Jeremiah 8
1 Abban az időben, mond az Úr, kihozzák Júda királyainak csontjait és fejedelmeinek csontjait, és a papok csontjait és a próféták csontjait, és Jeruzsálem lakosainak csontjait sírjaikból;
2 és elterítik azokat a nap előtt és a hold előtt és az ég egész serege előtt, amelyeket szerettek és amelyeket szolgáltak és amelyek után jártak és amelyeknél tudakoztak és amelyek előtt leborultak; össze nem szedik, el nem temetik azokat, ganéjjá lesznek a föld színén.
3 És kívánatosabb lesz a halál az életnél az egész maradéknak, amely megmarad ebből a gonosz nemzetségből, akik mind azokon a helyeken megmaradnak, ahova elűztem őket, mond az Úr.
4 És mondd nekik: így mondta az Úr: Vajon akik elesnek, nem kelnek föl, vagy aki elfordul, nem fordul vissza?
5 Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem állandó elfordulással? Ragaszkodnak a csalárdsághoz, vonakodnak megtérni;
6 megfigyeltem és hallottam, nem igazán beszélnek. Nincs, aki megbánná gonoszságát, mondván: Mit tettem? Mind visszatér futására, mint a ló, ha megvadul a háborúban.
7 A gólya is az égben tudja idejét, és a gerle és a fecske és a daru: megtartják az időt, mikor megjönnek; és népem nem tudja az Úr rendtartását.
8 Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk; és: Az Úr Tanítása nálunk van; mikor íme hazugsággá alakítja az írástudók hazug írókése?
9 Megszégyenültek a bölcsek, megrémültek és megfogattak; íme az Úr szavát megvetették, hát miféle bölcsességük van?
10 Ezért adom feleségeiket másoknak, mezeiket a hódítóknak; mert kicsinytől fogva nagyig mindnyája nyereséghajhászó. [A prófétától fogva a papig mindnyájan csalást űznek;
11 és úgy gyógyítják népem lányának romlását könnyűszerrel, hogy azt mondják: Békesség, békesség!; és nincsen békesség.
12 Megszégyenültek, mert undokságot tettek? Sem egyáltalán szégyent nem éreznek, sem pirulni nem tudnak. Ezért az elesendők között fognak elesni; abban az időben, mikor meglátogattatnak, összeomlanak, azt mondja az Úr.]
13 Elvesztvén elveszítem őket, mond az Úr, hogy nem lesz szőlő a szőlőtőn, sem füge a fügefán, a lomb is lepereg; mert rendeltem nekik, akik keresztülmennek rajtuk.
14 Mire várakozunk mi? Gyűljetek össze és menjünk be a megerősített városokba, és vesszünk el ott. Mert az Úr, a mi Istenünk elvesztett bennünket; és méregvizet itatott velünk, mert vétkeztünk az Úr ellen.
15 Békére várunk, és nincs jó; gyógyulás idejére, és íme ijedelem.
16 Dánból hallatszik lovai horkolása, ménei nyerítésének hangjától megreszket az egész ország. És eljönnek, és megeszik az országot és teljességét, a várost és a benne lakókat.
17 Mert íme én küldök reátok baziliszkuszkígyókat; melyek ellen nincs igézés, és megmarnak benneteket, mond az Úr.
18 Mely nekem vidulásom volt a búban: a szívem bennem nagyon beteg.
19 Íme hallga, népem leányának segélykiáltása messze földről! Vajon az Úr nincsen Cionban, és Királya nincsen benne? Miért bosszantottak engem istenképeikkel, idegen hiábavalóságokkal?
20 Elmúlt az aratás, vége a gyümölcsszÚretnek; és mi nem szabadultunk meg.
21 Népem lányának összetörésén összetörtem; gyászban járok, iszonyat fogott el.
22 Balzsam nincsen-e Gileádban, vagy orvos nincs-e ott; hogy miért nem hegedett be népem leányának sebe?