Job 9
1 Jób pedig felelt és azt mondta:
2 Valóban tudom, hogy így van; hogy is lehetne embernek igaza Istennel szemben?
3 Ha valaki perelni akarna vele; nem felelhetne meg neki ezerből egyre.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű; ki szegült ellene valaha sértetlenül?
5 (Ő az, aki hegyeket mozdít el észrevétlen; melyeket felforgat haragjában:
6 aki felriasztja a földet helyéről; hogy oszlopai megreszketnek:
7 aki parancsol a napnak, hogy ne keljen fel; és a csillagokat bepecsételi:
8 aki meghajlítja az eget egyedül; és lelép a tenger magaslataira:
9 aki a Göncölszekeret, Kaszáscsillagot, Fiastyúkot és délszak csillagkamaráit alkotta.)
10 Aki megfoghatatlan nagy dolgokat tesz; és szám nélkül való csodákat:
11 íme elmegy előttem és nem látom; elsuhan és nem veszem őt észre:
12 íme megragad, ki téríti őt vissza; ki mondja neki: Mit csinálsz?
13 Isten nem téríti vissza haragját; alatta hunyászkodtak meg a Tengerszörny segítői:
14 Hát még én megfelelhetnék-e neki; választhatnék-e részemről hozzá szavakat?
15 Hiszen ha igazam volna, akkor sem felelhetnék meg; könyörögnöm kellene ítélő bírámhoz.
16 Ha kiáltanék és felelne nekem; nem hinném, hogy fülébe jutott szavam:
17 hiszen forgószélben szokott reám törni; és sok sebet ütött rajtam ok nélkül:
18 nem enged lélegzetet vennem; hanem megtölt keserűségekkel.
19 Ha erőről van szó, ő hatalmas, természetesen; ha ítéletről: Ki von kérdőre engem?
20 Ha igazam van, szám ítéljen el engem; ha jámbor vagyok, mondjon gonosznak engem.
21 Jámbor vagyok, ne ismerjem lelkemet, vessem meg életemet!
22 Mindegy, tehát azt mondom: Jámbort és istentelent elveszít ő.
23 Ha ostor öl hirtelen: nevet az ártatlanok megpróbáltatásán.
24 Egy ország istentelen kézre van adva? bíráinak arcát betakarja. (Vagy nem? Hát akkor ki?)
25 Napjaim pedig futárnál gyorsabbak voltak;
26 elfutottak, nem láttam jót: elsuhantak nádhajókon; mint keselyű prédára csap.
27 Ha azt mondom: Elfelejtem panaszomat; elhagyom magamat és felderülök:
28 mindenféle fájdalomtól féltem magamat; tudom, hogy nem hagysz menten.
29 Nekem elmarasztaltnak kell lennem; miért fáradjak hiába?
30 Ha megmosakodom hólében, és megtisztítom kezeimet lúgban:
31 akkor verembe mártasz be engem úgy, hogy ruháim irtóznak tőlem.
32 Mert nem ember, mint én, hogy megfelelhetnék neki; perbe szállhatnánk egymással.
33 Nincs köztünk választott bíró; ki mindkettőnkre rá tehetné kezét.
34 Távolítsa el rólam veszélyét; és rettentése ne ijesszen engem;
35 hogy beszélhessek és ne kelljen tőle félnem; mert így én nem vagyok magamnál.