1Erre a súhi Bildád felelt, és azt mondta:
2Hova beszélsz ilyeneket, és viharzanak szád mondásai?
3Hát Isten elcsavarja a jogot; és a Mindenható elcsavarja az igazságot?
4Ha fiaid vétkeztek ellene: vétkeik hatalmába bocsátotta őket.
5Ha te keresed Istent, és könyörögsz a Mindenhatóhoz:
6ha tiszta és őszinte vagy (mert akkor őrködik feletted), visszaállítja igazságod hajlékát;
7és ha múltad kicsinyes volt, jövőd igen nagyságos lesz.
8Mert kérdezd csak meg az előző nemzedéket, és építs atyáik kutatására;
9mi ugyanis tegnapiak vagyunk és nem tudjuk, mert életünk csak egy árnyék a földön;
10de ők bizonyára megtanítanak és meg mondják neked, és szívükből hoznak fel szavakat.
11Felhuzalkodik-e a káka mocsár nélkül; megnő-e a sás víz nélkül?
12Mikor még zöldjében van, nem nyűni való, mindenféle fűnél hamarább elszárad.
13Így jár mindenki, aki Istent elfelejti; tehát a képmutató reménye elvész.
14Aki megutálja (igaz) bizodalmát; pókháló a reménysége:
15házához támaszkodik és nem áll meg; ahhoz ragaszkodik, és nem kel fel.
16Az ilyen a napfényen üde, és kertjén kimennek hajtásai;
17gyökerei összefonódnak a kőrakáson, megfogja a kőtömböt:
18de ha lenyelik helyéről, az megtagadja őt: Nem láttalak téged!
19Íme, ez az ő pályájának öröme; és a porból más sarjadzik.
20Íme, Isten nem veti meg a jámbort, és nem fogja kézen a gonosztevőt;
21addig hogy betölti kacagással szádat, és ajkaidat ujjongással.
22Gyűlölőid szégyenbe öltöznek; és az istentelenek sátora nincsen.