Job 23
1 Felelt pedig Jób, és azt mondta:
2 Ma is lázadás lesz a panaszom; a rajtam levő kéz ránehezült sóhajomra:
3 óh, bárcsak meg tudnám őt találni; bemenni egészen székhelyére!
4 Feltárnám előtte az ügyet; és számat megtölteném érvekkel:
5 tudjam a szavakat, melyekkel felel nekem; és értsem meg, mit mond nekem.
6 Vajon nagy erővel perel majd velem? Nem, csak ő figyelmezzen reám!
7 Akkor egyenes ember vitázik vele; és meg menekülök diadallal bírámtól.
8 Ha előre megyek, hát nincs ott; ha hátra, hát nem veszem őt észre:
9 bal felől van munkában, és nem foghatom meg; jobb felől van elrejtőzve, és nem látom.
10 Oh, ha ismerné az én utamat; ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany!
11 Az ő lépéséhez ragaszkodtak lábaim; megtartottam útját és el nem hajoltam:
12 szája parancsolatát, és nem tágítottam; falatomnál jobban takargattam szája mondásait.
13 De ő mindig egy, és senki vissza nem téríti őt; és amit lelke kíván, megteszi:
14 bizony beteljesíti, ami rám van szabva; és ilyen sok van őnála.
15 Ezért rettenek meg orcáitól; ha rá gondolok, már félek tőle.
16 Tehát Isten félemlítette meg szívemet; és a Mindenható rettentett meg engem:
17 mert nem a sötétségtől lettem semmivé; sem nem a magam arcától, melyet homály borított el.