Genesis 30
1 Mikor Rákhel látta, hogy ő nem szült Jákóbnak, féltékeny lett Rákhel a nővérére; és azt mondta Jákóbnak: Adj nekem fiakat, és ha nem, én meghalok.
2 És fellobbant Jákób haragja Rákhelre; és azt mondta: Isten helyett vagyok-e én, aki megvonta tőled a méhgyümölcsöt?
3 És ő azt mondta: Ihol az én szolgálóm Bilhá, menj be hozzá; hogy szüljön az én térdemen, és én is megépüljek őtőle.
4 És neki adta Bilhát, az ő szolgálóját feleségül; és Jákób bement hozzá.
5 És teherbe esett Bilhá, és szült Jákóbnak egy fiút.
6 És azt mondta Rákhel: ítélt nekem Isten, meg is hallgatta szavamat és adott nekem fiat; ezért nevezte a nevét Dánnak.
7 És megint teherbe esett és szült Bilhá, Rákhel szolgálója második fiat Jákóbnak.
8 Akkor azt mondta Rákhel: Isten küzdelmét küzdöttem nővéremmel, győztem is; és Naftalinak nevezte a nevét.
9 Mikor Lea látta, hogy ő megállt a szülésben; vette szolgálóját, Zilpát, és odaadta őt Jákóbnak nőül.
10 És szült Zilpa, Lea szolgálója Jákóbnak egy fiút.
11 És azt mondta Lea: Szerencsére! És Gádnak nevezte a nevét.
12 És Zilpa, Lea szolgálója második fiút is szült Jákóbnak.
13 Akkor azt mondta Lea: Boldogságomra! Mert lányok mondanak engem boldognak; és Ásernek nevezte a nevét.
14 És Rúben elment búzaaratás idején és talált mandragórákat a mezőn, és hazavitte őket anyjának Leának; és azt mondta Rákhel Leának: Adj, kérlek, nekem, fiad mandragóráiból.
15 Az pedig azt mondta neki: Nem elég, hogy elvetted férjemet, el akarod venni a fiam mandragóráit is? Erre azt mondta Rákhel: Tehát háljon veled az éjszaka fiad mandragóráiért.
16 És mikor Jákób hazaérkezett a mezőről azon este, Lea kiment elébe és azt mondta: Hozzám jöjj be, mert béren bérbe vettelek a fiam mandragóráin; és vele hált azon éjszaka.
17 És hallgatott Isten Leára; és teherbe esett, és szült Jákóbnak egy ötödik fiút.
18 Akkor azt mondta Lea: Megadta Isten béremet, amiért szolgálómat férjemnek adtam; így nevezte nevét Izsakhárnak.
19 Aztán megint teherbe esett Lea; és szült egy hatodik fiút Jákóbnak.
20 És azt mondta Lea: Megajándékozott engem Isten jó ajándékkal, immár velem lakik a férjem, mert hat fiút szültem neki; ezért nevezte a nevét Zebulonnak.
21 Azután pedig egy leányt szült, és a nevét Dinának nevezte.
22 És megemlékezett Isten Rákhelről; és meghallgatta őt Isten és megnyitotta a méhét.
23 És teherbe esett és szült egy fiút; és azt mondta: Elvette Isten a szégyenemet.
24 És Józsefnek nevezte a nevét, mondván: Adjon nekem az Úr ehhez egy másik fiút.
25 És történt, hogy mikor Rákhel Józsefet megszülte; azt mondta Jákób Lábánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek el az én helyembe és hazámba.
26 Add ki feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltalak téged, hadd menjek el; mert te ismered szolgálatomat, amellyel szolgáltalak téged.
27 És azt mondta neki Lábán: Kérlek, ha kegyet találtam szemeidben; bűvöléssel megtudakoltam, és az Úr megáldott engem teéretted.
28 És azt mondta: Szabd ki rám béredet és megadom.
29 Ő pedig azt mondta neki: Te tudod, miképpen szolgáltalak téged; és mi lett a te jószágodból énnálam.
30 Mert az a kevés, amid énelőttem volt, sokra szaporodott, és megáldott téged az Úr az én lábam nyomán; de mikor dolgozzam már én is a magam házáért?
31 Azt mondta: Mit adjak neked? És azt mondta Jákób: Ne adj nekem semmit; ha teljesíted ezt a szavamat, hát ismét pásztorod leszek, őrzöm juhaidat.
32 Eljárom minden juhodat ma, és eltávolítok onnét minden pettyes és foltos bárányt és minden fekete bárányt a juhok közül, és foltosat meg pettyeset a kecskék közül; és legyen nekem bérem, és szóljon mellettem jogom a jövőben.
33 Ha eljössz bérem dolgában, előtted lesz: minden, ami nem pettyes és foltos a kecskék közt, és nem fekete a bárányok közt, lopott jószág az nálam.
34 És azt mondta Lábán: Lám! Bár úgy lenne, mint mondod.
35 És elterelte aznap a csíkos és a foltos bakokat, és a pettyes és foltos kecskéket mind, valamennyit, amelyikben fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és fiai kezére adta.
36 Aztán háromnapi utat tett maga közé és Jákób közé; így legeltette Jákób a Lábán többi juhait.
37 És vett magának Jákób friss nyár-, mandula- és juharfa-vesszőket; és hántott rajtok fehér hántásokat, kifejtve a vesszőket a fehérjükig.
38 És oda állította a vesszőket, amelyeket meghántott, a vályúkba, melyekben víz volt; ahova szoktak járni a juhok inni.
39 Éppen a juhokkal szemben úgy, hogy ha akkor párzottak, mikor inni jöttek, hát a vesszők előtt párzottak a juhok; és a juhok csíkosokat, pettyeseket és foltosokat ellettek.
40 És a bárányokat elkülönítette Jákób és a Lábán nyájában levő juhokat arccal mind a csíkosok és feketék felé fordította; magának ugyanis külön nyájakat állított fel, és azokat nem tette a Lábán juhaihoz.
41 És úgy volt, hogy mikor az erős juhok párzottak, akkor mindig odatette Jákób a vesszőket a juhok elé a vályúkba, hogy a vesszők előtt pározzanak;
42 mikor pedig gyengék voltak a juhok, nem szokta odatenni: így a gyengék Lábánéi lettek, az erősek meg Jákóbéi.
43 És nagyon-nagyon felgyarapodott az az ember, úgyhogy sok juha volt neki, és szolgálói, szolgái, tevéi és szamarai.