1És történt két esztendő múlva, hogy Faraó azt álmodta, hogy a Nílus mellett állt;
2és hogy a Nílusból hét tehén jött fel, szép formájúak és kövér húsúak; és legeltek a sásban.
3Aztán, hogy másik hét tehén jött fel utánuk a Nílusból, hitvány formájúak és vékony húsúak; és a Nílus partján levő tehenek mellé álltak.
4És ezek a hitvány formájú és vékony húsú tehenek felfalták a hét szép formájú és kövér tehenet; erre felébredt Faraó.
5Aztán elaludt, és másodszor azt álmodta, hogy hét kalász nőtt egy száron, kövérek és szépek.
6És hogy hét sovány és keleti széltől kiaszott kalász hajtott ki utánuk.
7És a sovány kalászok elnyelték azt a hét kövér és teljes kalászt. Erre felébredt Faraó; és íme álom volt.
8És történt reggel, hogy lelke nyugtalan lett, tehát elküldött és elhívatta Egyiptom minden írástudóját és minden bölcsét; és elbeszélte nekik Faraó az ő álmát, de nem volt, aki megfejtette volna Faraónak.
9Akkor így szólt a pohárnokok főnöke Faraóhoz, mondván: Bűnömet hozom emlékezetbe ma.
10Faraó megharagudott szolgáira; és engem őrizetbetett a testőrök főnökének házába, engem és a sütők főnökét.
11És álmot láttunk egy éjjel én és ő; mindenikünk az ő álma jelentésének megfelelő álmot látott.
12És volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrök főnökének szolgája, és elbeszéltük neki, és megfejtette álmainkat, mindenikünknek a maga álma szerint fejtette meg.
13És történt, hogy amint megfejtette nekünk, úgy lett; engem visszaállított hivatalomba, őt pedig felakaszttatta.
14Akkor elküldött Faraó, hívatta Józsefet, és sietve kihozták őt a börtönből; aztán megberetválkozott, ruhát váltott, és ment Faraóhoz.
15És azt mondta Faraó Józsefnek: Álmot álmodtam, és nincs, ki megfejtse; de én azt hallottam rólad beszélni, hogy csak meg kell hallanod egy álmot, hogy megfejtsd azt.
16És felelt József Faraónak, mondván: Nem én, Isten fog felelni Faraó javára.
17Erre azt mondta Faraó Józsefnek: Azt álmodtam, hogy a Nílus partján álltam;
18és hogy a Nílusból hét tehén jött fel, kövér húsúak és szép alakúak; és legeltek a sásban.
19Aztán hogy másik hét tehén jött fel utánuk, ványadtak, nagyon hitvány alakúak és vékony húsúak; nem láttam egész Egyiptom földjén olyan hitványakat, mint ezek.
20És felfalták ezek a vékony és hitvány tehenek az előbbi hét kövér tehenet.
21És azok beléjük mentek, de nem lehetett észrevenni, hogy beléjük mentek, mert a formájuk olyan hitvány volt, mint kezdetben. Ekkor felébredtem.
22Ezután azt láttam álmomban, hogy hét kalász nőtt egy száron, teljesek és szépek.
23És hogy hét száradt, vékony, keleti széltől kiaszott kalász hajtott ki utánuk.
24És ezek a vékony kalászok elnyelték azt a hét szép kalászt. El is mondtam az írástudóknak, de nem volt, ki megmagyarázza nekem.
25Akkor azt mondta József Faraónak: A Faraó álma egy; amit az Isten tenni akar, azt jelentette meg Faraónak.
26A hét szép tehén hét esztendő, a hét szép kalász is hét esztendő; egy álom ez.
27És az a hét vékony és hitvány tehén, mely feljött utánuk, hét esztendő, és a hét Úres és keleti széltől kiaszott kalász is az; hét ínséges esztendő lesz.
28Ez az, amit mondtam Faraónak; amit az Isten tenni akar, azt mutatta meg Faraónak.
29Hogy hét esztendő jön, mikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén;
30utána pedig jönni fog hét ínséges esztendő, úgyhogy elfelejtik mindezt a bőséget Egyiptom földjén;
31és úgy elpusztítja az éhség a földet, hogy nem lehet észrevenni a bőséget, mely az országban volt, a miatt az éhség miatt, mely azután lesz; mert az igen nagy lesz.
