1Felelt pedig Jób, és azt mondta:
2Hogyan segítettél a tehetetlennek; megsegítetted az erőtelen kart:
3Mi tanácsot adtál a nem-bölcsnek; és mennyi tehetséget ismertettél meg!
4Kivel nyilatkoztattad ki e dolgokat; kinek lehelete áradt belőled?
5A síri árnyak vonaglanak; alant a vizek és lakóik:
6meztelen a másvilág őelőtte; és a poklon nincs takaró.
7Ő feszíti ki északot az űr felett; függeszti fel a földet a semmire:
8ő köt vizet sűrű felhőibe; és a felhő nem hasad ki alatta:
9ő fogja el a Trón tekintetét; felhőjét terítve reá:
10határt kerít a vizek színén; ahol a világosság vége a sötétségnél van.
11Az ég oszlopai megrendülnek; és megdöbbennek kiáltásától:
12erejével felháborítja a tengert; értelmével letörli a tengerzajlást.
13Leheletére kiderül az ég; keze átdöfi a futó kígyót.
14(íme ezek az ő útjainak végződései, és micsoda súgó szó hallatszik belőlük; és hatalmának dörgését ki érti meg?)