik magukat bűnükben ellenségeitek országában; sőt atyáik bűnösségében is velük emésztik magukat;
40és megvallják bűnüket és atyáik bűnét a miatt a kötelességszegés miatt, amit ellenem elkövettek. És jóllehet, hogy nekem ellenemre jártak,
41én is ellenökre jártam nekik és bevittem őket ellenségeik földére; akkor mégis megalázzák pogány szívüket, és akkor meg lesz engesztelve bűnük.
42És megemlékszem Jákóbbal való szövetségemről; sőt Izsákkal való szövetségemről, sőt Ábrahámmal való szövetségemről is megemlékszem, és megemlékszem az országról.
43Hanem a földnek el kell hagyatni tőlük és kielégíttetnie szombatjaival azalatt, míg tőlük pusztán áll, és nekik bűnükért engesztelést kell nyerni: azért és csak azért, mert ítéleteimet megvetették, és törvényeimet megutálta lelkük.
44De mindemellett ellenségeik földjén lételükben sem vetem meg őket, és nem utálom meg őket úgy, hogy végképp kiirtsam őket, felbontván velük szövetségemet; mert én, az Úr, az ő Istenük vagyok.
45És emlékezetben tartom javukra az elődökkel való szövetséget; akiket kihoztam Egyiptom országából a nemzetek szemei előtt, Istenükké lévén nekik, én, az Úr.
46Ezek azok a törvények és az ítéletek és a tanítások, amelyeket az Úr adott maga között és Izráel fiai között; Szináj hegyén Mózes által.