Isaiah 48
1 Halljátok ezt, Jákób háza, kik Izráel névvel neveztetnek, és Júda vizéből eredtek; kik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét dicsérik (nem híven és nem igazán!),
2 mert a szent városról neveztetnek, és Izráel Istenére támaszkodnak; Seregeknek Ura az ő neve:
3 Az előbbieket azelőtt megjelentettem, és kijöttek számból és hallattam azokat; hamar megcselekedtem és bekövetkeztek.
4 Mivel tudtam, hogy kemény vagy te, és vasín a nyakad s a homlokod érc;
5 tehát megjelentettem neked előre, mielőtt eljött, hírül adtam neked; nehogy azt mondd: Bálványom tette ezeket, és faragott és öntött képem rendelte.
6 Hallottad, lásd meg egészen; ti pedig nemde hirdetitek? Mostantól fogva újakat adok neked hírül, és rejtetteket, miket nem tudtatok.
7 Most termettek és nem régen, egy napja, és nem hallhattál róluk; nehogy ezt mondd: Hiszen ezt tudtam.
8 Sem nem hallottad, sem nem tudtad, ezelőtt füledbe sem férkőzött; mert tudom, hűségtelenül hűségtelen vagy, és pártos a neved születésed óta.
9 Nevemért tÚrtőztettem haragomat, és dicséretemért tűrtelek, hogy ki nem irtottalak;
10 íme, megtisztítottalak, de nem ezüstként, a nyomor kemencéjében próbáltalak meg:
11 magamért, magamért kellett megtennem, mert hogy szentségteleníttessék meg nevem? és dicsőségemet másnak nem adom!
12 Hallgass rám, Jákób; és Izráel, elhívottam; én vagyok, én az első, utolsó is én.
13 És kezem fundálta a földet és jobbom terjesztette ki az eget; ha én szólítom őket, egyben előállnak.
14 Gyűljetek össze mindnyájan és halljátok: közülük ki jelentette meg ezeket: akit az Úr szeret, az hajtja végre akaratát Babilonon, és karja a káldokon?
15 Én, én mondtam ki, hívtam is el őt; elhoztam őt, és sikeres lesz útja. Jertek közel hozzám, halljátok meg ezt, kezdettől fogva nem rejtekben beszéltem: Mióta ezek történnek, ott vagyok, most tehát Uram, az Úr küldött engem és az ő lelke.
16 - - -
17 Így mondta az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje: Én vagyok az Úr, a te Istened, ki tanítlak téged, segítvén; most ráviszlek az útra, melyen járj:
18 (Vajha figyelmeznél parancsolataimra; hogy olyan békességed lenne, mint a folyam, és igazságod, mint a tenger hullámai.
19 És lenne magod, mint a föveny, és méhednek hajtása, mint a homokszemek; nem irtatnék ki és nem pusztíttatnék ki a neve színem elől!)
20 Menjetek ki Babilonból, fussatok a káldoktól, ujjongó hangon jelentsétek, hirdessétek ezt; vigyétek ki a föld széléig, mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot!
21 És nem szomjaztak, a pusztákban vitte őket, vizet a kőszirtből árasztott nekik; meghasította a kőszirtet, és folyt a víz.
22 Nincs béke, mond az Úr, a hitetleneknek.