1Mikor gyermek volt Izráel, akkor megszerettem őt; és Egyiptomból kihívtam fiamnak.
2Minél jobban hívták őket, annál jobban elmentek tőlük; a baáloknak áldoznak. És a bálványoknak gerjesztenek jóillatot;
3pedig én tanítottam járni Efraimot. Karjaira vette őket; és nem tudták, hogy gyógyítottam őket.
4Emberi köteleken vonom őket, a szeretet kötelékein; és olyan voltam hozzájuk, mint akik jármot könnyítenek nyakukon, és hozzáhajoltam, enni adtam.
5Nem kellett visszatérnie Egyiptom földjére, hanem Asszíria, ő lett a királya. Mivel nem akartak megtérni,
6hát kard dühöngött városaiban; és elpusztította reteszeit, és emésztett tanácsaik miatt.
7És népem felakad elfordulásomon; és ha a Felséghez hívják, egy sem magasztalja.
8Hogyan adnálak oda, Efraim, szolgáltatnálak ki, Izráel; hogyan adnálak ki, mint Admát, tennélek olyanná, mint Ceboimot? Ellenem fordult a szívem, egyszerre felgyúlt a részvétem:
9nem viszem véghez haragom hevét, nem pusztítom el Efraimot ismét; mert Isten vagyok én és nem ember, közepetted szent, és nem jövök a városra.
10Mennek az Úr után, ki mint oroszlán harsog; mert ő harsogni fog: és fiak sietnek elő reszketve nyugatról,
11reszketve sietnek, mint a madár, Egyiptomból; és mint a galamb Asszíria földjéről, és letelepítem őket házaikba, mond az Úr.
12Körülvett engem hazugsággal Efraim, és csalással Izráel háza; Júda pedig még uralkodik Istennel, és hűséges a szentekkel.