1Hallotta pedig Lábán fiainak beszédeit, mondván: Elvett Jákób mindent, ami atyánké volt; és ami atyánké volt, abból szerezte mindezt a gazdagságot.
2Azt is látta Jákób, hogy Lábán orcája nem olyan hozzá, mint azelőtt volt.
3Akkor azt mondta az Úr Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére és rokonságodhoz, és veled leszek.
4Erre elküldött Jákób és kihívatta Rákhelt és Leát a mezőre az ő juhaihoz,
5és azt mondta nekik: Látom én, hogy atyátok orcája nem olyan hozzám, mint azelőtt volt. Pedig atyám Istene volt velem.
6Hiszen ti tudjátok, hogy teljes erőmből szolgáltam atyátoknak;
7de atyátok csalt meg engem. El is változtatta a béremet tízszer; de nem engedte Isten, hogy kárt tegyen nekem.
8Ha így szólt: A pettyesek legyenek béredül, akkor a juhok mind pettyeseket ellettek; ha pedig így szólt: A csíkosok legyenek béredül, akkor a juhok mind csíkosokat ellettek.
9Tehát Isten vette el atyátok jószágát, és adta nekem.
10Egyszer ugyanis, mikor a juhok párzottak, felemeltem szemeimet és láttam álmomban, hogy a kosok, melyek a juhokat hágják, csíkosak, pettyesek és tarkák.
11És azt mondta nekem az Isten angyala álomban: Jákób; és azt mondtam: Ihol vagyok!
12És azt mondta: Emeld fel szemeidet és lásd, hogy a kosok, melyek a juhokat hágják, mind csíkosak, pettyesek és tarkák; mert láttam mindent, amit Lábán veled tesz.
13Én vagyok az a bétéli Isten, akinek ott kőoszlopot kentél fel, akinek ott fogadalmat tettél; most kelj fel, menj ki erről a földről, és térj vissza rokonságod földjére.
14És felelt Rákhel és Lea, és azt mondták neki: Van-e még nekünk részünk és örökségünk atyánk házában?
15Nem idegeneknek számítunk-e előtte? Hiszen eladott bennünket, és az értünk kapott pénzt már el is költötte.
16Mert mindaz a gazdagság, amit elvett Isten atyánktól, a miénk és a mi fiainké; most tehát tégy meg mindent, amit Isten mondott neked.
17Akkor felkelt Jákób, és feltette fiait és feleségeit a tevékre;
18és elhajtotta minden jószágát és minden szerzeményét, melyet szerzett, vett jószágát, melyet Felső Mezopotámiában szerzett; hogy elmenjen atyjához, Izsákhoz Kanaán földjére.
19Lábán ugyanis elment juhait nyírni (Rákhel azalatt ellopta atyjának házi isteneit);
20és Jákób megcsalta az arámi Lábánt azzal, hogy nem árulta el neki, hogy ő el akar szökni;
21így szökött el ő, és mindene, amije volt. Felkelt tehát Jákób és átment a folyamon; és irányát a Gileád hegyének vette.
22Harmadnapra azután megmondták Lábánnak, hogy elszökött Jákób.
23Akkor magához vette atyjafiait és üldözte őt hétnapi járóföldre; és utolérte őt a Gileád hegyén.
24De megjelent Isten az arámi Lábánnak éjszakai álomban; és azt mondta neki: Vigyázz magadra, ne szólj Jákóbnak se jót, se rosszat.
25Mikor tehát Lábán utolérte Jákóbot (és Jákób a hegyen ütötte fel sátorát, Lábán is a Gileád hegyén ütötte fel atyjafiaival);
26akkor azt mondta Lábán Jákóbnak: Mit tettél, hogy így megcsaltál engem; hogy úgy hajtottad el leányaimat, mint valami hadifoglyokat?
27Miért szöktél el titkon és loptál meg engem; és nem jelentetted nekem, hogy elkísértelek volna énekszóval, dobbal és lanttal;
28és nem engedted nekem, hogy megcsókoljam fiaimat és lányaimat? Bizony, bolondul cselekedtél!
29Volna hatalmam, hogy rosszat tegyek veletek; de atyátok Istene tegnap éjjel szólt nekem, mondván: Vigyázz magadra, ne szólj Jákóbnak se jót, se rosszat.
