1Abban az időben, mond az Úr, kihozzák Júda királyainak csontjait és fejedelmeinek csontjait, és a papok csontjait és a próféták csontjait, és Jeruzsálem lakosainak csontjait sírjaikból;
2és elterítik azokat a nap előtt és a hold előtt és az ég egész serege előtt, amelyeket szerettek és amelyeket szolgáltak és amelyek után jártak és amelyeknél tudakoztak és amelyek előtt leborultak; össze nem szedik, el nem temetik azokat, ganéjjá lesznek a föld színén.
3És kívánatosabb lesz a halál az életnél az egész maradéknak, amely megmarad ebből a gonosz nemzetségből, akik mind azokon a helyeken megmaradnak, ahova elűztem őket, mond az Úr.
4És mondd nekik: így mondta az Úr: Vajon akik elesnek, nem kelnek föl, vagy aki elfordul, nem fordul vissza?
5Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem állandó elfordulással? Ragaszkodnak a csalárdsághoz, vonakodnak megtérni;
6megfigyeltem és hallottam, nem igazán beszélnek. Nincs, aki megbánná gonoszságát, mondván: Mit tettem? Mind visszatér futására, mint a ló, ha megvadul a háborúban.
7A gólya is az égben tudja idejét, és a gerle és a fecske és a daru: megtartják az időt, mikor megjönnek; és népem nem tudja az Úr rendtartását.
8Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk; és: Az Úr Tanítása nálunk van; mikor íme hazugsággá alakítja az írástudók hazug írókése?
9Megszégyenültek a bölcsek, megrémültek és megfogattak; íme az Úr szavát megvetették, hát miféle bölcsességük van?
10Ezért adom feleségeiket másoknak, mezeiket a hódítóknak; mert kicsinytől fogva nagyig mindnyája nyereséghajhászó. [A prófétától fogva a papig mindnyájan csalást űznek;
11és úgy gyógyítják népem lányának romlását könnyűszerrel, hogy azt mondják: Békesség, békesség!; és nincsen békesség.
12Megszégyenültek, mert undokságot tettek? Sem egyáltalán szégyent nem éreznek, sem pirulni nem tudnak. Ezért az elesendők között fognak elesni; abban az időben, mikor meglátogattatnak, összeomlanak, azt mondja az Úr.]
13Elvesztvén elveszítem őket, mond az Úr, hogy nem lesz szőlő a szőlőtőn, sem füge a fügefán, a lomb is lepereg; mert rendeltem nekik, akik keresztülmennek rajtuk.
14Mire várakozunk mi? Gyűljetek össze és menjünk be a megerősített városokba, és vesszünk el ott. Mert az Úr, a mi Istenünk elvesztett bennünket; és méregvizet itatott velünk, mert vétkeztünk az Úr ellen.
15Békére várunk, és nincs jó; gyógyulás idejére, és íme ijedelem.
16Dánból hallatszik lovai horkolása, ménei nyerítésének hangjától megreszket az egész ország. És eljönnek, és megeszik az országot és teljességét, a várost és a benne lakókat.
17Mert íme én küldök reátok baziliszkuszkígyókat; melyek ellen nincs igézés, és megmarnak benneteket, mond az Úr.
18Mely nekem vidulásom volt a búban: a szívem bennem nagyon beteg.
19Íme hallga, népem leányának segélykiáltása messze földről! Vajon az Úr nincsen Cionban, és Királya nincsen benne? Miért bosszantottak engem istenképeikkel, idegen hiábavalóságokkal?
20Elmúlt az aratás, vége a gyümölcsszÚretnek; és mi nem szabadultunk meg.
21Népem lányának összetörésén összetörtem; gyászban járok, iszonyat fogott el.
22Balzsam nincsen-e Gileádban, vagy orvos nincs-e ott; hogy miért nem hegedett be népem leányának sebe?