Isaiah 59
1 Nem rövid az Úr keze a megtartásra; és nem nehéz a füle a meghallgatásra;
2 hanem bűneitek lettek elválasztók köztetek és Istenetek között; és vétkeitek takarták el arcát tőletek, hogy meg ne hallgasson;
3 mert kezeitek meg vannak fertőztetve vérrel, és ujjaitok bűnnel. Ajkaitok hazugságot beszélnek, nyelvetek álnokságot susog.
4 Nincs, aki igazügyben hívna perbe, és nincs, aki becsületesen menne perbe; Úrességben bíznak, léhaságot beszélnek, viszontagságot fogannak és álnokságot nemzenek.
5 Baziliszkusz-tojást költenek ki és pókhálókat szőnek. Aki tojásukból eszik, meghal, a széttöröttből pedig vipera kel ki.
6 Szövésükből nem lesz ruha és nem takarózhatnak készítményükbe; készítményük álnokság készítménye, és erőszak tette van kezeikben.
7 Lábaik a gonoszra futnak, és sietnek ártatlan vért ontani; gondolataik álnokság gondolatai, pusztulás és romlás van útjaikon:
8 a békesség útját nem ismerik, és nincs jog az ő vágányaikon. Ösvényeiket elgörbítik maguknak, aki azon jár, nem ismer békét;
9 ezért van távol tőlünk az ítélet, és nem ér el hozzánk az igazság: várunk a világosságra, és íme sötétség, fényekre — homályokban járunk;
10 Tapogatjuk, mint a vakok a falat, és mintegy szemek nélkül tapogatózunk. Elbotlunk délben, mint szÚrkületkor, sötétben vagyunk, mint a halottak:
11 mormogunk, mint a medvék, mindnyájan, és mint a galambok, búgva búgunk; várunk az ítéletre, és nincs, üdvre - távol van tőlünk.
12 Mert sok a bűnünk teelőtted, vétkeink reánk vallanak; mert bűneink nálunk vannak, és bűnösségünket ismerjük:
13 hogy hűtlenek vagyunk és megtagadtuk az Urat, és hátratértünk a mi Istenünk mögül; elnyomást és szakadást beszéltünk, fogantunk és kimondtunk szívből hazug szavakat.
14 És így az ítélet hátratágított, és az igazság távol megállt; mert elbotlott az utcán a hűség, és az egyenesség nem tudott bejönni;
15 és a hűség hiányzóvá lett, és a rossz kerülője kizsákmányolttá. Mikor látta az Úr, rossz volt szemeiben, hogy nincs ítélet:
16 és mikor látta, hogy nincs ember, csodálkozott, hogy nincs, ki közbelépjen. És akkor segített neki a saját karja, és igazsága, az támogatta őt.
17 És igazságot öltött fel mint páncélt, és az üdv sisakját tette fejére. És a bosszú ruháit vette fel öltözetül, és féltékenységbe burkolózott felöltőül:
18 amilyenek voltak a cselekedetek, aszerint fizet meg; haraggal támadóinak, megtorlással ellenségeinek. A szigeteknek megtorlással fizet meg;
19 és meglátják nyugaton az Úr nevét, és napkeleten az ő dicsőségét; mert eljön, mint egy zúduló folyam, melyet az Úrnak lelke hajt:
20 és eljön Cionba mint Megváltó, és azokhoz, kik a bűnből megtérnek Jákobban; ez az Úr mondása.
21 És nekem ez a szövetségem velük, mond az Úr: Lelkem, mely rajtad van, és szavaim, melyeket szádba tettem: el nem távoznak szádtól és magod szájától, és magod magjának szájától, azt mondja az Úr, mostantól fogva mindörökké.