1Az a beszéd, mely lett Jeremiához az Úrtól, mondván:
2Állj az Úr házának kapujába, és prédikáld ott ezt az igét; és mondd: Halljátok az Úr szavát, egész Júda, akik bejöttök a kapukon, hogy leboruljatok az Úr előtt.
3Így mondta a Seregek Úra, Izráel Istene: Javítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket, és megtartom lakásotokat ezen a helyen.
4Ne bízzátok magatokat a csalárd beszédekre, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez;
5hanem valóban javítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket! Ha valóban igazságot tesztek egyik ember és a másik ember között;
6jövevényt, árvát és özvegyet el nem nyomtok és ártatlan vért nem ontotok ezen a helyen; és más istenek után nem jártok, a magatok vesztére:
7akkor megtartom lakásotokat ezen a helyen, az országban, melyet atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké.
8Íme, ti a csalárd beszédekre bízzátok magatokat, aminek haszna nincs.
9Ugye lopni, ölni, és házasságtörést űzni, és hamisan esküdni, és a Baálnak füstölögtetni, és más istenek után járni, kiket nem ismertetek?
10És akkor bejöttök és megálltok előttem ebben a házban, mely felett az én nevem neveztetett, és azt mondjátok: Meg vagyunk mentve; hogy cselekedjétek mindezeket az undokságokat.
11Hát a ti szemeitekben latrok barlangjává lett ez a ház, mely felett az én nevem neveztetett? Én is íme láttam, mond az Úr.
12Mert menjetek csak el az én helyemre, mely Sílóban van, ahol nevemnek először adtam lakást; és lássátok, mit csináltam vele népemnek, Izráelnek gonoszsága miatt.
13Most tehát amiért mindezeket a cselekedeteket cselekedtétek, mond az Úr, és beszélhettem nektek későn-korán szólva, és nem hallottátok, és hívhattalak benneteket, és nem feleltetek:
14úgy cselekszem ezzel a házzal, amely felett az én nevem neveztetett, amelyben ti bíztok, és ezzel a hellyel, melyet adtam nektek és atyáitoknak, mint Sílóval cselekedtem.
15És elvetlek benneteket színem elől, mint elvetettem testvéreiteket mind, Efraim egész magvát.
16Te pedig ne imádkozzál e népért, és ne emelj értük jajszót és imát, és ne járj közbe nálam, mert meg nem hallgatlak téged.
17Hát te nem látod, mit csinálnak ők Júda városaiban, és Jeruzsálem utcáin?
18A fiak fát szedegetnek, és az atyák gyújtják a tüzet, és az asszonyok tésztát dagasztanak, kalácsot készítvén az ég királynőjének; és italáldozatokat öntenek idegen isteneknek, az én bosszantásomra.
19Vajon engem bosszantanak-e ők, mond az Úr, nem magukat-e, orcájuk szégyenére?
20Ezért így mondta az én Úram, az Úr: íme haragom és hevem kiömlik erre a helyre, emberre és állatra, a mező fájára és a föld gyümölcsére; és ég és el nem alszik.
21Így mondta a Seregek Úra, Izráel Istene: Égő áldozataitokat tegyétek vágóáldozataitokhoz, és egyetek húst.
22Mert nem égő áldozat és vágóáldozat dolgában beszéltem atyáitokkal és adtam nekik parancsot, amely nap kihoztam őket Egyiptom földjéről;
23hanem ezt az igét parancsoltam nekik, mondván: Hallgassatok szómra, és Istenetek leszek nektek, ti pedig népem lesztek nekem; és járjatok egészen azon az úton, amelyet én parancsolok nektek, hogy jól legyen dolgotok.
24De nem hallgattak és nem nyújtották fülüket, és jártak gonosz szívük tanácsaiban, makacsságában; és hátra jutottak és nem előre.
25Attól a naptól fogva, amelyen kijöttek atyáitok Egyiptom földjéről, a mai napig, mind hozzátok küldtem szolgáimat, a prófétákat napról napra, későn-korán.
26És nem hallgattak rám és nem nyújtották fülüket; gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik.
27És szólod hozzájuk mindezeket az igéket, és nem hallgatnak rád; és hívod őket, és nem felelnek neked:
28tehát mondd nekik: Ez a nemzet, mely nem hallgat Úra Istene szavára, és nem vettek fel fenyítéket; elveszett a hűség [és kivágatott szájukból].
29Nyírd le hajkoronádat, és vesd el, és emelj gyászdalt a tisztásokon; mert megvetette az Úr és elvetette haragjának nemzedékét.
30Mert azt cselekedték Júda fiai, ami rossz az én szemeimben, mond az Úr, elhelyezték undokságaikat abban a házban, amely felett az én nevem neveztetett, hogy megfertőztessék azt.
31És felépítették a Tófet bámáit, mely a Ben-Hinnom völgyében van, hogy elégessék fiaikat és leányaikat a tűzben, amit nem parancsoltam, és eszembe nem jutott.
32Ezért íme napok jönnek, mond az Úr, és nem mondják többé, hogy Tófet és Ben-Hinnom völgye, hanem Öldöklés völgye; és temetni fognak Tófetben hely híján.
33És ennek a népnek hullája eledelévé lesz az ég madarainak és a föld állatainak; és nem lesz, ki elriassza.
34És megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az öröm szavát és vigasság szavát, a vőlegény szavát és menyasszony szavát; mert rommá lesz az ország.