Jeremiah 5
1 Járjátok be Jeruzsálem utcáit, és lássátok és ismerjétek meg; és kutassatok terein, ha találtok-e valakit; vagy van-e valaki, aki igazságot cselekszik; hűségre törekszik; és megbocsátok neki.
2 De, ha azt mondják is: Él az Úr; akkor is hamisan esküsznek.
3 Uram, szemeid ugye a hűségen vannak? Megverted őket és nem érezték, ölted őket, vonakodtak fegyelmet felvenni; keményebbé tették arcukat a sziklánál, vonakodtak megtérni.
4 És én azt mondtam: Csak gyámoltalanok ők, bolondok, mert nem ismerik az Úr útját, Istenük ítéletét:
5 a nagyokhoz kell hát mennem, és velük beszélnem; mivel azok ismerik az Úr útját, Istenük ítéletét. Csakhogy azok egyetemben igát törtek, köteléket téptek.
6 Ezért vágta le őket oroszlán az erdőből, pusztította őket puszták farkasa, párduc, mely városaik körül ólálkodott: mindenkit, aki azokból kijött, széttéptek, mert sok a bűnük, hatalmas elpártolásuk.
7 Miért bocsássak meg neked? fiaid elhagytak engem, és esküsznek a nem-istenekre. Mikor jól tartottam őket, házasságtörést követtek el, és a parázna házába sereglenek.
8 Jól táplált lovak, nők bolondjai lettek; ki-ki felebarátja feleségére nyerít.
9 Hát ezekért ne látogassam meg, mond az Úr, vagy egy nemzeten, mely ilyen, ne álljon bosszút a lelkem?
10 Menjetek fel kőfalaira és rontsátok, de végét ne vessétek; távolítsátok el hajtásait, mert azok nem az Úréi.
11 Mert megcsalván megcsaltál engem, Izráel háza, és Júda háza, mond az Úr.
12 Megtagadták az Úrat, és azt mondták: Nincsen ő, és nem jön reánk veszedelem, és kardot és éhséget nem látunk:
13 a próféták pedig a szélnek vannak, és a szó nincs bennük (így történik ővelük!)
14 Ezért így mondta az Úr, a seregek Istene, amiért ezt a szót szóltátok: Íme én az én szavaimat a te szádban tűzzé teszem, ezt a népet pedig fává, hogy egye meg őket.
15 Íme, én hozok rátok egy nemzetet messziről, Izráel háza, mond az Úr; állandó nemzet az, ősrégi nemzet az, nemzet, melynek nem ismered nyelvét, és nem érted, mit beszél.
16 Tegze, mint a nyitott sír, mindnyájan hősök;
17 és megeszik aratásodat és kenyeredet, megeszik fiaidat és leányaidat; megeszi juhodat és marhádat, megeszi szőlődet és fügédet; karddal lerontja megerősített városaidat, amelyekben te bizakodol.
18 De azokban a napokban is, mond az Úr, nem vetek nektek véget.
19 És lesz, ha azt mondják: Miért tette az Úr, a mi Istenünk, velünk mindezeket: akkor mondd nekik: Miképpen elhagytatok engem, és szolgáltatok idegen isteneket saját földeteken, úgy szolgáltok idegeneket azon a földön, mely nem a tiétek.
20 Jelentsétek ezt Jákób házában; és hirdessétek Júdában, mondván:
21 No halljátok ezt, bolond és esztelen nép; kiknek szemeik vannak és nem látnak, füleik vannak és nem hallanak.
22 Hát engem nem féltek, mond az Úr, vagy színem előtt nem reszkettek, aki fövényt tettem határul a tengernek, örök törvényül, melyet át nem hághat; és hánykolódnak, de nem bírnak vele, zúgnak hullámai, de át nem hágják azt.
23 De e népnek pártütő szíve van, és lázadó, elpártoltak és elmentek.
24 És nem mondták szívükben: No féljük az Úrat, a mi Istenünket, aki esőt ad, korait és késeit, idejében, aratásra szabott heteket tart meg nekünk.
25 (Bűneitek elfordították ezeket, és vétkeitek megvonták a jót tőletek.)
26 Mert akadnak népemben hitetlenek, kik lesen vannak, mint ahogy a madarászok leguggolnak, tőrt állítanak fel, embereket fognak.
27 Mint egy madárral tele kalitka, úgy tele vannak házaik csalással; ezért lettek nagyok, és gazdagodtak meg.
28 Meghíztak, ragyognak, sőt átmentek a gonosz dolgokon; pert nem vittek, árva perét, így haladtak, és a szegények igazságát nem ítélték meg.
29 Hát ezekért ne látogassam meg, mond az Úr; vagy egy nemzeten, mely ilyen, ne álljon bosszút a lelkem?
30 Iszonyú és borzasztó történik az országban!
31 A próféták hamisan prófétálnak, és a papok az ő hatalmukon Úralkodnak; és az én népem így szereti. De mit csináltok majd a végén?