1Akkor József reá borult atyja orcájára; és sírt felette és csókolta őt.
2Aztán megparancsolta József szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját; és bebalzsamozták az orvosok Izráelt.
3Ebben eltelt negyven nap; mert ennyi időbe kerül a bebalzsamozás; siratták pedig őt az egyiptomiak hetven napig.
4Mikor elmúltak siratásának napjai, szólott József Faraó háznépének, mondván: Ha találtam valami kedvességet szemeitekben, juttassátok, kérlek, Faraó füleibe, mondván:
5Az én atyám megesketett engem, és azt mondta: Most én meghalok; síromba, melyet Kanaán földjén ástam magamnak, oda temess el engem. Most tehát hadd menjek fel, kérlek, hogy eltemessem atyámat; azután visszajövök.
6Erre azt mondta Faraó: Eredj fel és temesd el atyádat, amiképpen megesketett téged.
7Felment tehát József atyját eltemetni; és vele mentek mind Faraó szolgái, házának vénei, és Egyiptom országának vénei mind,
8és Józsefnek egész háza, testvérei és atyja háznépe; csak kicsinyeiket, juhaikat és marháikat hagyták Gósen földjén.
9De mentek vele szekerek is, lovasok is; úgyhogy a tábor igen tekintélyeslett.
10Mikor Goren Há-Átádhoz érkeztek; mely a Jordánon túl van, ott egyigen nagy és méltóságos gyászszertartást rendeztek; József pedig hétnapi gyászt tartott atyjáért.
11Mikor az ország lakosai, a kanaániak látták a gyászt Goren Há-Átádban, azt mondták: Súlyos gyásza ez az egyiptomiaknak; ezért nevezték el azt Ábél-Micraimnak, mely a Jordánon túl van.
12Azután úgy cselekedtek vele fiai, amint megparancsolta nekik.
13Tudniillik elvitték őt fiai Kanaán földjére és eltemették őt a Makpélá mezejének barlangjába; melyet Ábrahám vett a mezővel együtt tulajdon sírhelyül a hitti Efrontól, Mamrétól keletre.
14Aztán visszatért József Egyiptomba, ő és testvérei és mindazok, akik felmentek vele atyját eltemetni; miután atyját eltemette.
15Mikor látták József testvérei, hogy atyjuk meghalt, azt gondolták: Ha József ellenünk támad, akkor bőven visszaadhatja nekünk mindazt a gonoszt, amit elkövettünk vele;
16tehát megállapították Józsefnek mondván: A te atyád megparancsolta halála előtt, mondván:
17így szóljatok Józsefhez: Kérünk, bocsásd meg testvéreid vétkét és azt a bűnüket, hogy oly gonoszt követtek el ellened; most tehát bocsásd meg, kérünk, vétkünket, kik atyád Istenének vagyunk szolgái. És József sírt, mikor beszéltek hozzá.
18Akkor odamentek testvérei is és leborultak előtte; és azt mondták: Itt vagyunk neked szolgákul!
19De József azt mondta nekik: Ne féljetek; mert vajon Isten helyett vagyok-e én?
20Ami pedig titeket illet, ti rosszat gondoltatok ellenem; Isten jónak gondolta azt azért, hogy azt cselekedje, mint van a mai nap, hogy életben tartson egy nagy népet.
21Most tehát ne féljetek, én eltartalak titeket és kicsinyeiteket; és megvigasztalta őket és a szívökre beszélt.
22Így lakott József Egyiptomban, ő és atyja háza; és élt József száztíz esztendőt.
23És látta József Efraimnak harmadízen való fiait; Mákírnak, Manassé fiának fiai is József térdein születtek.
24És azt mondta József testvéreinek: Én meghalok; de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz benneteket ebből az országból abba az országba, melyre nézve megesküdött Abrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
25És megeskette József Izráel fiait, mondván: Bizonnyal meglátogat Isten titeket, vigyétek fel tehát csontjaimat innét.
26És meghalt József száztíz esztendős korában; és bebalzsamozták őt, és koporsóba tették Egyiptomban