1A kígyó pedig ravaszabb volt a mező minden állatánál, melyet az Úr Isten alkotott, és azt mondta az asszonynak: Csakugyan azt mondta Isten: Ne egyetek a kertnek egy fájáról se?
2Erre az asszony azt mondta a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk.
3Hanem annak a fának gyümölcséből, mely a kert közepén van, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is illessétek azt; nehogy meghaljatok.
4Akkor azt mondta a kígyó az asszonynak: Semmi esetre sem haltok meg.
5Hanem tudja Isten, hogy amely nap esztek belőle, felnyílnak szemeitek; és olyanok lesztek, mint Isten, jónak és rossznak tudói.
6És látta az asszony, hogy jó a fa eledelre, és gyönyörűség az a szemnek, és kívánatos a fa a bölccsé lételre, és vett a gyümölcséből és evett; és adott vele levő férjének is, ő is evett.
7És felnyíltak mindkettőjüknek szemei, és megtudták, hogy mezítelenek. És fügefaleveleket varrtak össze, és kötényeket csináltak maguknak.
8Mikor aztán hallották az Úr Isten hangját amint a kertben járkált a nap szellőjén, elrejtőzött az ember és felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9Az Úr Isten pedig kiáltott az embernek, és azt mondta neki: Hol vagy?
10És azt mondta: Hangodat hallottam a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és elrejtőztem.
11És azt mondta: Ki mondta meg neked, hogy meztelen vagy? Nemde ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam neked, hogy ne egyél róla?
12És azt mondta az ember: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem arról a fáról, és ettem.
13Akkor azt mondta az Úr Isten az asszonynak: Mit csináltál? És azt mondta az asszony: A kígyó csalt meg engem, úgy ettem.
14Erre azt mondta az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt tetted, átkozott légy minden barom között és a mező minden állata között; hasadon járj, és port egyél életednek minden napján.
15És ellenségeskedést teszek közéd és az asszony közé, és a te magod közé és az ő magva közé; ő fejeden támad téged, te pedig sarkán támadod őt.
16Az asszonynak ezt mondta: Megsokasítván megsokasítom fájdalmadat és terhességedet, fájdalommal szülsz fiakat; és vágyakozásod lesz férjedre, és ő uralkodik rajtad.
17És Ádámnak ezt mondta: Mivelhogy hallgattál feleséged szavára és ettél arról a fáról, melyről megparancsoltam neked, mondván: Ne egyél arról; átkozott a talaj temiattad, vesződséggel élj belőle életednek minden napján.
18És tövist és bogáncskórót teremjen neked; és a mező füvét egyed.
19Orcád verítékével egyél kenyeret, míg visszatérsz a talajba, mert belőle vétettél; mert por vagy és ismét porrá kell lenned.
20És az ember Évának mondta feleségének nevét; mert ő lett anyja minden élőnek.
21Az Úr Isten pedig bőrköntösöket csinált Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket.
22És azt mondta az Úr Isten: íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és rosszat tudás tekintetében; most tehát nehogy kinyújtsa kezét és vegyen az élet fájáról is, és egyék és örökké éljen!
23És kiküldte őt az Úr Isten Éden kertjéből, hogy művelje azt a talajt, amelyből vétetett.
24Elűzte tehát az embert; és Éden kertjétől keletre telepítette le a Kerubokat és a forgó kard lángját az élet fájának útját őrizni.