32Azért ismétlődött pedig az álom Faraóhoz kétszer; mert a dolog el van határozva az Istennél, és hamar véghez akarja azt vinni az Isten.
33Most tehát szemeljen ki Faraó egy értelmes és bölcs embert; és állítsa azt Egyiptom országa fölé;
34intézkedjék Faraó, hogy az állítson tiszttartókat az ország fölé; és szedjen ötödöt Egyiptom országától a hét bő esztendőben.
35Így gyűjtsék össze ezeknek a jövendő jó esztendőknek minden élelmét; és halmozzanak fel gabonát Faraó keze alatt élelmül a városokban, és őrizzék.
36Így ez az élelem az ország letétje lesz a hét ínséges esztendő számára, mely elkövetkezik Egyiptom földjére; és nem pusztul el az ország az éhség folytán.
37És tetszett a beszéd Faraónak és minden szolgájának.
38És azt mondta Faraó az ő szolgáinak: Vajon van-e még ilyen ember, akiben az Isten lelke van?
39Józsefnek pedig azt mondta Faraó: Miután Isten neked tudtodra adta mindezeket; nincs olyan értelmes és bölcs ember, mint te.
40Te légy az én házam felett, és a te szádon csüngjön egész népem; csak a királyi székkel legyek nagyobb nálad.
41Azután azt mondta Faraó Józsefnek: Ezennel Egyiptom egész országa fölé helyezlek téged.
42És levette Faraó gyűrűjét az ő kezéről és József kezére tette azt; és felöltöztette őt patyolat ruhákba, és az aranyláncot a nyakára tette.
43Azután meghordoztatta a saját második kocsijában, és azt kiáltották előtte: Abrék; így tette őt Egyiptom egész országa fölé.
44És azt mondta Faraó Józsefnek: Én vagyok Faraó; de nálad nélkül senki ne mozdítsa se kezét, se lábát Egyiptom egész földjén.
45És elnevezte Faraó Józsefet Cáfenat-Pánéahnak, és neki adta feleségül Aszenatot, Póti-Ferának, On papjának a leányát. Így került József Egyiptom országa fölé.
46József pedig harmincéves volt, mikor Faraó előtt, Egyiptom királya előtt állt; akkor ment ki József Faraó elől, és beutazta Egyiptom egész földjét.
47És mikor a föld a hét bő esztendőben tele marokkal termett,
48összegyűjtött minden eleséget hét esztendeig, melyek Egyiptom földjére jöttek, és eleséget rakott a városokba; a város környékén levő szántóföld termését benne helyezte el.
49Így halmozott fel József annyi gabonát, mint a tenger fövénye, nagyon sokat; úgyhogy végre már nem is számlálta, mert nem volt száma.
50És mielőtt eljött volna az éhség esztendeje, Józsefnek két fia született; akiket Aszenat szült neki, Poti-Ferának, On papjának leánya.
51És az elsőszülöttet Manassé névvel nevezte József; mert: Elfeledtette velem Isten minden szenvedésemet és atyámnak egész házát.
52A másodikat pedig Efraim névvel nevezte; mert: Termékennyé tett engem Isten nyomorúságom földjén.
53Mikor elvégződött a bőség hét esztendeje, mely Egyiptom földjén volt;
54akkor elkezdett megjönni az éhség hét esztendeje, amint József megmondta; és éhség lett minden országban, Egyiptom egész földjén pedig volt kenyér.
55Úgyhogy mikor Egyiptom egész országa megéhezett és a nép Faraóhoz kiáltott kenyérért; akkor azt mondta Faraó egész Egyiptomnak: Menjetek Józsefhez, amit mond nektek, azt cselekedjétek.
56József pedig megnyitott mindent, amiben volt, és vették a gabonát Egyiptom részére, mert erős volt az éhség Egyiptom földjén.
57De az éhség a föld egész színén is elterjedt; és az egész föld Egyiptomba ment gabonát venni Józsefhez; mert erős volt az éhség az egész földön.