1Járjátok be Jeruzsálem utcáit, és lássátok és ismerjétek meg; és kutassatok terein, ha találtok-e valakit; vagy van-e valaki, aki igazságot cselekszik; hűségre törekszik; és megbocsátok neki.
2De, ha azt mondják is: Él az Úr; akkor is hamisan esküsznek.
3Uram, szemeid ugye a hűségen vannak? Megverted őket és nem érezték, ölted őket, vonakodtak fegyelmet felvenni; keményebbé tették arcukat a sziklánál, vonakodtak megtérni.
4És én azt mondtam: Csak gyámoltalanok ők, bolondok, mert nem ismerik az Úr útját, Istenük ítéletét:
5a nagyokhoz kell hát mennem, és velük beszélnem; mivel azok ismerik az Úr útját, Istenük ítéletét. Csakhogy azok egyetemben igát törtek, köteléket téptek.
6Ezért vágta le őket oroszlán az erdőből, pusztította őket puszták farkasa, párduc, mely városaik körül ólálkodott: mindenkit, aki azokból kijött, széttéptek, mert sok a bűnük, hatalmas elpártolásuk.
7Miért bocsássak meg neked? fiaid elhagytak engem, és esküsznek a nem-istenekre. Mikor jól tartottam őket, házasságtörést követtek el, és a parázna házába sereglenek.
8Jól táplált lovak, nők bolondjai lettek; ki-ki felebarátja feleségére nyerít.
9Hát ezekért ne látogassam meg, mond az Úr, vagy egy nemzeten, mely ilyen, ne álljon bosszút a lelkem?
10Menjetek fel kőfalaira és rontsátok, de végét ne vessétek; távolítsátok el hajtásait, mert azok nem az Úréi.
11Mert megcsalván megcsaltál engem, Izráel háza, és Júda háza, mond az Úr.
12Megtagadták az Úrat, és azt mondták: Nincsen ő, és nem jön reánk veszedelem, és kardot és éhséget nem látunk:
13a próféták pedig a szélnek vannak, és a szó nincs bennük (így történik ővelük!)
14Ezért így mondta az Úr, a seregek Istene, amiért ezt a szót szóltátok: Íme én az én szavaimat a te szádban tűzzé teszem, ezt a népet pedig fává, hogy egye meg őket.
15Íme, én hozok rátok egy nemzetet messziről, Izráel háza, mond az Úr; állandó nemzet az, ősrégi nemzet az, nemzet, melynek nem ismered nyelvét, és nem érted, mit beszél.
16Tegze, mint a nyitott sír, mindnyájan hősök;
17és megeszik aratásodat és kenyeredet, megeszik fiaidat és leányaidat; megeszi juhodat és marhádat, megeszi szőlődet és fügédet; karddal lerontja megerősített városaidat, amelyekben te bizakodol.
18De azokban a napokban is, mond az Úr, nem vetek nektek véget.
19És lesz, ha azt mondják: Miért tette az Úr, a mi Istenünk, velünk mindezeket: akkor mondd nekik: Miképpen elhagytatok engem, és szolgáltatok idegen isteneket saját földeteken, úgy szolgáltok idegeneket azon a földön, mely nem a tiétek.
20Jelentsétek ezt Jákób házában; és hirdessétek Júdában, mondván:
21No halljátok ezt, bolond és esztelen nép; kiknek szemeik vannak és nem látnak, füleik vannak és nem hallanak.
22Hát engem nem féltek, mond az Úr, vagy színem előtt nem reszkettek, aki fövényt tettem határul a tengernek, örök törvényül, melyet át nem hághat; és hánykolódnak, de nem bírnak vele, zúgnak hullámai, de át nem hágják azt.
23De e népnek pártütő szíve van, és lázadó, elpártoltak és elmentek.
24És nem mondták szívükben: No féljük az Úrat, a mi Istenünket, aki esőt ad, korait és késeit, idejében, aratásra szabott heteket tart meg nekünk.
25(Bűneitek elfordították ezeket, és vétkeitek megvonták a jót tőletek.)
26Mert akadnak népemben hitetlenek, kik lesen vannak, mint ahogy a madarászok leguggolnak, tőrt állítanak fel, embereket fognak.
27Mint egy madárral tele kalitka, úgy tele vannak házaik csalással; ezért lettek nagyok, és gazdagodtak meg.
28Meghíztak, ragyognak, sőt átmentek a gonosz dolgokon; pert nem vittek, árva perét, így haladtak, és a szegények igazságát nem ítélték meg.
29Hát ezekért ne látogassam meg, mond az Úr; vagy egy nemzeten, mely ilyen, ne álljon bosszút a lelkem?
30Iszonyú és borzasztó történik az országban!
31A próféták hamisan prófétálnak, és a papok az ő hatalmukon Úralkodnak; és az én népem így szereti. De mit csináltok majd a végén?