1De most így mondta az Úr, teremtőd, Jákób, és alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak téged, név szerint elhívtalak, enyém vagy!
2Ha vízen mégy át, én veled vagyok, ha folyamokon, el nem öntenek téged. Ha tűzben jársz, meg nem égsz, és láng meg nem éget téged:
3Mert én, az Úr, a te Istened vagyok, Izráel szentje, a te megtartód. Váltságodba adom Egyiptomot, Szerecsenországot és Szebát helyetted.
4Mert drága vagy az én szemeimben, tiszteletreméltó vagy, és én szeretlek: és embert adok helyetted, és nemzeteket életed helyett.
5Ne félj, mert én veled vagyok; keletről meghozom magodat, és nyugatról egybegyűjtelek téged.
6Azt mondom északnak: Add ki!; és délnek: Ne tartsd vissza! Hozd meg fiaimat messziről, és leányaimat a föld végéről!
7Mind, aki az én nevemről neveztetik, és akit dicsőségemre teremtettem, ki is alakítottam, meg is alkottam:
8hozd ki a vak népet, hiszen szemei vannak; és a süketeket, kiknek fülei vannak!
9A pogányok mind összegyűltek egyetemben, és egybegyülekeztek a nemzetek: közöttük ki jelentette meg ezt, vagy előzőket, hadd halljuk. Adják meg tanúikat, de igazak legyenek, hogy akik hallják, mondhassák: Igen!
10Nekem ti vagytok a tanúim, mond az Úr, és szolgám, akit választottam. Hogy megismerjetek és higgyetek nekem, és értsétek meg, hogy én vagyok az: előttem nem termett isten, és utánam nem lesz.
11Én, én vagyok az Úr; és nincs rajtam kívül megtartó.
12Én kijelentettem és véghez vittem a megtartást; és én hirdettem köztetek és nem idegen. És ti tanúim vagytok, mond az Úr, és én Isten;
13mikor még nap nem volt, akkor is az voltam. És nincs, aki kezemből kimentsen; intézkedem, és ki fordítja vissza?
14Így mondta az Úr, megváltótok, Izráel Szentje: Timiattatok küldtem Babilonba, és vitettem le szökevényekül mindnyájukat, és a káldokat siránkozó hajóikon.
15Én vagyok az Úr, Szentetek, Izráel teremtője, királya:
16így mondta az Úr, aki a tengeren utat adott, és az erős vizeken ösvényt;
17aki kivonultatott szekeret, lovat, sereget és erőt; melyek együtt alusznak, fel nem kelnek, kialudtak, mint a mécsbél, elaludtak.
18Ne említsétek az elsőket, és a régiekre ne gondoljatok:
19íme én újat cselekszem, most sarjad, ugye tudjátok? Igen, a sivatagba utat helyezek el, a pusztaságban folyamokat.
20Tisztel engem a mező vadja [sakálok és struccok]; mert vizet adok a sivatagba. És folyamokat a pusztaságba; hogy inni adjak választott népemnek;
21a népnek, melyet magamnak alakítottam, hogy dicséretemet hirdesse.
22És nem engem hívtál, Jákób, mikor értem fáradtál, Izráel;
23nem nekem hoztad égő áldozati bárányaidat, és vágó áldozataiddal nem engem tiszteltél; nem terheltelek ételáldozattal.
24És nem fárasztottalak tömjénnel; és nem nekem vettél pénzen illatos nádat, és vágó áldozataid kövérével nem tartottál jól: csak terhemre voltál vétekáldozataiddal, fárasztottál bűnáldozataiddal.
25Én, én vagyok az, aki eltörlöm bűneidet önmagamért; és vétkeidről meg nem emlékezem.
26Hozd emlékezetembe, törvénykezzünk egymással; beszéld el te, hogy igazad legyen.
27Atyád, az első, vétkezett; és tolmácsaid hűtlenek lettek hozzám.
28És megfertőztettem a szentség fejedelmeit; és örök szentségre adtam Jákóbot, és Izráelt a szidalmazóknak.