1Megvolt természetesen az első sátornak is istentiszteleti rendtartása és a földi szenthelye.
2Mert egy sátort rendeztek be, az elsőt, melyben volt a gyertyatartó, az asztal és a szent kenyerek; ez neveztetik szenthelynek.
3A második kárpiton belül pedig egy sátort, mely szentek szentjének neveztetik,
4ehhez tartozik egy arany füstölő oltár, és a szövetség ládája, mindenfelől arannyal borítva, benne egy aranykorsó a mannával és az Áron kivirágzott vesszeje, és a szövetség táblái,
5felette pedig a dicsőség kérubjai, beárnyékolva az engesztelő táblát; melyekről most nem beszélhetünk részletesen.
6Miután pedig ezek így berendeztettek, az első sátorba ugyan mindenkor bejárnak a papok, kik az istentiszteleteket végzik;
7de a másodikba csak a főpap egyszer egy évben, nem vér nélkül, melyet áldozatul visz önmagáért és a nép bűneiért;
8azt jelenti ezzel a Szentlélek, hogy még nem lett nyilvánossá a szentély útja, míg az első sátor még fennáll,
9amely példázat a jelen időre, amelyben olyan ajándékokat és áldozatokat visznek, amelyek lelkiismeretében nem tehetik tökéletessé az áldozót,
10mert ételek, italok, különböző mosódások és testi rendszabályok mellett csak a helyes elrendezés idejéig vannak elrendelve.
11Krisztus pedig mint a jövendő javak főpapja megjelenvén, a nagyobb és tökéletesebb sátoron át, mely kézzel van csinálva, azaz nem ebből a teremtésből való,
12és nem bakok és borjúk vére által, hanem a saját vére által bement egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett.
13Mert ha bikák és bakok vére és a tehén hamva a tisztátlanokra hintve megszentel a testnek tisztaságára,
14mennyivel inkább a Krisztus vére, ki örökkévaló Lélek által önmagát vitte szeplőtelen áldozatul az Istennek, megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek!
15És ezért új testamentum közbenjárója, hogy miután halála az első testamentum alatt elkövetett bűnök váltságára megtörtént, az elhívottak elvegyék az örökkévaló örökségnek ígéretét.
16Mert ahol testamentum van, be kell következni a testamentumtevő halálának;
17mert a testamentum holtak után jogerős, különben pedig, ha él a testamentumtevő, éppen nem érvényes.
18Innét van, hogy az első sem szenteltetett fel vér nélkül.
19Mert miután Mózes a törvény minden parancsolatát kihirdette a népnek, vévén a borjúk és bakok vérét, vízzel, skarlát gyapjúval és izsóppal, mind magát a könyvet, mind az egész népet meghintette,
20és ezt mondta: Ez annak a testamentumnak vére, melyet az Isten számotokra rendelt. [6-8]
21De a sátort és az istentiszteleti eszközöket is mind hasonlóképpen meghintette a vérrel.
22És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincs bocsánat.
23A mennybeliek ábrázolatainak tehát ezekkel kell megtisztíttatniuk; de maguknak a mennybelieknek ezeknél jobb áldozatokkal.
24Mert nem kézzel csinált szentélybe ment be a Krisztus, a valódinak képmásába, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjék az Isten színe előtt érettünk.
25Nem is azért ment be, hogy sokszor feláldozza magát, mint a főpap minden esztendőben bemegy a szentek szentjébe idegen vérrel;
26mert akkor sokszor kellett volna neki szenvedni a világ teremtése óta; így pedig egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozata által eltörölje a bűnt.
27És miképpen el van végezve az emberekre, hogy egyszer haljanak meg, azután pedig ítélet;
28úgy a Krisztus egyszer áldoztatott meg sokak bűnének hordozására, és másodszor e bűn nélkül jelenik meg azoknak üdvösségére, akik őt várják.