1mikor meggyógyítom Izráelt; de nyilván van Efraim bűne és Samária gonoszsága, mert hamisságot cselekedtek. És tolvaj bejön, kint banda fosztogat,
2és nem mondják szívüknek, minden gonoszságukról megemlékezem; most körülveszik őket cselekedeteik, színem előtt vannak.
3Gonoszságukkal örvendeztetnek királyt, és hazugságaikkal fejedelmeket.
4Mindnyájan házasságtörők; mint mikor a kemencét a sütő begyújtja, megszűnik a szítástól tésztadagasztástól megkeléséig.
5Királyunk napján betegekké tettek fejedelmeket a bor hevétől; ő csúfolóknak nyújtotta kezét.
6Mert elkészítették, mint a kemencét, szívüket lesben; egész éjszaka alszik sütőjük, reggel ég az, mint a tűzláng.
7Mindnyájan hevülnek, mint a kemence, és megeszik bíráikat; Minden királyuk elesett, nem volt köztük, ki hozzám kiáltson.
8Efraim a népek közt van, elkeverődik; meg nem fordított pogácsa lett Efraimból.
9Idegenek ették meg erejét, és ő nem veszi észre; ősz haj is hintődött rája, és ő nem veszi észre.
10És Izráel kevélysége tesz bizonyságot szemébe, és nem tértek meg az Úrhoz, az ő Istenükhöz; és nem keresték őt mindemellett sem,
11és olyan lett Efraim, mint az együgyű, esztelen galamb. Egyiptomot hívták, Asszíriába mentek...
12Amint mennek, kiterjesztem rájuk hálómat; mint az ég madarát, lehozom őket, megkötözöm őket, mint hallotta gyülekezetük.
13Jaj nekik, mert elkóboroltak tőlem, pusztulás rájuk, mert elszakadtak tőlem! És én megváltsam őket, holott ők hazugságokat beszéltek reám,
14és nem szívükből kiáltottak hozzám? Ha fekhelyeiken jajgatnak, gabonáért és mustért vagdalják magukat.
15Elpártolnak tőlem, pedig én tanítottam, erősítettem karjaikat; és ellenem gondolnak ki gonoszt,
16hátra térnek, nem fel. Olyanok lettek, mint a laza íj; kard által esnek el fejedelmei nyelvük haragja miatt (ez a gúny rájuk Egyiptom földén).