Genesis 3
1 A kígyó pedig ravaszabb volt a mező minden állatánál, melyet az Úr Isten alkotott, és azt mondta az asszonynak: Csakugyan azt mondta Isten: Ne egyetek a kertnek egy fájáról se?
2 Erre az asszony azt mondta a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk.
3 Hanem annak a fának gyümölcséből, mely a kert közepén van, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is illessétek azt; nehogy meghaljatok.
4 Akkor azt mondta a kígyó az asszonynak: Semmi esetre sem haltok meg.
5 Hanem tudja Isten, hogy amely nap esztek belőle, felnyílnak szemeitek; és olyanok lesztek, mint Isten, jónak és rossznak tudói.
6 És látta az asszony, hogy jó a fa eledelre, és gyönyörűség az a szemnek, és kívánatos a fa a bölccsé lételre, és vett a gyümölcséből és evett; és adott vele levő férjének is, ő is evett.
7 És felnyíltak mindkettőjüknek szemei, és megtudták, hogy mezítelenek. És fügefaleveleket varrtak össze, és kötényeket csináltak maguknak.
8 Mikor aztán hallották az Úr Isten hangját amint a kertben járkált a nap szellőjén, elrejtőzött az ember és felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9 Az Úr Isten pedig kiáltott az embernek, és azt mondta neki: Hol vagy?
10 És azt mondta: Hangodat hallottam a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és elrejtőztem.
11 És azt mondta: Ki mondta meg neked, hogy meztelen vagy? Nemde ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam neked, hogy ne egyél róla?
12 És azt mondta az ember: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem arról a fáról, és ettem.
13 Akkor azt mondta az Úr Isten az asszonynak: Mit csináltál? És azt mondta az asszony: A kígyó csalt meg engem, úgy ettem.
14 Erre azt mondta az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt tetted, átkozott légy minden barom között és a mező minden állata között; hasadon járj, és port egyél életednek minden napján.
15 És ellenségeskedést teszek közéd és az asszony közé, és a te magod közé és az ő magva közé; ő fejeden támad téged, te pedig sarkán támadod őt.
16 Az asszonynak ezt mondta: Megsokasítván megsokasítom fájdalmadat és terhességedet, fájdalommal szülsz fiakat; és vágyakozásod lesz férjedre, és ő uralkodik rajtad.
17 És Ádámnak ezt mondta: Mivelhogy hallgattál feleséged szavára és ettél arról a fáról, melyről megparancsoltam neked, mondván: Ne egyél arról; átkozott a talaj temiattad, vesződséggel élj belőle életednek minden napján.
18 És tövist és bogáncskórót teremjen neked; és a mező füvét egyed.
19 Orcád verítékével egyél kenyeret, míg visszatérsz a talajba, mert belőle vétettél; mert por vagy és ismét porrá kell lenned.
20 És az ember Évának mondta feleségének nevét; mert ő lett anyja minden élőnek.
21 Az Úr Isten pedig bőrköntösöket csinált Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket.
22 És azt mondta az Úr Isten: íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és rosszat tudás tekintetében; most tehát nehogy kinyújtsa kezét és vegyen az élet fájáról is, és egyék és örökké éljen!
23 És kiküldte őt az Úr Isten Éden kertjéből, hogy művelje azt a talajt, amelyből vétetett.
24 Elűzte tehát az embert; és Éden kertjétől keletre telepítette le a Kerubokat és a forgó kard lángját az élet fájának útját őrizni.