1Íme, az én szolgám, kire támaszkodom, választottam, kiben kedvét leli lelkem: reá adtam az én lelkemet, terjesszen igazságot a pogányoknak.
2Nem kiált és nem fenneleg; és nem hallatja az utcán hangját:
3egy megrepedt nádat nem tör el, és hamvadó mécsbelet nem olt el. Hűségesen terjeszti az igazságot;
4nem hamvad, és nem törik le: míg elhelyezi a földön az igazságot; és az ő tanítására várnak a szigetek.
5Így mondta az Isten, az Úr, aki az egeket teremtette és kifeszítette;aki elterítette a földet és hajtásait, leheletet adott a rajta levő népnek, és lelket a rajta járóknak:
6Én, az Úr elhívtalak téged igazságban, és megfogtam a kezedet; és megőriztelek és népfrigybe tettelek téged, pogányok világosságává.
7Hogy nyisd meg a vakoknak szemeit; hozd ki a tömlöcből a foglyot, a fogházból a sötétségben ülőket.
8Én vagyok az Úr, ez a nevem; és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet az istenképeknek.
9Az elsők íme beteljesedtek; és én most újakat jelentek ki, mielőtt kisarjaznának, hallatom veletek:
10énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretére a föld végéről. tengerre szállók, és annak teljessége, szigetek és azok lakói:
11emeljenek szót a sivatag és városai, a faluk, melyekben Kédár lakik. Ujjongjanak a szikla-lakók, a hegyek tetejéről kiáltsanak;
12tegyenek az Úrnak tisztességet; és dicséretét hirdessék a szigeteken.
13Az Úr, mint a hős, kivonul, mint harc embere, indulatot szít; riadót és harci kiáltást hallat, ellenségein hősnek mutatja magát.
14Néma voltam régtől fogva; hallgassak, tÚrtőztessem magamat? Mint a szülő nő, fogok kiáltani, lihegek és zihálok egyszerre.
15Kiszárítok hegyeket és halmokat, és minden növényüket elszárítom; és folyamokat teszek szigetekké, és lápokat szárítok ki.
16És vakokat járatok ismeretlen úton, ismeretlen ösvényeken lépdeltetem őket; a sötétséget világossággá teszem előttük, a gödrös helyeket egyszintűvé. Ezeket a dolgokat cselekedtem velük, és el nem hagytam őket:
17[Hátratértek, szégyennel megszégyenültek, akik az istenképben bíztak; akik azt mondták az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!]
18Ti süketek, halljátok meg, és ti vakok, nézzétek, hogy lássatok.
19Ki vak, ha nem az én szolgám, és ki süket, mint az én követem, akit küldeni akarok? Ki vak, mint a békességet nyert, és ki vak, mint az Úr szolgája?
20Sokat láttál, és nem tartottad meg; fülei nyitva, és nem hall!
21Az Úrnak tetszett igazsága kedvéért nagy és dicső tanítást adni.
22És ez egy kizsákmányolt és kifosztott nép, bilincsbe verve tömlöcökben mind! És fogházakba dugdosták őket, zsákmánnyá lettek, és nem volt szabadító, ragadománnyá és nem volt, ki azt mondja: Add vissza.
23Közületek ki figyelt erre; ki figyelmezett és értett a jövőre?
24Ki adta ragadományra Jákóbot; és Izráelt a prédálóknak? Nemde az Úr, ki ellen vétkeztünk; és nem akartak útjain járni, és nem hallgattak tanítására?
25Kiöntötte reá haragja hevét, és a háború erejét: és körül lobogta őt, és nem érezte; és égett benne, és nem vette szívére.