1És beszélt az Úr Mózessel a Szináj hegyén, mondván:
2Beszélj Izráel fiaival, és mondd nekik: Ha bementek abba az országba, melyet én most adok nektek; akkor tartson a föld szombatot az Úrnak.
3Hat esztendőn át vesd be földedet, hat esztendőn át nyesd meg szőlődet; és gyűjtsd be termését.
4De a hetedik esztendőben ünnepi nyugalma legyen a földnek, egy szombat az Úrnak: szántóföldedet ne vesd be, és szőlődet ne nyesd meg.
5Aratásod sarjúját ne arasd le, és nyesetlen venyigéd szőlőit ne szÚreteld le; nyugalom esztendeje legyen a földnek.
6És a föld szombatja legyen nektek eledeletekre, neked, szolgálódnak, szolgálóleányodnak; és napszámosodnak és zsellérednek, akik veled tartózkodnak;
7és barmodnak és az országodban lévő vadállatoknak: legyen eledelül egész termése.
8Azután számlálj magadnak hét szombatévet, hétszer hét évet úgy, hogy a hét szombatév ideje negyvenkilenc év legyen.
9Akkor menessz szét zengő kÚrtöt a hetedik hónapban, a hónap tizedikén; az engesztelés napján menesszetek szét kÚrtöt egész országtokban;
10és nyilvánítsátok szent esztendőnek az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek elengedést az országban annak minden lakójának; jubileum legyen ez nektek, és térjetek vissza ki-ki a maga birtokába, és ki-ki a maga nemzetségéhez térjen vissza.
11Jubileumi év legyen nektek az ötvenedik esztendő; ne vessetek és ne arassátok le sarjútermését, és ne szÚreteljétek le nyesetlen venyigéit.
12Mert jubileum ez, szentség legyen nektek; a mezőről éljetek, annak terményével.
13Ebben a jubileumi évben mindenkinek vissza kell térni a maga birtokába.
14Ha tehát eladsz valamit felebarátodnak, vagy veszel felebarátod kezéből; ne zsaroljátok ki egymást.
15A jubileum utáni évek számában vedd meg felebarátodtól; a termések éveinek számában adja el ő neked.
16Ez évek sokaságának megfelelően emeld a vételárt, és ez évek kevés voltának megfelelően szállítsd le a vételárt; mert ő a termések számát adja el neked.
17Így ne zsaroljátok meg egymást, hanem féljétek Isteneteket; mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
18Ha megcselekszitek az én törvényeimet és az én ítéleteimet megtartjátok, és megcselekszitek azokat; akkor biztonságban fogtok a földön lakni.
19És megadja a föld az ő gyümölcsét úgy, hogy megelégedésig ehessetek; és biztonságban lakhattok rajta.
20Ha pedig azt mondjátok: Mit együnk a hetedik évben; ha nem vetünk és nem takarítjuk be termésünket?,
21hát kirendelem nektek áldásomat a hatodik évben; és meghozza a termést mind a három évre;
22úgyhogy mikor a nyolcadik évet elvetitek, akkor is az ótermésből éltek; a kilencedik évig, amíg bejön annak a termése, óval éltek.
23És a földet nem szabad végképp eladni, mert enyém a föld; mert ti jövevények és zsellérek vagytok énnálam.
24Tehát birodalmatok egész földjén meg kell engednetek a föld kiváltását.
25Ha lecsúszik atyádfia és elad birtokából; akkor jöjjön az ő megváltója, a hozzá legközelebb álló, és váltsa ki, amit atyjafia eladott.
26Ha pedig valakinek nincs megváltója; de neki telik és megvan, amennyi elég a kiváltásra:
27akkor számítsa le az eladásától fogva való éveket, és ami azon felül van, azt térítse meg annak az embernek, akinek eladta; és térjen vissza birtokába.
28Ha pedig nem telik neki annyi, hogy megtérítse, akkor amit eladott, maradjon annak a kezében, aki megvette azt, a jubileum évéig; és a jubileumkor jöjjön ki, akkor térjen ő vissza birtokába.
29És ha valaki lakóházat ad el kerített városban, kiváltására legyen meg a jog az eladás után teljes egy évig; ennyi ideig legyen jog a kiváltására.
