1És nem bírta magát tÚrtőztetni József mindazok előtt, akik körülötte álltak, hanem felkiáltott, vigyetek ki mindenkit előlem! És így senki sem állt mellette, mikor megismertette magát József testvéreivel.
2De oly hangos sírásba tört ki; hogy meghallották az egyiptomiak és meghallotta Faraó háza.
3És azt mondta József testvéreinek: En vagyok József, él-e még atyám? De nem tudtak neki felelni testvérei, mert megijedtek tőle.
4Akkor azt mondta József testvéreinek: Jöjjetek hát hozzám közelebb! Mikor közelebb mentek, azt mondta: Én vagyok József, a ti testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba.
5Most azonban ne fájlaljátok és ne haragudjatok magatokra, hogy eladtatok engem ide, mert élelmezés végett küldött engem Isten előttetek.
6Mert már két éve éhség van az országban; és még öt év van, melyekben nem lesz szántás és aratás.
7Engem küldött tehát Isten előttetek, hogy maradványt állítsak nektek az országban; és tartassak nektek életben a nagy szabadításra.
8Úgyhogy nem ti küldtetek engem ide, hanem az Isten; ő tett engem Faraónak atyjává, egész házának urává és Egyiptom egész országában uralkodóvá.
9Hamar menjetek fel atyámhoz és mondjátok neki: Ezt mondja a te fiad, József: Az Isten engem egész Egyiptomnak urává tett; jöjj le hozzám, meg ne állj.
10Gósen földjén fogsz lakni, és közel leszel hozzám te és fiaid és unokáid; és juhod, barmod és mindened, amid van.
11És eltartalak téged ott, mert még öt évig lesz éhség; hogy el ne szegényedjél te és házad és mindened, amid van.
12És íme szemeitek látják és testvéremnek, Benjáminnak szemei, hogy az én szájam az, mely hozzátok beszél.
13Mondjátok el tehát atyámnak, mekkora tisztességem van Egyiptomban, és mindazt, amit láttatok; és hamar hozzátok le atyámat ide.
14Erre nyakába borult testvérének, Benjáminnak és sírt; Benjámin is sírt az ő nyakán.
15Aztán megcsókolta minden testvérét, és sírt rajtuk; és csak ezután beszéltek vele testvérei.
16Mikor a hír eljutott Faraó házába, mondván: Megérkeztek József testvérei; tetszett Faraónak és szolgáinak.
17És azt mondta Faraó Józsefnek: Mondd testvéreidnek: Ezt cselekedjétek: Rakjátok meg barmaitokat, és eredjetek, menjetek el Kanaán földjére;
18aztán vegyétek fel atyátokat és háznépeiteket és jöjjetek hozzám; és nektek adom Egyiptom földjének javát, hogy az ország zsírját egyétek.
19Te tehát utasítva vagy, ezt cselekedjétek: Vigyetek magatokkal Egyiptom földjéről szekereket kicsinyeitek és asszonyaitok számára, és tegyétek fel atyátokat és jertek.
20Házi eszközeiteket pedig ne sajnáljátok; mert Egyiptom egész földjének java a tiétek lesz.
21És úgy cselekedtek Izráel fiai, ugyanis József adott nekik szekereket Faraó parancsa szerint; és adott nekik ennivalót az útra.
22És mindnyájuknak adott egy-egy ünneplő ruhát; Benjáminnak pedig adott háromszáz ezüstöt és öt ünneplő ruhát.
23Ugyanígy atyjának is küldött tíz szamarat, megrakodva Egyiptom javaival; és tíz szamárkancát, megrakodva gabonával, kenyérrel és étellel atyjának az útra.
24Aztán elbocsátotta testvéreit és elmentek; akkor azt mondta nekik: Ne izguljatok az úton.
25Aztán felmentek Egyiptomból; és megérkeztek Kanaán földjére atyjukhoz, Jákóbhoz.
26Mikor jelentést tettek neki, mondván: József még él, és uralkodik Egyiptom egész országán; szíve hideg maradt, mert nem hitt nekik.
27De mikor elbeszélték neki József minden szavát, amit nekik mondott, és látta a szekereket, melyeket azért küldött József, hogy őt elvigyék; akkor feléledt atyjuknak, Jákóbnak lelke.
28És azt mondta Izráel: Elég, József fiam még él! Elmegyek és meglátom őt, mielőtt meghalok!