Isaiah 42
1 Íme, az én szolgám, kire támaszkodom, választottam, kiben kedvét leli lelkem: reá adtam az én lelkemet, terjesszen igazságot a pogányoknak.
2 Nem kiált és nem fenneleg; és nem hallatja az utcán hangját:
3 egy megrepedt nádat nem tör el, és hamvadó mécsbelet nem olt el. Hűségesen terjeszti az igazságot;
4 nem hamvad, és nem törik le: míg elhelyezi a földön az igazságot; és az ő tanítására várnak a szigetek.
5 Így mondta az Isten, az Úr, aki az egeket teremtette és kifeszítette;aki elterítette a földet és hajtásait, leheletet adott a rajta levő népnek, és lelket a rajta járóknak:
6 Én, az Úr elhívtalak téged igazságban, és megfogtam a kezedet; és megőriztelek és népfrigybe tettelek téged, pogányok világosságává.
7 Hogy nyisd meg a vakoknak szemeit; hozd ki a tömlöcből a foglyot, a fogházból a sötétségben ülőket.
8 Én vagyok az Úr, ez a nevem; és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet az istenképeknek.
9 Az elsők íme beteljesedtek; és én most újakat jelentek ki, mielőtt kisarjaznának, hallatom veletek:
10 énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretére a föld végéről. tengerre szállók, és annak teljessége, szigetek és azok lakói:
11 emeljenek szót a sivatag és városai, a faluk, melyekben Kédár lakik. Ujjongjanak a szikla-lakók, a hegyek tetejéről kiáltsanak;
12 tegyenek az Úrnak tisztességet; és dicséretét hirdessék a szigeteken.
13 Az Úr, mint a hős, kivonul, mint harc embere, indulatot szít; riadót és harci kiáltást hallat, ellenségein hősnek mutatja magát.
14 Néma voltam régtől fogva; hallgassak, tÚrtőztessem magamat? Mint a szülő nő, fogok kiáltani, lihegek és zihálok egyszerre.
15 Kiszárítok hegyeket és halmokat, és minden növényüket elszárítom; és folyamokat teszek szigetekké, és lápokat szárítok ki.
16 És vakokat járatok ismeretlen úton, ismeretlen ösvényeken lépdeltetem őket; a sötétséget világossággá teszem előttük, a gödrös helyeket egyszintűvé. Ezeket a dolgokat cselekedtem velük, és el nem hagytam őket:
17 [Hátratértek, szégyennel megszégyenültek, akik az istenképben bíztak; akik azt mondták az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!]
18 Ti süketek, halljátok meg, és ti vakok, nézzétek, hogy lássatok.
19 Ki vak, ha nem az én szolgám, és ki süket, mint az én követem, akit küldeni akarok? Ki vak, mint a békességet nyert, és ki vak, mint az Úr szolgája?
20 Sokat láttál, és nem tartottad meg; fülei nyitva, és nem hall!
21 Az Úrnak tetszett igazsága kedvéért nagy és dicső tanítást adni.
22 És ez egy kizsákmányolt és kifosztott nép, bilincsbe verve tömlöcökben mind! És fogházakba dugdosták őket, zsákmánnyá lettek, és nem volt szabadító, ragadománnyá és nem volt, ki azt mondja: Add vissza.
23 Közületek ki figyelt erre; ki figyelmezett és értett a jövőre?
24 Ki adta ragadományra Jákóbot; és Izráelt a prédálóknak? Nemde az Úr, ki ellen vétkeztünk; és nem akartak útjain járni, és nem hallgattak tanítására?
25 Kiöntötte reá haragja hevét, és a háború erejét: és körül lobogta őt, és nem érezte; és égett benne, és nem vette szívére.