1Mikor hallotta Sefatja, Mattán fia, és Gedalja, Pashúr fia, és Júkál, Selemja fia, és Pashúr, Malkija fia azokat a beszédeket, melyeket Jeremia beszél az egész népnek, mondván:
2Így mondta az Úr: Aki ebben a városban marad, meghal a kardtól, az éhségtől és a dögvésztől; aki pedig kimegy a káldokhoz, él, annak élete lesz zsákmány gyanánt és él;
3Így mondta az Úr: Bizony a babilóniai király seregének kezébe adatik ez a város, és beveszi azt:
4akkor azt mondták e fejedelmek a királynak: Ezt az embert meg kell ölni, mert ez lágyítja a hadakozó férfiak kezeit, akik megmaradtak ebben a városban, és az egész nép kezeit, ha ilyeneket beszél nekik; mert ez az ember nem üdvét keresi ennek a népnek, hanem vesztét.
5Mire azt mondta Cidkijjá király: íme ő a ti kezetekben van; hiszen a király semmit sem tehet mellettetek.
6És fogták Jeremiát és belevetették őt Malkija királyfi kútjába, mely a tömlöc udvarában volt, és köteleken bocsátották le Jeremiát; és a kútban nem volt víz, hanem sár, és Jeremia belemerült a sárba.
7Mikor meghallotta Ebed-Melek, a szerecsen, egy kamarás, aki a király házában volt, hogy Jeremiát a kútba tették; és a király a Benjámin-kapuban ült;
8kiment Ebed-Melek a király házából; és szólt a királynak, mondván:
9Uram király, rosszul tettek ezek a férfiak mindent, amit tettek Jeremia prófétával, akit a kútba vetettek; úgyhogy nyomban meghal az éhség miatt, mert a kenyér már elfogyott a városban.
10Erre a király parancsot adott a szerecsen Ebed-Meleknek, mondván: Végy magadhoz innét három embert és hozzátok fel Jeremia prófétát a kútból, mielőtt meghalna.
11És magához vette Ebed-Melek az embereket, és elment a király házába a raktár alá, és vett onnét tépett rongyokat és nyűtt rongyokat; és lebocsátotta azokat Jeremiához a kútba köteleken.
12És mondta Ebed-Melek, a szerecsen, Jeremiának: Nosza tedd a tépett és nyűtt rongyokat a hónod alá, a kötelek alá; és Jeremia úgy tett.
13És köteleken húzták Jeremiát, úgy hozták őt fel a kútból; és Jeremia a tömlöc udvarában maradt.
14És elküldött Cidkijjá király, és magához vitette Jeremia prófétát a harmadik bejárathoz, mely az Úr házában van; és azt mondta a király Jeremiának: Kérdezek én tőled valamit, ne titkolj előttem semmit.
15És azt mondta Jeremia Cidkijjának: Ha megmondom neked, nem megölvén megöletsz-e engem? Ha tanácsot adok, sem hallgatsz rám.
16És megesküdött Cidkijjá király Jeremiának titokban, mondván: Él az Úr, aki alkotta bennünk ezt a lelket, hogy nem öletlek meg téged, és nem adlak ezeknek a férfiaknak a kezébe, akik életedre törnek.
17Akkor azt mondta Jeremia Cidkijjának: így mondta az Úr, a Seregek Istene, Izráel Istene: Ha kimenvén kimégy a babilóniai király fejedelmeihez, akkor él a te lelked és ez a város nem égettetik fel tűzzel; és élsz te és házad.
18Ha pedig nem mégy ki a babilóniai király fejedelmeihez, akkor ez a város a káldok kezébe adatik, és felégetik azt tűzzel; és te nem menekülsz meg kezükből.
19Erre azt mondta Cidkijjá király Jeremiának: Én aggódom a zsidók miatt, akik átszöktek a káldokhoz, hogy majd a kezükbe adnak engem és csúfot űznek belőlem.
20Jeremia pedig azt mondta: Nem adnak; hallgass, kérlek, az Úr szavára abban, amit én szólok neked és jó lesz neked, és él a te lelked.
21Ha pedig vonakodol kimenni, ez a szó, melyet mutatott nekem az Úr:
22Íme az asszonyok, akik megmaradtak Júda királyának házában, mind kivitettek a babilóniai király fejedelmeihez, és ezt mondták: Félrevezettek, lebírtak téged bizalmas embereid; a te lábaid a sárba süllyedtek, ők visszavonultak.
23Igen, minden feleségedet és fiaidat kiviszik a káldokhoz, te sem menekülsz kezükből; hanem a babilóniai király keze által megfogatol, és ez a város felégettetik tűzzel.
24És azt mondta Cidkijjá Jeremiának: Senki ne tudjon ezekről a beszédekről, és nem halsz meg.
25És ha meghallják a fejedelmek, hogy beszéltem veled, és eljönnek hozzád, és azt mondják neked: Monddsza meg nekünk, mit szóltál a királynak, ne titkold előlünk, és nem ölünk meg; és mit szólt neked a király?;
26akkor azt mondd nekik: Könyörgésemet hullattam a király elé, hogy vissza ne vigyenek engem Jónátán házába, hogy ott meghaljak.
27El is mentek a fejedelmek Jeremiához mind, és megkérdezték őt; ő pedig egészen ezek szerint a szavak szerint tett nekik jelentést, melyeket a király parancsolt neki; és elhallgattak vele, mert a szónak nem ment híre.
28És Jeremia a tömlöc udvarában maradt addig a napig, melyen bevették Jeruzsálemet; és [ott] volt, mikor bevették Jeruzsálemet.