30De ha már mindenáron elmentél, mert nagyon vágyakoztál atyád házához; miért loptad el az én isteneimet?
31És felelt Jákób és azt mondta Lábánnak: Mert féltem, mert azt gondoltam, hogy elveszed a lányaidat tőlem erővel.
32Akinél pedig megtalálod isteneidet, ne éljen, atyánkfiai előtt kutasd ki, mid van nálam, és vidd el; de nem tudta Jákób, hogy Rákhel lopta el őket.
33És bement Lábán Jákób sátorába, Lea sátorába, a két szolgálóleány sátorába, és nem találta; akkor kiment Lea sátorából és bement Rákhel sátorába.
34Rákhel pedig vette a házi isteneket és beletette őket a teve nyergébe, és rájuk ült. És összekutatta Lábán az egész sátort, és nem találta.
35És azt mondta atyjának: Ne haragudjék az én uram, hogy nem tudok felkelni előtted, mert asszonyi szokás szerint vagyok. Így kereste, de nem találta a házi isteneket.
36Akkor haragra lobbant Jákób és perbe szállt Lábánnal. És felelt Jákób és azt mondta Lábánnak: Mi a vétkem, mi a bűnöm, hogy így utánam robogtál?
37Mert átkutattad minden holmimat, mit találtál, ami a te házad holmija közül való, mindent tégy ide az én atyámfiai és a te atyádfiai elé; és tegyenek igazságot kettőnk között.
38Most húsz éve voltam nálad, juhaid és kecskéid el nem vetéltek; és nyájad kosait nem ettem.
39Széttépettet nem vittem be hozzád, én pótoltam azt; kezemből követelted meg azt, amit elloptak nappal, és amit elloptak éjjel.
40Engem nappal hőség emésztett és hidegség éjjel; és kerülte az álom szemeimet.
41Ez a huszadik évem a házadnál, szolgáltalak tizennégy évig két leányodért és hat évig juhaidért, és tízszer elváltoztattad a béremet;
42ha atyám Istene, Ábrahám Istene és Izsák félelme nem lett volna velem, bizony most Úresen bocsátottál volna el engem: nyomorúságomat és kezeim munkáját látta Isten, azért tett igazságot tegnap éjjel.
43És felelt Lábán és azt mondta Jákóbnak: A leányok az én leányaim, a fiúk az én fiaim, és a juhok az én juhaim, és minden, amit látsz, az enyém; de leányaimért mit tegyek ma, vagy fiaikért, akiket szültek?
44Most azért jer, kössünk szövetséget, én és te; hogy legyen bizonyságul közöttem és közötted.
45Vett tehát Jákób egy követ; és felemelte azt oszlopul.
46Aztán azt mondta Jákób atyjafiainak: Szedjetek össze köveket! És vettek köveket és csináltak egy kőrakást; és ettek ott a kőrakáson.
47És elnevezte azt Lábán Jegár-Sahadútának; Jákób pedig Gal-Ednek nevezte.
48Azt mondta ugyanis Lábán: Ez a kőrakás bizonyság köztem és közötted ma; ezért nevezte a nevét Gal-Ednek.
49És Micpának, mert azt mondta: Az Úr őrködjék köztem és közted, ha majd egymás szemei elől el leszünk rejtve.
50Ha nyomorgatod leányaimat, és ha feleségeket veszel az én leányaimhoz, ember nincs velünk; vigyázz, Isten a tanú közöttem és közötted.
51Azután azt mondta Lábán Jákóbnak: íme ez a kőrakás, és íme ez az oszlop, melyet emeltem köztem és közötted!
52Bizonyság ez a kőrakás, és bizonyság ez az oszlop: hogy én nem megyek át tehozzád ezen a kőrakáson túl, és te nem jössz át énhozzám ezen a kőrakáson és ezen az oszlopon túl rossz végre.
53Ábrahám Istene és Náhor Istene legyen bíró közöttünk (az ő atyáik Istene); és megesküdött Jákób az ő atyjának, Izsáknak félelmére.
54Akkor vágóáldozatot áldozott Jákób a hegyen, és meghívta atyjafiait lakomára; lakomát tartottak tehát, aztán megháltak a hegyen.
55És reggel korán felkelt Lábán, és megcsókolta fiait és leányait, és megáldotta őket; aztán elment és visszatért Lábán az ő lakhelyére.