Jeremiah 7
1 Az a beszéd, mely lett Jeremiához az Úrtól, mondván:
2 Állj az Úr házának kapujába, és prédikáld ott ezt az igét; és mondd: Halljátok az Úr szavát, egész Júda, akik bejöttök a kapukon, hogy leboruljatok az Úr előtt.
3 Így mondta a Seregek Úra, Izráel Istene: Javítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket, és megtartom lakásotokat ezen a helyen.
4 Ne bízzátok magatokat a csalárd beszédekre, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez;
5 hanem valóban javítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket! Ha valóban igazságot tesztek egyik ember és a másik ember között;
6 jövevényt, árvát és özvegyet el nem nyomtok és ártatlan vért nem ontotok ezen a helyen; és más istenek után nem jártok, a magatok vesztére:
7 akkor megtartom lakásotokat ezen a helyen, az országban, melyet atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké.
8 Íme, ti a csalárd beszédekre bízzátok magatokat, aminek haszna nincs.
9 Ugye lopni, ölni, és házasságtörést űzni, és hamisan esküdni, és a Baálnak füstölögtetni, és más istenek után járni, kiket nem ismertetek?
10 És akkor bejöttök és megálltok előttem ebben a házban, mely felett az én nevem neveztetett, és azt mondjátok: Meg vagyunk mentve; hogy cselekedjétek mindezeket az undokságokat.
11 Hát a ti szemeitekben latrok barlangjává lett ez a ház, mely felett az én nevem neveztetett? Én is íme láttam, mond az Úr.
12 Mert menjetek csak el az én helyemre, mely Sílóban van, ahol nevemnek először adtam lakást; és lássátok, mit csináltam vele népemnek, Izráelnek gonoszsága miatt.
13 Most tehát amiért mindezeket a cselekedeteket cselekedtétek, mond az Úr, és beszélhettem nektek későn-korán szólva, és nem hallottátok, és hívhattalak benneteket, és nem feleltetek:
14 úgy cselekszem ezzel a házzal, amely felett az én nevem neveztetett, amelyben ti bíztok, és ezzel a hellyel, melyet adtam nektek és atyáitoknak, mint Sílóval cselekedtem.
15 És elvetlek benneteket színem elől, mint elvetettem testvéreiteket mind, Efraim egész magvát.
16 Te pedig ne imádkozzál e népért, és ne emelj értük jajszót és imát, és ne járj közbe nálam, mert meg nem hallgatlak téged.
17 Hát te nem látod, mit csinálnak ők Júda városaiban, és Jeruzsálem utcáin?
18 A fiak fát szedegetnek, és az atyák gyújtják a tüzet, és az asszonyok tésztát dagasztanak, kalácsot készítvén az ég királynőjének; és italáldozatokat öntenek idegen isteneknek, az én bosszantásomra.
19 Vajon engem bosszantanak-e ők, mond az Úr, nem magukat-e, orcájuk szégyenére?
20 Ezért így mondta az én Úram, az Úr: íme haragom és hevem kiömlik erre a helyre, emberre és állatra, a mező fájára és a föld gyümölcsére; és ég és el nem alszik.
21 Így mondta a Seregek Úra, Izráel Istene: Égő áldozataitokat tegyétek vágóáldozataitokhoz, és egyetek húst.
22 Mert nem égő áldozat és vágóáldozat dolgában beszéltem atyáitokkal és adtam nekik parancsot, amely nap kihoztam őket Egyiptom földjéről;
23 hanem ezt az igét parancsoltam nekik, mondván: Hallgassatok szómra, és Istenetek leszek nektek, ti pedig népem lesztek nekem; és járjatok egészen azon az úton, amelyet én parancsolok nektek, hogy jól legyen dolgotok.
24 De nem hallgattak és nem nyújtották fülüket, és jártak gonosz szívük tanácsaiban, makacsságában; és hátra jutottak és nem előre.
25 Attól a naptól fogva, amelyen kijöttek atyáitok Egyiptom földjéről, a mai napig, mind hozzátok küldtem szolgáimat, a prófétákat napról napra, későn-korán.
26 És nem hallgattak rám és nem nyújtották fülüket; gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik.
27 És szólod hozzájuk mindezeket az igéket, és nem hallgatnak rád; és hívod őket, és nem felelnek neked:
28 tehát mondd nekik: Ez a nemzet, mely nem hallgat Úra Istene szavára, és nem vettek fel fenyítéket; elveszett a hűség [és kivágatott szájukból].
29 Nyírd le hajkoronádat, és vesd el, és emelj gyászdalt a tisztásokon; mert megvetette az Úr és elvetette haragjának nemzedékét.
30 Mert azt cselekedték Júda fiai, ami rossz az én szemeimben, mond az Úr, elhelyezték undokságaikat abban a házban, amely felett az én nevem neveztetett, hogy megfertőztessék azt.
31 És felépítették a Tófet bámáit, mely a Ben-Hinnom völgyében van, hogy elégessék fiaikat és leányaikat a tűzben, amit nem parancsoltam, és eszembe nem jutott.
32 Ezért íme napok jönnek, mond az Úr, és nem mondják többé, hogy Tófet és Ben-Hinnom völgye, hanem Öldöklés völgye; és temetni fognak Tófetben hely híján.
33 És ennek a népnek hullája eledelévé lesz az ég madarainak és a föld állatainak; és nem lesz, ki elriassza.
34 És megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az öröm szavát és vigasság szavát, a vőlegény szavát és menyasszony szavát; mert rommá lesz az ország.