John 12
1 Jézus pedig hat nappal húsvét előtt Bethániába ment, ahol az a meghalt Lázár volt, akit feltámasztott halottaiból.
2 Természetesen vacsorát készítettek neki ott, és Márta szolgált fel; Lázár pedig egyike volt azoknak, akik vele asztalnál ültek.
3 Mária pedig vévén egy font igazi, drága nárduskenetet, megkente Jézus lábait, és tulajdon hajával törülgette azokat; a ház pedig megtelt a kenet illatával.
4 Azt mondta erre egyik tanítványa, Iskariót Simon fia, Júdás, aki őt elárulandó volt:
5 Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és adták volna a szegényeknek?
6 Ezt pedig nem azért mondta, mert a szegényekre volt gondja, hanem mert tolvaj volt, és nála volt az erszény, és amit beletettek, elsikkasztotta.
7 Azt mondta erre Jézus: Hagyd őt; temetésem napjára tartotta ezt.
8 Hiszen a szegényeket mindenkor megkapjátok magatoknál; de engem nem kaptok meg mindenkor.
9 A zsidók közül most már nagy sokaság tudta meg, hogy ott van; és oda mentek, nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott halottaiból.
10 Tanácskoztak pedig a főpapok, hogy Lázárt is megöljék;
11 mert sokan őérte mentek a zsidók közül, és hittek Jézusban.
12 Másnap a nagy sokaság, mely az ünnepre jött, hallván, hogy jön Jézus Jeruzsálembe,
13 vette a pálmaágakat és kiment elébe, és kiáltotta: Hozsánna; áldott, aki jön az Úr nevében, az Izráel királya!
14 Találván pedig Jézus egy szamarat, felült reá, mint meg van írva:
15 Ne félj, Cijón leánya; íme királyod jön, szamárcsikón ülve.
16 Ezeket pedig nem értették tanítványai először; csak mikor megdicsőíttetett Jézus, akkor jutott eszükbe, hogy ezek voltak írva felőle, és ezeket tették vele.
17 A sokaság, mely vele volt, mikor Lázárt kihívta a sírból és feltámasztotta halottaiból, természetesen bizonyságot tett.
18 Elébe is azért ment a sokaság, mert hallotta, hogy ő ezt a jelt cselekedte.
19 A farizeusok tehát azt mondták egymásnak: Látjátok, hogy nem értek semmit? Íme, a világ utána ment.
20 Voltak pedig néhányan hellének azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen;
21 ezek most már a galileai Bethsaidából való Filephez mentek, és kérték őt, mondván: Uram, szeretnők Jézust látni.
22 Filep ment és mondta Andrásnak; András ment, meg Filep, és mondták Jézusnak.
23 Jézus pedig felelt nekik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Embernek Fia:
24 Bizony, bizony mondom nektek, ha a búzaszem a földbe esve meg nem hal, egyedül maga marad; ha pedig meghal, sok gyümölcsöt terem.
25 Aki szereti életét, elveszti azt; és aki gyűlöli életét ezen a világon, örök életre tartja meg azt.
26 Ha nekem szolgál valaki, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. És ha valaki nekem szolgál, megtiszteli azt az Atya.
27 Most az én lelkem nyugtalan; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától! De ezért jöttem erre az órára.
28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Erre szó jött az égből: Meg is dicsőítettem, ismét meg is dicsőítem.
29 A sokaság erre, mely ott állt és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azt mondták, hogy angyal szólt neki.
30 Felelt Jézus és azt mondta: Nem énértem lett e szó, hanem tiértetek.
31 Most van ítélet e világ felett; most vettetik ki e világ fejedelme.
32 És én, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok.
33 Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.
34 Felelt neki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus megmarad örökké; hogy mondod hát te, hogy az Ember Fiának fel kell emeltetnie; kicsoda ez az Embernek Fia?
35 Erre azt mondta nekik Jézus: Még egy kevés ideig a világosság köztetek van. Járjatok, míg a világosság veletek van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket. És aki a sötétségben jár, nem tudja, hova megy.
36 Míg a világosság veletek van, higgyetek a világosságban, hogy világosság fiai legyetek. Ezeket beszélte Jézus, és elmenvén elrejtőzött előlük.
37 Noha pedig ő ennyi jelt cselekedett előttük, nem hittek benne,
38 hogy beteljesedjék Jesaja próféta szava, melyet mondott: Uram, ki hitt a mi prédikálásunknak; és az Úrnak karja kinek jelent meg?
39 Azért nem tudtak hinni, mert ismét Jesaja mondta:
40 Megvakította szemeiket, és megkeményítette szívüket; hogy nehogy lássanak szemeikkel, és értsenek szívükkel és megtérjenek, és meggyógyítsam őket.
41 Ezeket mondta Jesaja, mikor látta az ő dicsőségét és szólott felőle.
42 Mindazáltal az elöljárók közül is sokan hittek benne; de a farizeusok miatt nem vallották be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből.
43 Mert jobban szerették az emberek dicsőségét, mint az Isten dicsőségét.
44 Jézus pedig kiáltott és azt mondta: Aki bennem hisz, nem bennem hisz, hanem abban, aki engem küldött.
45 És aki engem lát, látja azt, aki engem küldött.
46 Én világosságul jöttem a világra, hogy senki, aki bennem hisz, sötétségben ne maradjon.
47 És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
48 Aki elvet engem és nem fogadja el beszédeimet, van annak, aki elítélje őt; az Ige, melyet szóltam, az ítéli el azt az utolsó napon.
49 Mert én magamtól nem beszéltem; hanem aki küldött engem, az Atya, az adott nekem parancsot, mit mondjak és mit beszéljek.
50 És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket tehát én beszélek, amint az Atya mondta nekem, úgy beszélem.