1Akkor a témáni Elifáz felelt, és azt mondta:
2Vajon a bölcsnek széltudományt kell-e hangoztatni; és keleti széllel megtölteni hasát:
3haszontalan beszéddel vitatkozván; és oly szavakkal, melyekkel nem segít?
4De te a vallást is megtöröd; és kisebbíted az áhítatot Isten iránt.
5Mert bűnösséged tanítja szádat; és a ravaszok nyelvét választottad.
6Szád ítél el téged, és nem én; és ajkaid nyilatkoznak ellened.
7Talán te vagy az elsőszülött ember, kit a halmoknál előbb hoztak világra?
8Talán Isten tanácsában hallgatózol, úgy ragadsz bölcsességet magadhoz?
9Mit tudsz, amit mi nem tudunk; értesz, ami nálunk nincs meg?
10Ősz is, vén is van közöttünk, időre nagyobb atyádnál:
11talán neked nem volt elég az isteni vigasztalás, és a veled való szelíd beszéd?
12Mi ragadta el szívedet, és mit nézegetnek szemeid:
13hogy Isten ellen fordítod lelkedet, és ily szavakat hozol ki szádból?
14Mi a halandó, hogy tiszta lehetne; és hogy igaz lehetne asszony szülte létére?
15Hiszen szentjeiben nem bízik; és az egek nem tiszták a szemeiben:
16hát még az az undok és romlott; az ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet?
17Hirdetem neked, hallgass rám; mert amit láttam, azt beszélem el;
18amit a bölcsek kijelentettek, és nem titkoltak el atyáik óta;
19akik egymaguk voltak az ország birtokában, nem hatolt be közéjük idegen:
20az istentelen egész életében kínlódik, már ahány év a zsarnoknak el van téve;
21félelmetes hang van füleiben, a békében pusztító tör reá.
22Nem hiszi, hogy visszatér a sötétből: kard számára van ő kiszemelve.
23Ide-oda futkos kenyér után: Hol van? Tudja, hogy készen áll, mellette a sötétség napja.
24Szükség és szorultság ijegeti őt; legyőzi őt, mint egy rohamra kész király.
25Mert Istenre nyújtotta ki kezét; és a Mindenható ellen mutogatja erejét.
26Nyakkal rohan neki; pajzsainak sűrű védfalával.
27Mert elborította orcáit kövérségével; és hájat tett vékonyára.
28És eltörlendő városokban telepedett le, házakban, melyekben nem lett volna szabad lakni; melyek kőrakásoknak voltak rendeltetve.
29Nem gazdagszik meg és nem áll meg vagyona; és nem fejti ki az országban teljességét.
30Nem térhet ki a sötétség elől, hajtását láng szárítja el; míg eltávozik az ő szájának leheletétől.
31Bár ne bízott volna hiábavalóságban, magát megcsalva; mert hiábavalóság lesz a fizetése.
32Betelik időnap előtt; mikor még levele nem zöld:
33elrúgja, mint a szőlőtő, egresét; és elhányja, mint az olajfa, virágját.
34Mert a képmutató gyülekezet meddő; és tűz eszi meg az ajándék sátorokat.
35Viszontagságot fogannak és álnokságot szülnek; és belsejük csalárdságot készít elő.