Job 24
1 Miért nincsenek a Mindenhatótól idők eltéve; és miért nem látják ismerői az ő napját?
2 Határokat tolnak el; nyájat rabolnak és legeltetnek:
3 árvák szamarát elhajtják; zálogul viszik az özvegy ökrét.
4 Elhajlítják a szegényeket az úttól; együtt rejtőznek az ország elnyomottjai:
5 íme, mint a vadszamarak a sivatagban, kivonulnak munkájukra: Mint akik a zsákmányt fÚrkészik; a pusztaság a kenyerük a legények számára:
6 a mezőn learatják, ami nem az övék; a szőlőt jogtalanul letépik:
7 meztelenen hálnak, ruha nélkül; és nincs takarójuk a hidegben:
8 hegyi záporoktól áznak; és fedél nélkül sziklát ölelnek.
9 Elrabolják az emlőről az árvát; és az elnyomott csecsemőjét zálogba veszik:
10 meztelenül járatják, ruha nélkül; és éhesen emelik a kévét:
11 kőfalaik között olajat ütnek; sajtót tipornak és szomjúhoznak.
12 A városban emberek nyögnek és megölettek lelke kiált; de nem Isten tesz ily ízetlenséget:
13 ők lettek igazán világosság-ellenesek; nem ismerik az ő utait, és nem maradtak meg ösvényein.
14 (Világossal felkel a gyilkos, megöli az elnyomottat és szegényt; éjjel pedig igazi tolvajjá lesz.
15 A házasságtörő szeme pedig az alkonyt lesi, mondván: Ne lásson engem szem; és takarót tesz az orcáira,
16 úgy tör be sötétben a házakba. Nappal lepecsételik magukat; nem ismernek világosságot.
17 Mert mindeniknek a halálárnyék a reggele; mert ismerős a halálárnyék retteneteivel.
18 Gyorsan a víz színén van ő, átkozott az ő osztályrészük a földön; nem fordulnak a szőlők útjára.
19 Szárazság és hőség elrabolja a hó vizét; a másvilág azokat, akik vétkeztek.
20 Anyaméh elfelejti az ilyet, édes lesz a nyűnek, többé nem emlékeznek rá; és eltörik, mint fa, az álnokság:
21 aki felemésztette a meddőt, aki nem szült; és az özveggyel nem jót tett.
22 Tehát fenntartja erejével a hatalmasokat; felkel némelyik, mikor az élethez sem bízik;
23 ad neki bizodalmat, úgyhogy megtámaszkodik; de szemei útjaikon vannak:
24 felemelkednek, egy kicsi, és nincsenek, és lesüllyednek, éppen mint akik meghalnak; és mint a kalász feje, levágatnak.)
25 És ha nem, tehát ki hazudtol meg engem; és teszi semmivé szavaimat?