1Akkor szólította Jákób a fiait; És azt mondta: gyülekezzetek össze, Hadd hirdessem nektek, ami érni fog Benneteket a napok végén.
2Gyűljetek össze és hallgassatok, Jákób fiai; Hallgassatok Izráelre, atyátokra.
3Rúben, te vagy elsőszülöttem, Erőm, és tehetségemnek zsengéje; Fölényes felségben, fölényes erőben.
4Lobogó, mint a víz, ne légy fölényes. Mert fölhágtál atyád ágyára; Akkor megfertőztetted fekhelyemet. Felhágott.
5Simeon és Lévi testvérek; Kardjaik erőszak eszközei.
6Tanácsukba ne menjen bele lelkem, Gyülekezetükkel ne egyesüljön dicsőségem; Mert haragjukban embert öltek, És jókedvükben ökröt bénítottak.
7Átkozott a haragjuk, hogy oly erős volt, És a dühük, hogy oly kemény volt; Elosztom őket Jákóbban, És szétszórom őket Izráelben.
8Júda, te vagy, akit dicsérnek testvéreid, Kezed ellenségeid nyakán van; És meghajolnak előtted atyádnak fiai.
9Kölyökoroszlán Júda, zsákmánytól keltél fel, fiam; Leguggolt, lehevert, mint hím oroszlán És mint egy nőstény oroszlán, ki kelti fel? [9]
10Jogar nem távozik el Júdától, És kormánypálca lábai közül; Mígnem elérkezik Siló, És azé lesz a népek engedelmessége.
11A szőlőtőkéhez köti szamarát, És a venyigéhez szamárcsikaját; A borban mossa ruháját És szőlő vérében a köpönyegét.
12Bortól ködösek szemei És tejtől fehérek fogai.
13Zebulon a tengerpart irányában lakik; És pedig ő a hajók révpartja irányában, Hátsó oldala pedig Cidon irányában van.
14Izsakhár csontos szamár; A cserények között hever.
15Mikor látta a nyugalmat, hogy jó, És az országot, hogy kies; Vállát teherhordásra hajtotta, És robotos szolgává lett.
16Dán úgy ítéli a maga népét, Mint Izráel akármelyik törzse.
17Dán kígyó lesz az úton. Szarvas kígyó az ösvényen; Mely megcsípi a ló sarkát, lovagja hanyatt esik.
18[Szabadításodra várok Uram!]
19Gád, portyázók törnek be rá; De ő reá tör sarkukra.
20Aser, kövér a kenyere; És ő ad királyi csemegéket.
21Naftali barangoló szarvas; Szép mondásokat ád.
22Termő tő hajtása József, Forrásnál levő termő tő hajtása; Hajtásai felülmennek a kőfalon.
23Mikor kihívják őt és lövöldözik; És íjászok támadják őt:
24Mozdulatlanságban marad íja; De rugékonyak kezei, karjai, Jákób hatalmasának kezeitől, Onnét, ahol van pásztor, Izráel sziklája.
25Atyád Istenétől, aki segítsen, És a Mindenhatótól, aki megáldjon Égi áldásokkal onnét felülről, Az alant elterülő hullámár áldásaival; Az emlők és anyaméh áldásaival.
26Atyád áldásai, melyek meghaladják Szüleim áldásait az örök halmok határáig; Legyenek Józsefnek fején, Testvérei felkentjének feje tetején.
27Benjámin ragadozó farkas, Reggel zsákmányt eszik;
28És estére martalékot oszt. Ezek összesen az Izráel tizenkét törzse; és ez az, amit mondott nekik atyjuk, mikor megáldotta őket. Mindenikőjüket a neki megfelelő áldással áldotta meg.
29Aztán parancsolatot adott nekik és így szólt hozzájuk: Mikor én népemhez gyűjtetem, temessetek engem atyáimhoz, abba a barlangba, mely a hitti Efron mezején van.
30Abba a barlangba, mely Kanaán földjén a Mamrétól keletre levő Makpélá mezején van; melyet Abrahám vett meg a mezővel együtt a hitti Efrontól tulajdon sírhelyül.
31Oda temették Ábrahámot és feleségét Sárát, oda temették Izsákot és feleségét, Rebekát; és oda temettem Leát.
32A mező és a barlang, mely benne van, meg van véve Hét fiaitól.
33Mikor elvégezte Jákób a fiainak való parancsolást, felszedte lábait az ágyra; és meghalt és népeihez gyűjtetett.