1És megáldotta Isten Noét és fiait; és azt mondta nekik: Legyetek termékenyek és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
2És a tőletek való félelem és rettegés legyen a föld minden vadján és az ég minden madarán; mindenen, ami a földön mászik és a tenger minden halán; kezeitekbe vannak adva.
3Minden mozgó, ami élő, eledelül legyen nektek; mindent nektek adtam, mint zöld füvet.
4Csak olyan húst ne egyetek, melyben benne van lelke, ami a vére.
5A ti tulajdon véreteket pedig bizonyára megkeresem, minden állaton megkeresem azt. Az emberen is, egyikét a másikon, megkeresem az ember életét.
6Aki embervért ont, ember által ontassék ki annak vére; mert Isten saját képére alkotta az embert.
7Ti pedig legyetek termékenyek és sokasodjatok; rajozzatok a földön és sokasodjatok rajta.
8Akkor azt mondta Isten Noénak és vele levő fiainak, mondván:
9És én, íme felállítom szövetségemet veletek; és a ti magvatokkal tiutánatok.
10És minden élőlénnyel, mely veletek van, a madárral, a barommal és a föld minden vadával, mely veletek van; mindennel, ami kijött a bárkából, egyáltalán a föld minden vadjával.
11Felállítom pedig veletek szövetségemet, hogy többé egy test se irtassék ki az özönvíz által; és ne legyen többé özönvíz a föld elpusztítására.
12És azt mondta Isten: Ez legyen a szövetség jele, melyet én állítok közém és közétek és minden élő állat közé, mely veletek van örök nemzedékekre:
13ívemet a felhőbe teszem; legyen szövetség jelévé köztem és a föld között.
14És lesz, hogy mikor én felhőt gyűjtök a föld felett, és meglátszik az ív a felhőben,
15akkor megemlékszem szövetségemről, amely köztem és köztetek és minden élőlény között van minden testtel együtt, és nem lesz többé a víz özönné minden test elpusztítására.
16Így az ív a felhőben lesz, és én látni fogom azt, hogy emlékezzem arra, hogy örök szövetség van Isten között és minden élőlény között minden testtel együtt, mely a föld színén van.
17És azt mondta Isten Noénak: Ez a szövetség jele, melyet felállítottam köztem és minden test között, mely a földön van.
18És Noé fiai, akik a bárkából kijöttek, Sém, Hám és Jáfet voltak; Hám pedig Kanaán atyja.
19Ezek hárman a Noé fiai; és ezektől szóródott be az egész föld.
20És Noé, a földműves, elkezdett szőlőt ültetni.
21Aztán ivott a borból és megrészegedett, és meztelen volt sátra közepén.
22Hám pedig, Kanaán atyja, meglátta atyja meztelenségét; és megmondta két fivérének odakint.
23Akkor Sém és Jáfet fogták a ruhát és rátették kettejüknek vállára, és háttal mentek, úgy takarták be atyjuk meztelenségét; úgy, hogy arcuk hátra volt fordítva, és atyjuk meztelenségét nem látták.
24De mikor Noé felébredt mámorából, megtudta, mit tett vele legkisebb fia.
25Akkor azt mondta: Átkozott Kanaán; Utolsó szolgája legyen testvéreinek.
26Aztán ezt mondta: Áldott az Úr, Sémnek Istene; És Kanaán szolgájuk legyen nekik.
27Terjessze ki Isten Jáfetet, És lakozzék Sém sátoraiban; Kanaán pedig legyen szolgájuk nekik.
28És Noé az özönvíz után háromszázötven esztendőt élt.
29És egész ideje Noénak kilencszázötven esztendő volt; akkor meghalt.