1Mikor aztán teljesen átvonult az egész nemzet a Jordánon; akkor azt mondta az Úr Józsuénak, mondván:
2Vegyetek magatoknak a népből tizenkét embert; egy-egy embert egy törzsből.
3És parancsoljátok meg nekik, mondván: Vegyetek fel magatoknak innét a Jordán közepéből, a papok lábainak szilárd állóhelyéről tizenkét követ; és vigyétek át azokat magatokkal és tegyétek le az éjjeli szálláson, ahol az éjszaka háltok.
4Előszólította tehát Józsué azt a tizenkét embert, akiket készen tartott9 Izráel fiai közül; egy egy embert egy törzsből.
5És azt mondta nekik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek ládája elé a Jordán közepére; és vegyen fel közületek mindenki egy követ a vállára, Izráel fiai törzseinek száma szerint,
6hogy legyen ez jelül köztetek. Ha megkérdik fiaitok holnap, mondván: Miért vannak nálatok e kövek?
7Hát mondjátok nekik: Mert elvágatott a Jordán vize az Úr frigyládája előtt. Mikor átment a Jordánban, elvágatott a Jordán vize; legyenek tehát ezek a kövek emlékül Izráel fiainak örökre.
8És úgy cselekedtek Izráel fiai, amint parancsolta nekik Józsué, és vettek tizenkét követ a Jordán közepéből, amiképpen szólt az Úr Józsuéhoz, Izráel fiai törzseinek száma szerint; és átvitték magukkal az éjjeli szállásra és ott letették azokat.
9Tizenkét követ állított fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol a frigyládát vivő papok lábai álltak; ott is vannak mind e mai napig.
10A papok pedig, akik a ládát vitték, a Jordán közepén álltak, míg el nem végződött az egész dolog, amit az Úr Józsuénak parancsolt, hogy szóljon a népnek, egészen úgy, amint Mózes parancsolta Józsuénak; a nép pedig sietve átvonult.
11Mikor aztán véget ért az egész nép átvonulása; akkor vonult át az Úr ládája és a papok a nép előtt:
12Átmentek Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél törzse is felfegyverkezve Izráel fiai előtt; úgy, amint Mózes szólt nekik.
13Mintegy negyvenezernyi hadba vonuló ment át az Úr előtt a háborúba Jerikó síkságaira.
14Azon a napon naggyá tette az Úr Józsuét egész Izráel szemeiben; úgyhogy úgy félték őt, mint Mózest félték, életének minden napján.
15Akkor azt mondta az Úr Józsuénak, mondván:
16Adj parancsot a papoknak, akik a törvényládát viszik, hogy jöjjenek fel a Jordánból.
17És parancsot adott Józsué a papoknak, mondván: Jöjjetek fel a Jordánból!
18És történt, mikor feljöttek a Jordánból a papok, akik az Úr frigyládáját vitték, hogy mihelyt kirántották talpaikat a szárazra; azonnal visszatért a Jordán vize helyére, és mindenütt partja felett folyt, mint azelőtt.
19A nép pedig az első hónap tizedikén jött fel a Jordánból; és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti szélén.
20És azt a tizenkét követ, melyet a Jordánból hoztak; felállította Józsué Gilgálban.
21És azt mondta Izráel fiainak, mondván: Ha kérdezni fogják fiaitok jövőben atyáikat, mondván: Miért vannak ezek a kövek?
22Akkor adjátok tudtára fiaitoknak, mondván: Szárazon jött át Izráel ezen a Jordánon.
23Mert kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét előttetek, míg átjöttetek; amiképpen cselekedett az Úr, a ti Istenetek a Sástengerrel, melyet kiszárított előttünk, míg átjöttünk.
24Hogy ismerje meg a föld minden népe az Úrnak kezét, hogy erős; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben.