Joshua 11
1 És mikor meghallotta Jábin, Hácor királya; elküldött Jóbábhoz, Mádon királyához, továbbá Simron királyához és Aksáf királyához,
2 valamint azokhoz a királyokhoz, akik északra a Hegyvidéken laktak és a Síkságon, Genezáret Délvidékén és az Alföldön;
3 és Dór dombvidékén nyugatra, a kanaánihoz keletre és nyugatra, és az emorihoz, hittihez, perizzihez és jebuszihoz a Hegyvidékre; és a hivvihez Hermon alatt a Micpá földjén.
4 És ők kivonultak, és minden táboruk velük, sok nép, oly sok, mint a föveny a tenger partján; ló is, szekér is sok nagyon.
5 És ezek a királyok mind összejöttek egy helyre; és mikor megérkeztek táborba szálltak a Mérom vizénél, hogy hadakozzanak Izráellel.
6 Akkor azt mondta az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkor én mindnyájukat keresztülszúrva teszem Izráel elé; lovaiknak szegd inát, szekereiket pedig égesd el tűzben.
7 És mikor Józsué és vele az egész hadi nép megérkezett hozzájuk a Mérom vizéhez váratlanul, és megrohanták őket:
8 kezébe adta őket az Úr Izráelnek, és megverték őket, úgyhogy egész Nagy-Cidonig és Miszrefót-Majimig és Micpe völgyéig kergették őket keletre; úgy megverték őket, hogy egyet sem hagytak belőlük maradéknak.
9 És úgy tett velük Józsué, mint az Úr mondta neki: lovaiknak inát szegte, szekereiket pedig elégette tűzben.
10 Majd megfordult Józsué abban az időben és bevette Hácort, királyát pedig levágta karddal; Hácor ugyanis azelőtt feje volt mindezeknek a királyságoknak.
11 És levágtak minden lelket, mely benne volt, kard élével, örök szentség alá vetvén, nem maradt meg egy élő sem; Hácort pedig felégette tűzzel.
12 Minden városát ezeknek a királyoknak minden királyával együtt bevette Józsué és levágta őket kard élével; örök szentség alá vetette őket, mint Mózes, az Úr szolgája parancsolta.
13 Csak amely városok a maguk feltöltésén állottak, azok közül egyet sem égetett fel Izráel; Hácort kivéve, egyedül azt égette fel Józsué.
14 De egész ragadományát ezeknek a városoknak és a barmokat maguknak zsákmányolták Izráel fiai; csak az embereket vágták le mind kard élével, míg ki nem pusztították őket, nem hagytak meg egy élőt sem.
15 Amint az Úr rendelkezett Mózesnek, az ő szolgájának, úgy rendelkezett Mózes Józsuénak; és úgy cselekedett Józsué, egy szót nem mellőzött mindabból, amit az Úr parancsolt Mózesnek.
16 Elvette tehát Józsué ezt az egész országot, a Hegyvidéket és az egész Délvidéket, a Gósen egész földjét, az Alföldet és a Síkságot; és az izráeli Hegyvidéket a hozzá tartozó Alfölddel;
17 a Kopárhegytől fogva, mely Széirnek megy fel, Baál-Gádig a Libánon völgyében Hermon hegye alatt. Királyaikat pedig mind elfogta, levágta és megölte őket.
18 Sok ideig folytatott Józsué mindezekkel a királyokkal háborút.
19 Nem volt város, mely békére lépett volna Izráel fiaival, kivéve a hivvieket, akik Gibeonban laktak; valamennyit haddal vették el.
20 Tudniillik az Úrtól lett így, hogy megkeményítette szívüket az Izráellel való háborúra, hogy örök szentség alá vesse őket, hogy ne lehessen számukra kegyelem; hanem hogy elpusztítsa őket, mint az Úr parancsolta Mózesnek.
21 Aztán elment Józsué abban az időben, és kiirtotta az anákiakat a Hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anábból, valamint Júda egész hegyvidékéről és Izráel egész hegyvidékéről; városaikkal együtt örök szentség alá vetette őket Józsué.
22 Nem maradtak anákiak Izráel fiainak országában; csak Gázában, Gátban és Asdódban maradtak.
23 Miután elvette Józsué az egész országot egészen úgy, mint az Úr szólott Mózesnek; átadta azt Józsué örökségül Izráelnek osztályaik szerint törzsenként; és az ország megnyugodott a háborútól.