30De ha nem váltják ki, míg egy teljes esztendő eltelik felette, akkor az a ház, mely olyan városban van, melynek kőfala van, annak a birtokába megy, aki azt megvette, végképpen, nemzedékeiről nemzedékeire; nem jön ki a jubileumkor.
31Ha ellenben olyan falvakban van a ház, amelyeknek nincs kőfala körül, az ország szántóföldjéhez számíttassék, kiváltási jog legyen rá, és a jubileumkor jöjjön ki.
32Ami pedig a léviták városait illeti, az ő birtokukban lévő városok házait; örök kiváltási joguk legyen a lévitáknak:
33amit ki is vált valaki a léviták közül, hát menjen ki, az eladott ház, tudniillik birtoka városában, a jubileumkor; mert a lévita-városok házai, azok az ő birtokuk Izráel fiai között.
34Városaik közlegelőjének mezejét pedig nem szabad eladni; mert örök birtokuk az nekik.
35És ha lecsúszik atyádfia és meginog a keze melletted; erősítsd meg azt, jövevény és zsellér hadd élhessen melletted.
36Ne végy tőle kamatot és ráadást, hanem félj a te Istenedtől; hogy megélhetése legyen atyádfiának melletted.
37Pénzedet ne add neki kamatra; és ráadásért ne add eleségedet.
38Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom országából; nektek adván Kanaán földjét, és Istenetekké lévén nektek.
39Ha lecsúszik atyádfia melletted és eladatik neked; ne szolgáltasd őt rabszolgai szolgaságban. [12]
40Mint egy napszámos, mint egy zsellér legyen nálad; a jubileum évéig szolgáljon nálad:
41akkor menjen ki tőled ő és fiai vele együtt; és térjen vissza nemzetségéhez, és atyái birtokába térjen vissza.
42Mert az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptom országából; nem szabad őket úgy eladni, mint ahogyan egy rabszolgát eladnak.
43Ne uralkodjál rajta erőszakkal; hanem félj a te Istenedtől.
44Rabszolgád pedig és szolgálód, akik lesznek neked; azok közül a nemzetek közül legyenek, akik körülöttetek vannak, azoktól vásároljatok rabszolgát és szolgálót.
45És azoknak a zselléreknek a fiai közül is, akik veletek tartózkodnak, azokból vásároljatok, és az ő veletek lévő nemzetségükből, akik nekik a ti országotokban születtek: hát legyenek nektek birtokotokká.
46És hagyjátok őket örökségül fiaitokra magatok után, hogy vegyék örökségbe örök birtokul, velük dolgoztassatok; de atyátok fiain, Izráel fiain, egymáson ne uralkodjatok erőszakkal.
47Ha egy jövevénynek és zsellérnek telik melletted, a te atyádfia pedig lecsúszik mellette; és eladatik egy jövevény-zsellérnek melletted, vagy egy jövevény-nemzetségből való meggyökeresedett polgárnak:
48miután eladatott, joga legyen a kiváltásra; atyjafiai közül valamelyik válthassa ki őt.
49Vagy nagybátyja, vagy nagybátyjának fia váltsa ki őt, vagy valamelyik legközelebbi vérrokona a nemzetségéből váltsa ki őt; vagy ha telik neki, maga váltsa ki magát.
50És tegyen számítást azzal, aki őt megvette, attól az évtől, melyben őt neki eladták, a jubileum évéig; és az a pénz, amiért őt eladták, az évek száma szerint menjen, úgy számítson nála, mint egy béres ideje.
51Ha még sok van az évekből; annak megfelelően térítse meg váltságdíját abból a pénzből, amelyen őt megvették.
52Ha pedig kevés van hátra az évekből a jubileum évéig, hát számítsa be neki, éveinek megfelelően térítse meg váltságdíját.
53Mint évről évre való béres, úgy legyen nála; ne uralkodják rajta erőszakkal szemed láttára.
54Ha azonban ezeken a módokon ki nem váltatik; akkor menjen ki a jubileum évében ő és fiai vele együtt.
55Mert nekem szolgáim Izráel fiai, az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptom országából; én, az Úr, a ti Istenetek.