1A szó, mely lett Jeremiához az Úr részéről, miután elbocsátotta őt Nabuzaradán testőrparancsnok Rámából; mikor úgy kapta őt, hogy bilincsekbe volt verve Jeruzsálem és Júda többi foglyai közt, akik Babilóniában hurcoltattak.
2Akkor fogta a testőrparancsnok Jeremiát, és azt mondta neki: Az Úr, a te Istened szólta ezt a veszedelmet ez ellen a hely ellen.
3El is hozta, és úgy cselekedett az Úr, amiképpen szólott. Mert vétkeztetek az Úr ellen és nem hallgattatok szavára, azért esett rajtatok ez a dolog.
4És most íme feloldozlak a bilincsek alól, melyek kezeden vannak: ha jónak látod velem jönni Babilóniába, jöjj, és szemeimet rajtad tartom; ha pedig rossznak látod velem jönni Babilóniába, hagyd el. Íme, az egész föld előtted van, ahova jónak és helyesnek látod menni, menj,
5és (tudniillik ő még nem tért vissza) térj vissza Gedaljához, Ahikám fiához, ki Sáfán fia volt, akire a babilóniai király Júda városait bízta, és lakjál vele a nép között, vagy bárhova, ahova menni látod, menj. És adott neki a testőrparancsnok élelmet és ajándékot, és elbocsátotta őt. [30]
6Így jutott Jeremia Gedaljához, Ahikám fiához Micpába; és vele lakott az országban maradt nép között.
7Mikor a seregek vezérei, akik embereikkel a mezőn voltak, meghallották, hogy Babilónia királya Gedaljára, Ahikám fiára bízta az országot; és hogy reá bízott férfiakat és asszonyokat és kicsinyeket és az ország gyámoltalanait, akik nem hurcoltattak fogságra Babilóniába:
8mind eljöttek Gedaljához Micpába; úgymint Ismáél, Netanja fia, és Johánán meg Jónátán, Káreah fiai, és Szerája, Tanhumet fia, és a netófai Éfai fiai, és Jezanja, a Maakáti fia, emberekkel együtt.
9És megesküdött Gedalja, Ahikám fia, ki Sáfán fia volt, nekik és embereiknek, mondván: Ne féljetek a káldokat szolgálni; maradjatok az országban, szolgáljátok Babilónia királyát, és jó dolgotok lesz.
10Íme én Micpában lakom, hogy a káldoknak szolgálatára álljak, akik hozzánk jönnek; ti pedig gyűjtsetek be bort, gyümölcsöt és olajat, és tegyétek el edényeitekbe, és lakjatok városaitokban, melyeket elfoglaltatok.
11És a többi zsidó is, akik Móábban és Ammon fiai közt és Edomban, és akik a többi országokban voltak, meghallották, hogy hagyott Babilónia királya maradékot Júdának; és hogy Gedaljára, Ahikám fiára bízta őket, aki Sáfán fia volt.
12És visszatértek a zsidók mind minden helyről, ahova elszóródtak, és megjöttek Júda országába Gedaljához Micpába; és igen sok bort és gyümölcsöt és olajat gyűjtöttek be.
13Egyszer Johánán, Káreah fia és azoknak a seregeknek vezérei mind, melyek a mezőn voltak, eljöttek Gedaljához Micpába;
14és azt mondták neki: Tudod-e valójában, hogy Baalisz, Ammon fiainak királya, elküldte Ismáélt, Netanja fiát, hogy téged agyonüssön? De nem hitt nekik Gedalja, Ahikám fia.
15Akkor Johánán, Káreah fia azt mondta titokban Gedaljának Micpában, mondván: Hadd menjek el, és üssem le Ismáélt, Netanja fiát úgy, hogy senki meg ne tudja; miért üssön ő téged agyon, és széledjenek el a zsidók mind, akik köréd gyülekeztek, és vesszen el Júda maradéka?
16De azt mondta Gedalja, Ahikám fia Johánánnak, Káreah fiának: Ne cselekedd ezt a dolgot, mert valótlanságot beszélsz Ismáélről.