1És most hallgass Jákób, én szolgám; és Izráel, kit választottam!
2Így mondta az Úr, ki téged alkotott, és alakít, születésedtől fogva segít téged: Ne félj, én szolgám, Jákób, és Jesurun, kit választottam:
3mert vizet öntök a szomjúhozóra, és vízárt a szárazföldre. Kiöntöm lelkemet magodra, és áldásomat hajtásaidra:
4és sarjadzanak fű módjára; mint a fűzek a vízfolyásoknál.
5Ez azt mondja: Én az Úré vagyok, az meg Jákób nevét kiáltja; emez pedig kezével írja: Az Uré, és Izráel nevével becéz.
6Így mondta az Úr, Izráel királya, és megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok első, és én vagyok utolsó, és rajtam kívül nincsen isten.
7Vagy ki olyan, mint én? Hirdesse ki, és mondja meg és adja elő nekem, mióta népet tettem a világra, a jövendőket is; és amik jönni fognak, mondják meg nekik.
8Ne féljetek, és ne reszkessetek, hiszen régen hirdetem neked, és megmondtam, és ti vagytok tanúim: hogy nincsen isten rajtam kívül, és nincs kőszirt, nem ismerek.
9Akik istenképet formálnak, mindhiába; és drágaságaik haszontalanok. Bizonyságtevőik maguk sem látnak; és nem értenek, hogy szégyent valljanak.
10Aki istent formál és istenképet önt, az nincs semmi haszonra.
11Hiszen követői mind szégyent vallanak, a mesterek pedig ember felett. Összegyülekeznek mindnyájan, felállnak; reszketnek, szégyent vallanak egyetemben.
12Kovácsolja fejsze-vasból, és megmunkálja a parázsban, a pöröllyel alakítja azt; és munkálja azt ereje karjával, ha éhes is, és nincs ereje, nem ivott vizet és tikkadt.
13Faragja fából, zsinórt feszít ki, kirajzolja az árral; megcsinálja a vésővel, és a körzővel megrajzolja. Így készíti azt el férfi alakra, ember szépségre, otthon ülni.
14Kivágásra magának cédrusokat és hársat és csert vesz, és felneveli magának az erdő fái közt. Ültet fenyőt, és az eső megneveli;
15és lesz az embernek tűzrevalóul. És vesz belőlük, és melegszik, bizony meggyújtja, és süt kenyeret; bizony csinál egy istent és imádja [istenképet készít belőle, és leborul előtte].
16Felét elégette tűzben, felénél húst eszik, pecsenyét süt: és jól lakik, és melegszik, és azt mondja: Hajh, melegedtem, élveztem tüzet;
17és ami maradt belőle, abból istent készít. Az ő istenképét, leborul előtte és imádja, és imádkozik hozzá és azt mondja: Ments meg engem, mert te vagy az én istenem:
18nem tudják és nem értik, mert be van kenve szemük, hogy ne lássanak, szívük, hogy ne értsenek.
19És nem veszi a szívére, és nincs tudás és nincs értelem, mondván: Felét elégettem tűzben, bizony kenyeret is sütöttem szenénél, sütöttem húst és ettem: hát ami maradt, abból undokságot készítsek; fa sarja előtt boruljak le?
20Aki hamut legel, megcsalt szív félrevitte azt; és nem ragadja ki lelkét, és nem mondja: Hátha hazugság, ami kezemben van?
21Emlékezzél ezekre Jákób és Izráel, mert szolgám vagy te, én alkottalak; szolgám vagy te, Izráel, el ne feledkezzél rólam.
22Eltöröltem, mint a felhőt, álnokságaidat, és mint a felleget, vétkeidet; térj meg hozzám, mert megváltottalak!
23Ujjongjatok egek, mert cselekedett az Úr, rivalgjatok föld mélyei, kiáltsatok hegyek ujjongással, erdő és benne minden fa: mert megváltotta az Úr Jákóbot, és Izráelben megdicsőíti magát!
24Így mondta az Úr, a te megváltód, és aki születésedtől fogva alakít téged: Én vagyok az Úr, ki mindent alkotott,kifeszítette az egeket egyedül, elterítette a földet (ki volt velem?).
25Aki meghiúsítja a hazugok jeleit, és a jövendőmondókat megbolondítja; hátratéríti a bölcseket, és tudományukat bolondsággá teszi.
26Aki megvalósítja szolgája beszédét, és követeinek tanácsát teljesíti; aki azt mondja Jeruzsálemnek: Legyen lakottá, és Júda városainak: Építtessenek fel, és romjait felállítja.
27Aki azt mondja az örvénynek: Légy szárazzá, és: Folyamaidat kiszárítom.
28Aki azt mondja Círuszról: Az én pásztorom, és minden kedvemet teljesíteni fogja; azt mondván Jeruzsálemre: Épüljön fel, és a templom fundáltassék meg.