1Mikor Jákób látta, hogy van eladó gabona Egyiptomban; ezt mondta Jákób fiainak: Miért nézitek egymást?
2Aztán azt mondta: íme hallottam, hogy van eladó gabona Egyiptomban; menjetek le oda és vásároljatok nekünk gabonát onnét, hogy éljünk, és meg ne haljunk.
3És lement Józsefnek tíz testvére; hogy gabonát vásároljon Egyiptomból.
4De Benjámint, József testvérét nem bocsátotta el Jákób testvéreivel; mert azt gondolta, nehogy baj érje őt az úton.
5Izráel fiai tehát bementek gabonát vásárolni a bemenők között (mert az éhség fellépett Kanaán földjén);
6József volt pedig a kormányzó az ország felett, ő volt az, aki a gabonát az ország egész népének árulta. Odamentek tehát József testvérei, és leborultak előtte arccal a földre.
7Mikor József meglátta testvéreit, megismerte őket; de idegennek tette magát előttük, keményen beszélt velük, és azt mondta nekik: Honnét jöttetek? Amire azt mondták: Kanaán földjéről eleséget vásárolni.
8Így József megismerte testvéreit (de azok őt nem ismerték meg);
9és eszébe jutottak Józsefnek azok az álmai, melyeket felőlük álmodott. Aztán azt mondta nekik: Kémek vagytok ti, azért jöttetek, hogy lássátok az ország meztelenségét.
10Erre azt mondták neki: Nem, uram; hanem eleséget vásárolni jöttek szolgáid.
11Mi mind egy embernek a fiai vagyunk; becsületes emberek vagyunk mi, szolgáid nem folytattak kémkedést.
12De azt mondta nekik: Nem, mert azért jöttetek, hogy az ország meztelenségét meglássátok.
13És azt mondták: Mi, a te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy ember fiai Kanaán földjén; de íme a legkisebb atyánkkal van jelenleg, egy pedig nincs meg.
14József pedig azt mondta nekik: Ez az, amiről szóltam nektek, mikor azt mondtam, hogy kémek vagytok ti.
15Ez lesz a próba rátok nézve: Faraó életére esküszöm, nem mentek innét ki, csak ha legkisebb testvéretek idejön.
16Küldjetek el egyet magatok közül, hogy hozza el öcséteket, ti pedig maradjatok fogva, így tétessenek próbára szavaitok, vajon igazatok van-e; és ha nincs, Faraó életére esküszöm, hogy kémek vagytok ti.
17És őrizetbe tétette őket három napra.
18És azt mondta nekik József a harmadik napon: Ezt cselekedjétek, akkor életben maradtok; istenfélő vagyok én.
19Ha becsületesek vagytok, egy testvéretek maradjon fogva börtönötökben; ti pedig menjetek, vigyetek gabonát házaitok éhségére;
20és legkisebb testvéreteket hozzátok el hozzám: akkor igazaknak bizonyulnak szavaitok, és nem kell meghalnotok. És úgy cselekedtek.
21És azt mondták egymásnak: Bizonyára testvérünkért bűnhődünk mi, akinek láttuk lelke nyomorúságát, mikor könyörgött hozzánk és nem hallgattunk rá; ezért jött reánk ez a nyomorúság.
22Erre felelt nekik Rúben, mondván: Ugye mondtam nektek, mondván: Ne vétkezzetek a gyermek ellen, és nem hallgattatok meg; tehát a vére most kerestetik meg!
23De ők nem tudták, hogy József érti őket (ugyanis a tolmács közöttük volt);
24ő pedig elfordult tőlük és sírt; majd visszafordult hozzájuk és beszélgetett velük, aztán elvette tőlük Simeont, és megkötöztette őt szemeik előtt.
25Megparancsolta pedig József, hogy töltsék meg zsákjaikat gabonával, és tegyék vissza pénzeiket, kinek-kinek a maga zsákjába, és adjanak nekik útravalót az útra; és úgy tettek velük.
26Ők pedig felrakták gabonájukat szamaraikra, és elmentek onnét.
27Mikor aztán az egyik kinyitotta zsákját, hogy abrakot adjon szamarának az éjjeli szálláson; hát meglátta, hogy a pénze ott van a zsákja szájában.
28És azt mondta testvéreinek: Visszaadták a pénzemet, nézzétek, itt is van zsákomban! Erre elállt a szívük és megijedtek, egyik a másiknak mondván: Mit tett velünk Isten?
29Mikor megérkeztek atyjukhoz, Jákóbhoz Kanaán földjére, megjelentették neki mindazt, ami velük történt, mondván:
30Az a férfiú, aki az ország ura, keményen beszélt velünk; és olybá tett bennünket, mint akik az országot akartuk kikémlelni;
31de megmondtuk neki: Becsületes emberek vagyunk mi; nem folytattunk kémkedést.
32Tizenketten vagyunk testvérek, atyánknak fiai; az egyik nincs meg, a legkisebbik pedig jelenleg atyánknál van Kanaán földjén.
33Erre azt mondta nekünk az a férfiú, aki az országnak ura: Erről tudom meg, hogy becsületes emberek vagytok: az egyik testvéreteket hagyjátok nálam, és vegyetek házaitok éhségére valót, és menjetek el;
34aztán hozzátok el hozzám legkisebb testvéreteket, hogy megtudjam, hogy nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek; akkor testvéreteket visszaadom nektek, és az országot bejárhatjátok.
35Mikor aztán kitöltötték zsákjaikat, hát íme mindeniknek a pénzes erszénye a zsákjában volt; és amint meglátták pénzes erszényeiket, ők és atyjuk, megfélemlettek.
36És azt mondta nekik Jákob, az ő atyjuk: Megfosztottatok engem gyermekeimtől; József nincsen, Simeon nincsen, Benjámint is el akarjátok venni; mindez énreám jött!
37Akkor azt mondta Rúben az ő atyjának, mondván: A két fiamat öld meg, ha el nem hozom őt hozzád, add őt kezembe, és én visszahozom őt hozzád.
38De azt mondta: Nem fog lemenni fiam veletek; mert testvére meghalt és ő egye [dül] maradt, ha tehát valami baj éri az úton, melyen mentek, búban viszitek ősz fejemet a túlvilágra.