Isaiah 43
1 De most így mondta az Úr, teremtőd, Jákób, és alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak téged, név szerint elhívtalak, enyém vagy!
2 Ha vízen mégy át, én veled vagyok, ha folyamokon, el nem öntenek téged. Ha tűzben jársz, meg nem égsz, és láng meg nem éget téged:
3 Mert én, az Úr, a te Istened vagyok, Izráel szentje, a te megtartód. Váltságodba adom Egyiptomot, Szerecsenországot és Szebát helyetted.
4 Mert drága vagy az én szemeimben, tiszteletreméltó vagy, és én szeretlek: és embert adok helyetted, és nemzeteket életed helyett.
5 Ne félj, mert én veled vagyok; keletről meghozom magodat, és nyugatról egybegyűjtelek téged.
6 Azt mondom északnak: Add ki!; és délnek: Ne tartsd vissza! Hozd meg fiaimat messziről, és leányaimat a föld végéről!
7 Mind, aki az én nevemről neveztetik, és akit dicsőségemre teremtettem, ki is alakítottam, meg is alkottam:
8 hozd ki a vak népet, hiszen szemei vannak; és a süketeket, kiknek fülei vannak!
9 A pogányok mind összegyűltek egyetemben, és egybegyülekeztek a nemzetek: közöttük ki jelentette meg ezt, vagy előzőket, hadd halljuk. Adják meg tanúikat, de igazak legyenek, hogy akik hallják, mondhassák: Igen!
10 Nekem ti vagytok a tanúim, mond az Úr, és szolgám, akit választottam. Hogy megismerjetek és higgyetek nekem, és értsétek meg, hogy én vagyok az: előttem nem termett isten, és utánam nem lesz.
11 Én, én vagyok az Úr; és nincs rajtam kívül megtartó.
12 Én kijelentettem és véghez vittem a megtartást; és én hirdettem köztetek és nem idegen. És ti tanúim vagytok, mond az Úr, és én Isten;
13 mikor még nap nem volt, akkor is az voltam. És nincs, aki kezemből kimentsen; intézkedem, és ki fordítja vissza?
14 Így mondta az Úr, megváltótok, Izráel Szentje: Timiattatok küldtem Babilonba, és vitettem le szökevényekül mindnyájukat, és a káldokat siránkozó hajóikon.
15 Én vagyok az Úr, Szentetek, Izráel teremtője, királya:
16 így mondta az Úr, aki a tengeren utat adott, és az erős vizeken ösvényt;
17 aki kivonultatott szekeret, lovat, sereget és erőt; melyek együtt alusznak, fel nem kelnek, kialudtak, mint a mécsbél, elaludtak.
18 Ne említsétek az elsőket, és a régiekre ne gondoljatok:
19 íme én újat cselekszem, most sarjad, ugye tudjátok? Igen, a sivatagba utat helyezek el, a pusztaságban folyamokat.
20 Tisztel engem a mező vadja [sakálok és struccok]; mert vizet adok a sivatagba. És folyamokat a pusztaságba; hogy inni adjak választott népemnek;
21 a népnek, melyet magamnak alakítottam, hogy dicséretemet hirdesse.
22 És nem engem hívtál, Jákób, mikor értem fáradtál, Izráel;
23 nem nekem hoztad égő áldozati bárányaidat, és vágó áldozataiddal nem engem tiszteltél; nem terheltelek ételáldozattal.
24 És nem fárasztottalak tömjénnel; és nem nekem vettél pénzen illatos nádat, és vágó áldozataid kövérével nem tartottál jól: csak terhemre voltál vétekáldozataiddal, fárasztottál bűnáldozataiddal.
25 Én, én vagyok az, aki eltörlöm bűneidet önmagamért; és vétkeidről meg nem emlékezem.
26 Hozd emlékezetembe, törvénykezzünk egymással; beszéld el te, hogy igazad legyen.
27 Atyád, az első, vétkezett; és tolmácsaid hűtlenek lettek hozzám.
28 És megfertőztettem a szentség fejedelmeit; és örök szentségre adtam Jákóbot, és Izráelt a szidalmazóknak.