Genesis 41
1 És történt két esztendő múlva, hogy Faraó azt álmodta, hogy a Nílus mellett állt;
2 és hogy a Nílusból hét tehén jött fel, szép formájúak és kövér húsúak; és legeltek a sásban.
3 Aztán, hogy másik hét tehén jött fel utánuk a Nílusból, hitvány formájúak és vékony húsúak; és a Nílus partján levő tehenek mellé álltak.
4 És ezek a hitvány formájú és vékony húsú tehenek felfalták a hét szép formájú és kövér tehenet; erre felébredt Faraó.
5 Aztán elaludt, és másodszor azt álmodta, hogy hét kalász nőtt egy száron, kövérek és szépek.
6 És hogy hét sovány és keleti széltől kiaszott kalász hajtott ki utánuk.
7 És a sovány kalászok elnyelték azt a hét kövér és teljes kalászt. Erre felébredt Faraó; és íme álom volt.
8 És történt reggel, hogy lelke nyugtalan lett, tehát elküldött és elhívatta Egyiptom minden írástudóját és minden bölcsét; és elbeszélte nekik Faraó az ő álmát, de nem volt, aki megfejtette volna Faraónak.
9 Akkor így szólt a pohárnokok főnöke Faraóhoz, mondván: Bűnömet hozom emlékezetbe ma.
10 Faraó megharagudott szolgáira; és engem őrizetbetett a testőrök főnökének házába, engem és a sütők főnökét.
11 És álmot láttunk egy éjjel én és ő; mindenikünk az ő álma jelentésének megfelelő álmot látott.
12 És volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrök főnökének szolgája, és elbeszéltük neki, és megfejtette álmainkat, mindenikünknek a maga álma szerint fejtette meg.
13 És történt, hogy amint megfejtette nekünk, úgy lett; engem visszaállított hivatalomba, őt pedig felakaszttatta.
14 Akkor elküldött Faraó, hívatta Józsefet, és sietve kihozták őt a börtönből; aztán megberetválkozott, ruhát váltott, és ment Faraóhoz.
15 És azt mondta Faraó Józsefnek: Álmot álmodtam, és nincs, ki megfejtse; de én azt hallottam rólad beszélni, hogy csak meg kell hallanod egy álmot, hogy megfejtsd azt.
16 És felelt József Faraónak, mondván: Nem én, Isten fog felelni Faraó javára.
17 Erre azt mondta Faraó Józsefnek: Azt álmodtam, hogy a Nílus partján álltam;
18 és hogy a Nílusból hét tehén jött fel, kövér húsúak és szép alakúak; és legeltek a sásban.
19 Aztán hogy másik hét tehén jött fel utánuk, ványadtak, nagyon hitvány alakúak és vékony húsúak; nem láttam egész Egyiptom földjén olyan hitványakat, mint ezek.
20 És felfalták ezek a vékony és hitvány tehenek az előbbi hét kövér tehenet.
21 És azok beléjük mentek, de nem lehetett észrevenni, hogy beléjük mentek, mert a formájuk olyan hitvány volt, mint kezdetben. Ekkor felébredtem.
22 Ezután azt láttam álmomban, hogy hét kalász nőtt egy száron, teljesek és szépek.
23 És hogy hét száradt, vékony, keleti széltől kiaszott kalász hajtott ki utánuk.
24 És ezek a vékony kalászok elnyelték azt a hét szép kalászt. El is mondtam az írástudóknak, de nem volt, ki megmagyarázza nekem.
25 Akkor azt mondta József Faraónak: A Faraó álma egy; amit az Isten tenni akar, azt jelentette meg Faraónak.
26 A hét szép tehén hét esztendő, a hét szép kalász is hét esztendő; egy álom ez.
27 És az a hét vékony és hitvány tehén, mely feljött utánuk, hét esztendő, és a hét Úres és keleti széltől kiaszott kalász is az; hét ínséges esztendő lesz.
28 Ez az, amit mondtam Faraónak; amit az Isten tenni akar, azt mutatta meg Faraónak.
29 Hogy hét esztendő jön, mikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén;
30 utána pedig jönni fog hét ínséges esztendő, úgyhogy elfelejtik mindezt a bőséget Egyiptom földjén;
31 és úgy elpusztítja az éhség a földet, hogy nem lehet észrevenni a bőséget, mely az országban volt, a miatt az éhség miatt, mely azután lesz; mert az igen nagy lesz.
