1Mert a törvény, mivel benne a jövendő jóknak árnyéka van, nem maga a dolgoknak képe, esztendőnként ugyanazokkal az áldozatokkal, melyeket folytonosan visznek, soha sem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat.
2Mert különben megszűntek volna áldozatot vinni, mivelhogy semmi bűn nem nyomta volna többé azok lelkét, akik áldoztak, ha egyszer megtisztultak volna.
3De ezekben bűnökre való emlékezés van esztendőről esztendőre;
4mert lehetetlen, hogy a bikák és kosok vére elvegye a bűnöket.
5Azért mondja a világba való bejövetelekor: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem,
6egészen égőáldozatokat és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.
7Akkor azt mondtam: Ímhol jövök én (a könyvtekercsben meg van írva rólam), hogy cselekedjem, óh Isten, a te akaratodat.
8Miután fentebb azt mondta: Áldozatot és ajándékot, és egészen égőáldozatokat és bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél, amelyeket pedig a törvény szerint visznek,
9akkor mondja ezt: Ímhol jövök én, hogy cselekedjem, oh Isten, a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy felállítsa a másodikat.
10Amely akarat alapján vagyunk megszentelve a Jézus Krisztus testének megáldozása által egyszer s mindenkorra.
11És minden pap feláll naponként szolgálni és ugyanazokat az áldozatokat viszi sokszor, amelyek soha a bűnöket el nem vehetik;
12ez pedig egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre az Isten jobbjára ült,
13végezetül várván, míg az ő ellenségei lábai alá vettetnek zsámolyul.
14Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette azokat, akik megszenteltetnek.
15Bizonyságot tesz pedig nekünk a Szentlélek is; mert miután előbb így szól:
16Ez az a szövetség, melyet kötök velük ezek után a napok után, azután azt mondja az Úr: Az én törvényeimet adom az ő szívükbe és beírom azokat az ő elméjükbe,
17és az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
18Ahol pedig bűnbocsánat van, nincs többé bűnért való áldozat.
19Miután tehát, atyámfiai, van nekünk szabadságunk a Jézus vére által a szentélybe való bemenetelre,
20melyet új és élő út gyanánt szentelt nekünk a kárpiton, azaz az ő testén keresztül,
21és van nagy papunk az Isten háza felett,
22járuljunk oda igaz szívvel a hitnek teljes bizonyosságában, mint akiknek szíve meg van tisztítva a gonosz lelkiismerettől,
23és teste meg van mosva tiszta vízzel. Tartsuk meg a reménység vallását rendületlenül, mert hű az, aki az ígéretet tette;
24és figyelmezzünk egymásra, hogy indítást kapjunk szeretetre és jó cselekedetekre,
25nem hagyván el a magunk gyülekezetét, mint némelyeknek szokása, hanem bátorítván, annyival is inkább, mert látjátok, hogy az a nap közeledik.
26Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság ismeretének elfogadása után, nincs többé hátra bűnért való áldozat,
27hanem valami rettenetes ítéletvárás, és a tűznek heve, mely meg fogja emészteni az ellenszegülőket.
28Ha valaki megveti Mózes törvényét, két vagy három tanúvallomás alapján irgalom nélkül meghal:
29mennyivel keményebb büntetésre, gondoljátok meg, tartatik méltónak az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, amely által megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelemnek Lelkét meggyalázza?
30Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek; és ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
31Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
32Emlékezzetek pedig vissza a korábbi napokra, amelyekben, miután világosságot nyertetek, sok szenvedésteljes küzdelmet álltatok ki,
33egyfelől úgy, hogy gyalázásokkal és nyomorgatásokkal nyilvánosság elé hurcoltak benneteket; másfelől pedig úgy, hogy részestársak lettetek azokkal, akik így jártak;
34hiszen az én fogságommal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel vettétek, tudván, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van mennyekben.
35Ne vessétek el tehát bizodalmatokat, mint amelynek nagy jutalma van.
36Mert kitartásra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.
37Mert még egy nagyon-nagyon kicsi, és aki eljövendő, eljön és nem késik.
38Az igaz ember pedig hitből él, és: Ha elcsügged, nem gyönyörködik benne az én lelkem.
39De mi nem vagyunk a csüggedés mellett, mely veszedelemre visz, hanem a hit mellett, mely életet szerez.