Isaiah 50
1 Így mondta az Úr: Hol a váló levél, mellyel anyátokat elbocsátottam? Vagy ki az hitelezőim közül, akinek eladtalak benneteket? íme bűneitek miatt adattatok el, és vétkeitek miatt bocsáttatott el anyátok.
2 Miért nem volt senki, mikor jöttem, és nem felelt senki, mikor hívtam? Talán valóban rövid a kezem a megváltásra, és nincs bennem erő a szabadításra? íme dorgálásommal tengert szárítok ki folyamokat teszek sivataggá, megbűzhödnek bennük a halak víz híjában, és kimúlnak a szomjúságtól.
3 Borulatba öltöztetem az egeket; és gyászruhát teszek rájuk mezül.
4 Az én uram, az Úr adott nekem tanítványi nyelvet, hogy tudjam segélni az elfáradtat igével. Felserkenteni reggelről reggelre, felserkenti fülemet, hogy hallgassak, mint a tanítványok.
5 [Az én uram, az Úr, megnyitotta fülemet.] És én nem engedetlenkedtem, vissza nem hátráltam:
6 hátamat adtam a verőknek, és államat a megtépőknek; orcáimat nem rejtettem el a gyalázás és köpés elől.
7 És az én uram, az Úr megsegített engem, ezért nem szégyenültem meg; [ezért] olyanokká tettem orcáimat, mint a kova, és tudom, hogy nem szégyenülök meg:
8 közel van, aki engem igazzá tesz, ki perel velem? Álljunk elő együtt! Kicsoda az én peres felem? Álljon elébem!
9 Íme, az én uram, az Úr segít nekem, ki az, aki kárhoztathat engem? Íme mindnyájan, mint a ruha, megavulnak, a moly megeszi őket.
10 Kicsoda köztetek, aki féli az Urat, hallgat szolgája szavára? Aki sötétségben jár és nincs neki világossága, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék az ő Istenére.
11 Íme, ti mind, kik tüzet gyújtotok, tüzes nyilakat öveztek fel: menjetek tüzetek lángjába és a tüzes nyilakba, melyeket gyújtottatok. Az én kezemből ez lesz nektek, fájdalomban fogtok feküdni.