1Így mondta az Úr: Hol a váló levél, mellyel anyátokat elbocsátottam? Vagy ki az hitelezőim közül, akinek eladtalak benneteket? íme bűneitek miatt adattatok el, és vétkeitek miatt bocsáttatott el anyátok.
2Miért nem volt senki, mikor jöttem, és nem felelt senki, mikor hívtam? Talán valóban rövid a kezem a megváltásra, és nincs bennem erő a szabadításra? íme dorgálásommal tengert szárítok ki folyamokat teszek sivataggá, megbűzhödnek bennük a halak víz híjában, és kimúlnak a szomjúságtól.
3Borulatba öltöztetem az egeket; és gyászruhát teszek rájuk mezül.
4Az én uram, az Úr adott nekem tanítványi nyelvet, hogy tudjam segélni az elfáradtat igével. Felserkenteni reggelről reggelre, felserkenti fülemet, hogy hallgassak, mint a tanítványok.
5[Az én uram, az Úr, megnyitotta fülemet.] És én nem engedetlenkedtem, vissza nem hátráltam:
6hátamat adtam a verőknek, és államat a megtépőknek; orcáimat nem rejtettem el a gyalázás és köpés elől.
7És az én uram, az Úr megsegített engem, ezért nem szégyenültem meg; [ezért] olyanokká tettem orcáimat, mint a kova, és tudom, hogy nem szégyenülök meg:
8közel van, aki engem igazzá tesz, ki perel velem? Álljunk elő együtt! Kicsoda az én peres felem? Álljon elébem!
9Íme, az én uram, az Úr segít nekem, ki az, aki kárhoztathat engem? Íme mindnyájan, mint a ruha, megavulnak, a moly megeszi őket.
10Kicsoda köztetek, aki féli az Urat, hallgat szolgája szavára? Aki sötétségben jár és nincs neki világossága, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék az ő Istenére.
11Íme, ti mind, kik tüzet gyújtotok, tüzes nyilakat öveztek fel: menjetek tüzetek lángjába és a tüzes nyilakba, melyeket gyújtottatok. Az én kezemből ez lesz nektek, fájdalomban fogtok feküdni.