1Jób pedig felelt és azt mondta:
2Valóban tudom, hogy így van; hogy is lehetne embernek igaza Istennel szemben?
3Ha valaki perelni akarna vele; nem felelhetne meg neki ezerből egyre.
4Bölcs szívű és hatalmas erejű; ki szegült ellene valaha sértetlenül?
5(Ő az, aki hegyeket mozdít el észrevétlen; melyeket felforgat haragjában:
6aki felriasztja a földet helyéről; hogy oszlopai megreszketnek:
7aki parancsol a napnak, hogy ne keljen fel; és a csillagokat bepecsételi:
8aki meghajlítja az eget egyedül; és lelép a tenger magaslataira:
9aki a Göncölszekeret, Kaszáscsillagot, Fiastyúkot és délszak csillagkamaráit alkotta.)
10Aki megfoghatatlan nagy dolgokat tesz; és szám nélkül való csodákat:
11íme elmegy előttem és nem látom; elsuhan és nem veszem őt észre:
12íme megragad, ki téríti őt vissza; ki mondja neki: Mit csinálsz?
13Isten nem téríti vissza haragját; alatta hunyászkodtak meg a Tengerszörny segítői:
14Hát még én megfelelhetnék-e neki; választhatnék-e részemről hozzá szavakat?
15Hiszen ha igazam volna, akkor sem felelhetnék meg; könyörögnöm kellene ítélő bírámhoz.
16Ha kiáltanék és felelne nekem; nem hinném, hogy fülébe jutott szavam:
17hiszen forgószélben szokott reám törni; és sok sebet ütött rajtam ok nélkül:
18nem enged lélegzetet vennem; hanem megtölt keserűségekkel.
19Ha erőről van szó, ő hatalmas, természetesen; ha ítéletről: Ki von kérdőre engem?
20Ha igazam van, szám ítéljen el engem; ha jámbor vagyok, mondjon gonosznak engem.
21Jámbor vagyok, ne ismerjem lelkemet, vessem meg életemet!
22Mindegy, tehát azt mondom: Jámbort és istentelent elveszít ő.
23Ha ostor öl hirtelen: nevet az ártatlanok megpróbáltatásán.
24Egy ország istentelen kézre van adva? bíráinak arcát betakarja. (Vagy nem? Hát akkor ki?)
25Napjaim pedig futárnál gyorsabbak voltak;
26elfutottak, nem láttam jót: elsuhantak nádhajókon; mint keselyű prédára csap.
27Ha azt mondom: Elfelejtem panaszomat; elhagyom magamat és felderülök:
28mindenféle fájdalomtól féltem magamat; tudom, hogy nem hagysz menten.
29Nekem elmarasztaltnak kell lennem; miért fáradjak hiába?
30Ha megmosakodom hólében, és megtisztítom kezeimet lúgban:
31akkor verembe mártasz be engem úgy, hogy ruháim irtóznak tőlem.
32Mert nem ember, mint én, hogy megfelelhetnék neki; perbe szállhatnánk egymással.
33Nincs köztünk választott bíró; ki mindkettőnkre rá tehetné kezét.
34Távolítsa el rólam veszélyét; és rettentése ne ijesszen engem;
35hogy beszélhessek és ne kelljen tőle félnem; mert így én nem vagyok magamnál.