Isaiah 21
1 A Sivatagtenger ítélethirdetése. Mint forgószelek a Délvidéken, suhanva a sivatagból, jön félelmetes országból.
2 Kemény látomásképpen jelentetett nekem: míg a család csal, és a pusztító pusztít: föl, Élám, szorítsd, Média! Minden sóhajtást megszüntettem érte;
3 vezért teltek el csípőim reszketéssel; fogtak el fájdalmak, mint a szülőasszony fájdalmai; legornyadtam úgy, hogy nem hallok, megzavarodtam úgy, hogy nem látok,
4 támolyog a szívem. Reszketés rettegtet engem; kedves alkonyatomat félelemmé tette nekem.
5 Terítsétek meg az asztalt, terítsétek le a szőnyeget! Egyetek, igyatok; keljetek fel, fejedelmek, kenjétek meg a pajzsot!
6 Mert így mondta nekem az Úr: Menj, állítsd fel az őrt, amit lát, jelentse.
7 És látott egy fogat lovat, egy fogat szamarat, egy fogat tevét; és figyelt figyelemmel, nagy figyelemmel.
8 És kiáltott, mint egy oroszlán: A toronyban vagyok én, uram, állva folyton nappal, és őrhelyemen vagyok én, fennállva minden éjszaka:
9 és íme most jött egy fogat, egy ember egy pár lóval, és felelt és azt mondta: Elesett, elesett Babilon, és minden bálványistenét lezúzták a földre!
10 Oh én megcsépeltem, és én megtiprottam! Amit hallottam a Seregek Urától, Izráel Istenétől, megjelentettem nektek.
11 Dúmá ítélethirdetése. Hozzám kiáltanak Széirből: Őrszem, mi lesz az éjszakából, őrszem, mi lesz az éjből? Az őrszem azt mondja:
12 Reggel jön, de éjszaka is; ha kérditek, kérdezzétek, jertek el ismét.
13 ítélethirdetés Arábiára. Arábiában az erdőben háljatok, dédáni karavánok.
14 A szomjúhozók elé vigyetek vizet Témá földjének lakosai. [Kenyerével fogadják a bujdosót
15 Mert kardok elől bujdosnak, kinyújtott kard elől; és felvont kézív elől, és a háború nehézsége elől.
16 Mert így mondta az én Uram nekem: Még egy év, a bérévek szerint, és véget ér Kédár egész dicsősége.
17 És a Kédár fiaiból megmaradó hősök íjszáma megkevesbül; mert Izráel Ura, Istene szólott.