1Dús szőlőtő Izráel, gyümölcsöt rak magára. Minél több volt gyümölcse, annál több oltárt csinált. Minél jobb volt országának, annál szebb maccébákat csináltak.
2Megoszlott a szívük, most bűnhődni fognak. Ő nyakát szegi oltáraiknak, elpusztítja maccébáikat;
3mert most azt mondják: Nincs királyunk nekünk. Mert az Urat nem féljük, és a király mit csinálhat velünk?
4Szavakat beszélnek, hamisan esküsznek, szövetséget kötnek. És virul a jog, mint a pipacs mezők barázdáin:
5Bét-Aven borjúiért fél Samária lakossága. Bizony gyászol érte népe (és papjai ezen vigadnak, ennek dicsőségén!), hogy fogságba megy tőle;
6az is Asszíriába vitetik, ajándékul Járeb királynak. Szégyent vall Efraim, és megszégyenül Izráel tanácsa miatt:
7Elpusztul Samária, királya, mint a forgács a víz színén.
8És elpusztulnak Aven bámái, Izráel vétke, tövis és tüske jő fel oltáraik körül; és azt mondják a hegyeknek: Borítsatok el minket! és a halmoknak: Essetek reánk!
9Gibeá napjaitól fogva vétkeztél, Izráel. Ott megálltak, nem érte el őket Gibeában a gonoszság fiai elleni háború.
10Kedvem van, hogy megfenyítsem őket; és népek gyűjtettek ellenük, mikor befogom őket két bűnükbe.
11És Efraim kitanult üsző, szeret csépelni; de én áthágok nyaka szépségén, befogom Efraimot. Szántson Júda, boronáljon neki Jákób:
12vessetek magatoknak igazságra, arassatok kegyelem szerint. Szántsatok magatoknak új szántást; mert ideje az Urat keresni, míg eljő, és esőz igazságot nektek.
13Hitetlenséget szántottatok, gonoszságot arattatok, hazugság-gyümölcsöt ettetek; mert bíztál a magad útjában, hőseid sokaságában.
14Zúdulás támad azért népeidre, és minden várad elpusztul. Mint elpusztította Salman Bét-Arbelt háború napján; anya fiakon zúzatott össze,
15így tett nektek Bétél. Rosszaságotok rosszasága miatt hajnalban elpusztíttatván elpusztult Izráel királya.