Hebrews 10
1 Mert a törvény, mivel benne a jövendő jóknak árnyéka van, nem maga a dolgoknak képe, esztendőnként ugyanazokkal az áldozatokkal, melyeket folytonosan visznek, soha sem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat.
2 Mert különben megszűntek volna áldozatot vinni, mivelhogy semmi bűn nem nyomta volna többé azok lelkét, akik áldoztak, ha egyszer megtisztultak volna.
3 De ezekben bűnökre való emlékezés van esztendőről esztendőre;
4 mert lehetetlen, hogy a bikák és kosok vére elvegye a bűnöket.
5 Azért mondja a világba való bejövetelekor: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem,
6 egészen égőáldozatokat és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.
7 Akkor azt mondtam: Ímhol jövök én (a könyvtekercsben meg van írva rólam), hogy cselekedjem, óh Isten, a te akaratodat.
8 Miután fentebb azt mondta: Áldozatot és ajándékot, és egészen égőáldozatokat és bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél, amelyeket pedig a törvény szerint visznek,
9 akkor mondja ezt: Ímhol jövök én, hogy cselekedjem, oh Isten, a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy felállítsa a másodikat.
10 Amely akarat alapján vagyunk megszentelve a Jézus Krisztus testének megáldozása által egyszer s mindenkorra.
11 És minden pap feláll naponként szolgálni és ugyanazokat az áldozatokat viszi sokszor, amelyek soha a bűnöket el nem vehetik;
12 ez pedig egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre az Isten jobbjára ült,
13 végezetül várván, míg az ő ellenségei lábai alá vettetnek zsámolyul.
14 Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette azokat, akik megszenteltetnek.
15 Bizonyságot tesz pedig nekünk a Szentlélek is; mert miután előbb így szól:
16 Ez az a szövetség, melyet kötök velük ezek után a napok után, azután azt mondja az Úr: Az én törvényeimet adom az ő szívükbe és beírom azokat az ő elméjükbe,
17 és az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
18 Ahol pedig bűnbocsánat van, nincs többé bűnért való áldozat.
19 Miután tehát, atyámfiai, van nekünk szabadságunk a Jézus vére által a szentélybe való bemenetelre,
20 melyet új és élő út gyanánt szentelt nekünk a kárpiton, azaz az ő testén keresztül,
21 és van nagy papunk az Isten háza felett,
22 járuljunk oda igaz szívvel a hitnek teljes bizonyosságában, mint akiknek szíve meg van tisztítva a gonosz lelkiismerettől,
23 és teste meg van mosva tiszta vízzel. Tartsuk meg a reménység vallását rendületlenül, mert hű az, aki az ígéretet tette;
24 és figyelmezzünk egymásra, hogy indítást kapjunk szeretetre és jó cselekedetekre,
25 nem hagyván el a magunk gyülekezetét, mint némelyeknek szokása, hanem bátorítván, annyival is inkább, mert látjátok, hogy az a nap közeledik.
26 Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság ismeretének elfogadása után, nincs többé hátra bűnért való áldozat,
27 hanem valami rettenetes ítéletvárás, és a tűznek heve, mely meg fogja emészteni az ellenszegülőket.
28 Ha valaki megveti Mózes törvényét, két vagy három tanúvallomás alapján irgalom nélkül meghal:
29 mennyivel keményebb büntetésre, gondoljátok meg, tartatik méltónak az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, amely által megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelemnek Lelkét meggyalázza?
30 Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek; és ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
31 Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
32 Emlékezzetek pedig vissza a korábbi napokra, amelyekben, miután világosságot nyertetek, sok szenvedésteljes küzdelmet álltatok ki,
33 egyfelől úgy, hogy gyalázásokkal és nyomorgatásokkal nyilvánosság elé hurcoltak benneteket; másfelől pedig úgy, hogy részestársak lettetek azokkal, akik így jártak;
34 hiszen az én fogságommal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel vettétek, tudván, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van mennyekben.
35 Ne vessétek el tehát bizodalmatokat, mint amelynek nagy jutalma van.
36 Mert kitartásra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.
37 Mert még egy nagyon-nagyon kicsi, és aki eljövendő, eljön és nem késik.
38 Az igaz ember pedig hitből él, és: Ha elcsügged, nem gyönyörködik benne az én lelkem.
39 De mi nem vagyunk a csüggedés mellett, mely veszedelemre visz, hanem a hit mellett, mely életet szerez.