1Kelj fel, világolj, mert eljött világosságod; és az Úr dicsősége felragyogott rajtad.
2Mert íme a sötétség beborítja a földet, és a homály a nemzeteket: rajtad pedig felragyog az Úr, és dicsősége megjelenik feletted;
3és nemzetek járnak világosságodhoz, és királyok felkelő fényedhez.
4Emeld fel körül szemeidet és lásd, mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek; fiaid messziről megjönnek, és leányaidat karon ápolgatják.
5Akkor meglátod, és sugárzol, és remeg és dagad szíved; mert feléd fordul a tenger bősége, a nemzetek gazdagsága hozzád jön.
6Tevék sokasága borít el téged, Midján és Éfá tevecsikói; a sábaiak mindnyájan eljönnek, aranyat és tömjént hoznak [és az Úr dicséretét hirdetik].
7Kédár juhai mind hozzád gyűlnek, Nebájót kosai néked szolgálnak: felmennek, kedvesen fogadtatva, oltáromra, és dicséretem házát dicsőítem.
8Kik ezek, kik mint a felhő repülnek, és mint a galambok dúcaikhoz?
9Igen, hozzám gyülekeznek a szigetek, és a Tarsis-hajók elsősorban: hogy elhozzák fiaidat messzünnen, ezüstjüket és aranyukat velük; a te Urad Istened nevének, és Izráel Szentjének, mert téged megdicsőít.
10És idegenek fiai építik fel kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mert haragomban megvertelek téged, és jóakaratomban irgalmaztam neked.
11És nyitva lesznek kapuid folyton, sem nappal, sem éjjel be nem záratnak; hogy bevigyék hozzád a pogányok gazdagságát, királyaikat is vezetvén.
12[Mert az a nemzet és az a királyság, amelyik téged nem szolgál, elvész; és azok a nemzetek elpusztulván elpusztulnak.]
13Libánon dicsősége hozzád jön, ciprus, jávor és puszpáng együtt; szentélyem helyének ékesítésére, és hogy megtiszteljem lábam helyét.
14És meghajolva mennek hozzád elnyomóid fiai, és leborulnak lábad talpához megvetőid mind, és az Úr városának hívnak téged, Izráel Szentje Cionának.
15Annak helyébe, hogy elhagyatott voltál, és gyűlölt, hogy senki útba nem ejtett; hát örök fenséggé teszlek téged, nemzedékek meg nemzedékek örömévé.
16És szopod a nemzetek tejét, és királyok emlőjét szopod; és megtudod, hogy én, az Úr vagyok megtartód, és megváltód, Jákób erőse.
17A réz helyett aranyat hozok, és a vas helyett ezüstöt hozok [és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat]; és felügyeleteddé a békét teszem, és robotmestereddé az igazságot.
18Nem hallatik többé erőszakoskodás földeden, pusztulás és romlás határaidban; és üdvnek nevezed kőfalaidat, és kapuidat dicséretnek.
19Nem a nap lesz neked többé világosságod nappal, és fényességül nem a hold világol neked; hanem az Úr lesz neked örök világosságul, és a te Istened a te ékességedül.
20A te magod nem száll le többé, és holdad nem fogy el; mert az Úr lesz neked örök világosságod, és leteltek gyászod napjai.
21És néped mind igaz lesz, örökké bírják az országot; mint ültetvényem sarjadéka, kezem alkotása dicsőségemre.
22A legkisebb ezerré lesz, és a legcsekélyebb hatalmas nemzetté; én vagyok az Úr, a maga idején siettetem azt.