1És szedte Jákób lábait, és elment a keletiek országába.
2És látta, hogy egy kút van a mezőn, és íme három juhfalka van ott körülötte heverészve, mert abból a kútból szokták itatni a nyájakat; de a kő nagy volt a kút száján.
3Mikor aztán a nyájakat mind összegyűjtötték oda, akkor elhengerítették a követ a kút szájáról, és megitatták a juhokat; aztán megint visszatették a követ a kút szájára, a helyére.
4És azt mondta nekik Jákób: Atyámfiai, honnét valók vagytok? És azt mondták: Háránból valók vagyunk.
5És azt mondta nekik: Ismeritek-e Lábánt, Náhor fiát? És azt mondták: Ismerjük.
6És azt mondta nekik: Jól van-e? Es azt mondták: Jól, és a leánya, Rákhel, ihol jő a juhokkal.
7Akkor azt mondta: íme még a nap nagy, nincs ideje, hogy a nyáj hazatereltessék; itassátok meg a juhokat, és menjetek legeltetni.
8És azt mondták: Nem tudjuk, csak mikor minden nyájat összeterelnek és elhengerítik a követ a kút szájáról; akkor itatjuk meg a juhokat.
9Még ő beszélgetett velük; mikor Rákhel megérkezett a juhokkal, melyek atyjáéi voltak, mert pásztorleány volt ő.
10És történt, hogy mikor Jákób meglátta Rákhelt, Lábánnak, anyja fivérének leányát, és Lábánnak, anyja fivérének juhait; odalépett Jákób és elhengerítette a követ a kút szájáról, és megitatta Lábánnak, anyja testvérének juhait.
11Erre megcsókolta Jákób Rákhelt; és felemelte hangját és sírt.
12És megmondta Jákób Rákhelnek, hogy ő atyjafia az ő atyjának, és hogy ő Rebeka fia; az pedig futott és megmondta atyjának.
13És történt, hogy mikor Lábán hallotta Jákóbnak, nővére fiának hírét, elébe futott és megölelte őt és megcsókolta őt, és bevitte őt házába; az pedig elbeszélte Lábánnak mindezeket a dolgokat.
14És azt mondta neki Lábán: Csak csontom és húsom vagy te! Mikor egy hónapig nála lakott, azt mondta Lábán Jákóbnak:
15Amiért atyámfia vagy, ingyen kell-e azért engem szolgálnod? Mondd meg nekem, mi legyen a béred?
16Lábánnak pedig volt két leánya, a nagyobbiknak a neve Lea, a kisebbiknek a neve pedig Rákhel volt.
17És Lea szemei gyengék voltak; Rákhel pedig szép termetű és szép arcú volt.
18És Jákób szerette Rákhelt; azt mondta tehát: Hét esztendeig szolgálok neked Rákhelért, kisebbik leányodért.
19És azt mondta Lábán: Jobb, ha neked adom őt, mintha más embernek adnám őt; maradj nálam.
20És leszolgált Jákób Rákhelért hét esztendőt; de ez az ő szemeiben csak néhány nap volt az iránta való szeretet által.
21Akkor azt mondta Jákób Lábánnak: Add ide feleségemet, mert leteltek napjaim; hát hadd menjek be hozzá.
22Akkor összegyűjtötte Lábán a helységnek minden emberét, és lakomát készített.
23És történt este, hogy vette leányát, Leát, és azt vitte be neki; és ő bement hozzá.
24És Lábán neki adta Zilpát, az ő szolgálóját; Leának, az ő leányának, szolgálóul.
25És történt reggel, hát íme ő Lea! Akkor azt mondta Lábánnak: Mit csináltál velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltam nálad? Hát miért csaltál meg?
26És Lábán azt mondta: Nem szokás a mi helységünkben a kisebbiket adni a nagyobbik előtt.
27Töltsd el ezzel a hetet; és neked adjuk ezt is szolgálatért, amit majd leszolgálsz nálam még másik hét esztendeig.
28Úgy is tett Jákób, eltöltötte ezzel a hetet; akkor ő odaadta neki leányát Rákhelt feleségül.
29És Lábán az ő szolgálóját, Bilhát neki adta leányának, Rákhelnek szolgálóul.
30És bement Rákhelhez is, és szerette Rákhelt is, jobban, mint Leát; és nála szolgált még másik hét esztendeig.
31Mikor az Úr látta, hogy Lea mellőzött asszony, megnyitotta neki méhét; Rákhel pedig meddő volt.
32És teherbe esett Lea és szült egy fiút, és a nevét Rúbennek nevezte; mert azt mondta: Megtekintette az Úr az én nyomorúságomat, mert most szeretni fog engem a férjem.
33Aztán megint teherbe esett és szült egy fiút, és azt mondta: Mert meghallotta az Úr, hogy mellőzött asszony vagyok én, azért adta nekem ezt is, és nevét Simeonnak nevezte.
34És megint teherbe esett és szült egy fiút, és azt mondta: Most az egyszer hozzám fog csatlakozni a férjem, mert szültem neki három fiút; ezért nevezte a nevét Lévinek.
35És megint teherbe esett és szült egy fiút, és azt mondta: Immár dicsérem az Urat! Ezért nevezte a nevét Júdának. Akkor megállt a szülésben.