Job 15
1 Akkor a témáni Elifáz felelt, és azt mondta:
2 Vajon a bölcsnek széltudományt kell-e hangoztatni; és keleti széllel megtölteni hasát:
3 haszontalan beszéddel vitatkozván; és oly szavakkal, melyekkel nem segít?
4 De te a vallást is megtöröd; és kisebbíted az áhítatot Isten iránt.
5 Mert bűnösséged tanítja szádat; és a ravaszok nyelvét választottad.
6 Szád ítél el téged, és nem én; és ajkaid nyilatkoznak ellened.
7 Talán te vagy az elsőszülött ember, kit a halmoknál előbb hoztak világra?
8 Talán Isten tanácsában hallgatózol, úgy ragadsz bölcsességet magadhoz?
9 Mit tudsz, amit mi nem tudunk; értesz, ami nálunk nincs meg?
10 Ősz is, vén is van közöttünk, időre nagyobb atyádnál:
11 talán neked nem volt elég az isteni vigasztalás, és a veled való szelíd beszéd?
12 Mi ragadta el szívedet, és mit nézegetnek szemeid:
13 hogy Isten ellen fordítod lelkedet, és ily szavakat hozol ki szádból?
14 Mi a halandó, hogy tiszta lehetne; és hogy igaz lehetne asszony szülte létére?
15 Hiszen szentjeiben nem bízik; és az egek nem tiszták a szemeiben:
16 hát még az az undok és romlott; az ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet?
17 Hirdetem neked, hallgass rám; mert amit láttam, azt beszélem el;
18 amit a bölcsek kijelentettek, és nem titkoltak el atyáik óta;
19 akik egymaguk voltak az ország birtokában, nem hatolt be közéjük idegen:
20 az istentelen egész életében kínlódik, már ahány év a zsarnoknak el van téve;
21 félelmetes hang van füleiben, a békében pusztító tör reá.
22 Nem hiszi, hogy visszatér a sötétből: kard számára van ő kiszemelve.
23 Ide-oda futkos kenyér után: Hol van? Tudja, hogy készen áll, mellette a sötétség napja.
24 Szükség és szorultság ijegeti őt; legyőzi őt, mint egy rohamra kész király.
25 Mert Istenre nyújtotta ki kezét; és a Mindenható ellen mutogatja erejét.
26 Nyakkal rohan neki; pajzsainak sűrű védfalával.
27 Mert elborította orcáit kövérségével; és hájat tett vékonyára.
28 És eltörlendő városokban telepedett le, házakban, melyekben nem lett volna szabad lakni; melyek kőrakásoknak voltak rendeltetve.
29 Nem gazdagszik meg és nem áll meg vagyona; és nem fejti ki az országban teljességét.
30 Nem térhet ki a sötétség elől, hajtását láng szárítja el; míg eltávozik az ő szájának leheletétől.
31 Bár ne bízott volna hiábavalóságban, magát megcsalva; mert hiábavalóság lesz a fizetése.
32 Betelik időnap előtt; mikor még levele nem zöld:
33 elrúgja, mint a szőlőtő, egresét; és elhányja, mint az olajfa, virágját.
34 Mert a képmutató gyülekezet meddő; és tűz eszi meg az ajándék sátorokat.
35 Viszontagságot fogannak és álnokságot szülnek; és belsejük csalárdságot készít elő.