1KÚrtöt ínyedhez! Mint a sas, az Úr házára! Mert megszegték a frigyemet, és Tanításomtól elszakadtak.
2Nekem kiáltanak, Istenem; mi, Izráel, ismerünk téged!
3Megvetette Izráel a jót; ellenség üldözze!
4Ők királyt tettek, és nem éntőlem; fejedelmet, és nem tudtommal. Ezüstjükből és aranyukból bálványokat csináltak maguknak hogy vágattassék ki!
5Meg van vetve borjúd, Samária; felgerjedt haragom rájuk, meddig nem bírnak még el tisztaságot?
6Mert Izráeltől van az is, mesterember csinálta azt; és nem Isten az, mert forgáccsá lesz Samária borjúja.
7(Mert szelet vetnek, és vihart aratnak. Vetés, hajtása nincs, nem lesz belőle liszt; talán lehet, elnyelik az idegenek.)
8Elnyeletett Izráel! Most olyanok lettek a népek közt, mint oly edény, melyben nincs gyönyörűség.
9Mert ők felmentek Asszíriába. Vadszamár van egyedül magában: Efraim szerelmet bérelt.
10De ha bérelnek is a pogányok között, most összegyűjtöm őket; és elkezdenek megkevesbedni a fejedelmek királyának terhétől.
11Mert bűnre szaporította Efraim az oltárokat; bűnére lettek neki az oltárok.
12írhatom neki Tanításom tízezerét: idegenszámba vétetik.
13Nekem adandó vágó áldozatokul áldoznak húst, és esznek; az Úrnak nincs kedve bennük. Most megemlékszik bűneikről, és vétkeiket meglátogatja: ők visszatérnek Egyiptomba.
14(így elfelejtette Izráel alkotóját, és templomokat épített; Júda pedig erődített városokat szaporított. Tüzet küldök azért városaira; eméssze meg kastélyait.)