32 Azért ismétlődött pedig az álom Faraóhoz kétszer; mert a dolog el van határozva az Istennél, és hamar véghez akarja azt vinni az Isten.
33 Most tehát szemeljen ki Faraó egy értelmes és bölcs embert; és állítsa azt Egyiptom országa fölé;
34 intézkedjék Faraó, hogy az állítson tiszttartókat az ország fölé; és szedjen ötödöt Egyiptom országától a hét bő esztendőben.
35 Így gyűjtsék össze ezeknek a jövendő jó esztendőknek minden élelmét; és halmozzanak fel gabonát Faraó keze alatt élelmül a városokban, és őrizzék.
36 Így ez az élelem az ország letétje lesz a hét ínséges esztendő számára, mely elkövetkezik Egyiptom földjére; és nem pusztul el az ország az éhség folytán.
37 És tetszett a beszéd Faraónak és minden szolgájának.
38 És azt mondta Faraó az ő szolgáinak: Vajon van-e még ilyen ember, akiben az Isten lelke van?
39 Józsefnek pedig azt mondta Faraó: Miután Isten neked tudtodra adta mindezeket; nincs olyan értelmes és bölcs ember, mint te.
40 Te légy az én házam felett, és a te szádon csüngjön egész népem; csak a királyi székkel legyek nagyobb nálad.
41 Azután azt mondta Faraó Józsefnek: Ezennel Egyiptom egész országa fölé helyezlek téged.
42 És levette Faraó gyűrűjét az ő kezéről és József kezére tette azt; és felöltöztette őt patyolat ruhákba, és az aranyláncot a nyakára tette.
43 Azután meghordoztatta a saját második kocsijában, és azt kiáltották előtte: Abrék; így tette őt Egyiptom egész országa fölé.
44 És azt mondta Faraó Józsefnek: Én vagyok Faraó; de nálad nélkül senki ne mozdítsa se kezét, se lábát Egyiptom egész földjén.
45 És elnevezte Faraó Józsefet Cáfenat-Pánéahnak, és neki adta feleségül Aszenatot, Póti-Ferának, On papjának a leányát. Így került József Egyiptom országa fölé.
46 József pedig harmincéves volt, mikor Faraó előtt, Egyiptom királya előtt állt; akkor ment ki József Faraó elől, és beutazta Egyiptom egész földjét.
47 És mikor a föld a hét bő esztendőben tele marokkal termett,
48 összegyűjtött minden eleséget hét esztendeig, melyek Egyiptom földjére jöttek, és eleséget rakott a városokba; a város környékén levő szántóföld termését benne helyezte el.
49 Így halmozott fel József annyi gabonát, mint a tenger fövénye, nagyon sokat; úgyhogy végre már nem is számlálta, mert nem volt száma.
50 És mielőtt eljött volna az éhség esztendeje, Józsefnek két fia született; akiket Aszenat szült neki, Poti-Ferának, On papjának leánya.
51 És az elsőszülöttet Manassé névvel nevezte József; mert: Elfeledtette velem Isten minden szenvedésemet és atyámnak egész házát.
52 A másodikat pedig Efraim névvel nevezte; mert: Termékennyé tett engem Isten nyomorúságom földjén.
53 Mikor elvégződött a bőség hét esztendeje, mely Egyiptom földjén volt;
54 akkor elkezdett megjönni az éhség hét esztendeje, amint József megmondta; és éhség lett minden országban, Egyiptom egész földjén pedig volt kenyér.
55 Úgyhogy mikor Egyiptom egész országa megéhezett és a nép Faraóhoz kiáltott kenyérért; akkor azt mondta Faraó egész Egyiptomnak: Menjetek Józsefhez, amit mond nektek, azt cselekedjétek.
56 József pedig megnyitott mindent, amiben volt, és vették a gabonát Egyiptom részére, mert erős volt az éhség Egyiptom földjén.
57 De az éhség a föld egész színén is elterjedt; és az egész föld Egyiptomba ment gabonát venni Józsefhez; mert erős volt az éhség az egész földön.