1És történt, hogy mikor Izsák olyan öreg volt, hogy elhomályosultak szemei, és már nem látott; hívatta Ézsaut, az ő nagyobbik fiát és azt mondta neki: Fiam! És az azt mondta neki: Ihol vagyok.
2Akkor azt mondta: íme öreg vagyok, nem tudom, mikor halok meg.
3Most tehát vedd, kérlek, fegyvereidet, tegzedet és íjadat; és menj ki a mezőre, és vadásszál nékem vadat.
4És csinálj nekem valami jóízű ételt, úgy, amint én szeretem, és hozd be nekem, hogy egyem; hogy megáldjon téged az én lelkem, mielőtt meghalok.
5Rebeka pedig hallgatta, mikor Izsák az ő fiához, Ézsauhoz beszélt. És mikor Ézsau elment a mezőre, hogy vadat vadásszon atyjának;32'
6akkor Rebeka azt mondta az ő fiának, Jákóbnak, mondván: íme hallottam, hogy atyád beszélt fivéreddel, Ézsauval, mondván:
7Hozz nekem vadat és csinálj nekem valami jóízű ételt, hogy egyem; és megáldjalak az Úr előtt, mielőtt meghalok.
8Most azért fiam, engedj az én szavamnak; arra nézve, amit én parancsolok neked.
9Eredj el a juhokhoz, és hozz nekem onnét két szép kecskegödölyét; és megcsinálom azokat atyádnak olyan jóízű étellé, amint ő szereti.
10És vidd be atyádnak, hogy egyék; avégből, hogy megáldjon téged, mielőtt meghal.
11De Jákób azt mondta Rebekának az ő anyjának: De nézd, Ezsau fivérem szőrös ember, én pedig sima ember vagyok.
12Talán megtapogat engem atyám, és akkor olyan leszek a szemeiben, mint aki csúfot akar űzni; és átkot vonok magamra és nem áldást.
13És azt mondta neki anyja: Rajtam a te átkod, fiam; csak hallgass szavamra, és eredj, hozz nekem!
14Akkor elment és hozott, és bevitte anyjának; és anyja úgy csinált egy jóízű ételt, amint atyja szerette.
15És vette Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak ruháit, az ünneplőket, melyek nála voltak a házban; és ráadta Jákóbra, a kisebbik fiára.
16A kecskegödölyék bőrét pedig ráadta kezeire és nyaka simaságára.
17Aztán a jóízű ételt és a kenyeret, amit készített, fiának, Jákóbnak kezébe adta.
18És bement atyjához, és azt mondta: Atyám! Az pedig azt mondta: Ihol vagyok, ki vagy te, fiam?
19És Jákób azt mondta atyjának: Én vagyok Ézsau, a te elsőszülötted, úgy tettem, amiképpen szóltál nekem; készülj hozzá33 tehát, ülj le és egyél vadászzsákmányomból, avégből, hogy megáldjon engem a te lelked.
20És azt mondta Izsák a fiának: Hogy-hogy ilyen hamar találtál fiam? Az pedig azt mondta: Mert előmbe hozta az Úr, a te Istened.
21Erre azt mondta Izsák Jákóbnak: Lépj közel, kérlek, hogy megtapogassalak, fiam; vajon te vagy-e az én fiam Ézsau, vagy nem?
22Akkor odalépett Jákób Izsákhoz, atyjához, és az megtapogatta őt; és azt mondta: A hang Jákób hangja, de a kezek Ézsau kezei.
23És nem ismerte meg őt, mert kezei olyanok voltak, mint fivérének Ézsaunak kezei, szőrösek; és így megáldotta őt.
24És azt mondta: Te vagy az én fiam, Ézsau? Az pedig azt mondta: Én.
25És ő azt mondta: Hozd ide nekem, hogy egyem a fiam vadászzsákmányából, hogy megáldjon téged a lelkem; és odavitte neki és evett, és vitt neki bort, és ivott.
26Akkor azt mondta neki Izsák, az ő atyja: Lépj közel, kérlek, és csókolj meg engem, fiam!
27És mikor odalépett és megcsókolta őt, megérezte ruhái illatát; és megáldotta őt, és azt mondta: Íme fiam illata, Mint a mező illata, Amelyet megáldott az úr!
28És adjon neked az Isten égi harmatot És kövér földet; És gabonának és mustnak bőségét.
29Népek szolgáljanak téged, És nemzetek boruljanak le előtted, Légy ura testvéreidnek, És boruljanak le előtted anyád fiai; Akik téged átkoznak, átkozottak, És akik téged áldanak, áldottak.
30És történt, hogy amint elvégezte Izsák Jákób megáldását, akkor, csak éppenhogy kiment Jákób atyjának, Izsáknak színe elől; hát megérkezett fivére, Ézsau a vadászatból.
31És ő is csinált egy jóízű ételt és bevitte atyjának; és azt mondta atyjának: Készüljön hozzá atyám és egyék fiának vadászzsákmányából avégből, hogy megáldjon engem a te lelked.
32És azt mondta neki Izsák, az ő atyja: Ki vagy te? És azt mondta: Én vagyok a te fiad, elsőszülötted, Ézsau.
33Akkor megijedt Izsák igen nagy ijedtséggel és azt mondta: Ki volt hát az, aki vadat vadászott és behozta nekem és ettem mindenből mielőtt megjöttél, és megáldottam őt? Áldott is lesz!
34Amint Ézsau hallotta atyja szavait, felkiáltott igen nagy és keserves kiáltással; és azt mondta atyjának: Áldj meg engem, engem is, atyám!
35De ő azt mondta: Bejött a fivéred csellel; és elvette áldásodat.
36És azt mondta: Nem hiába nevezik a nevét Jákóbnak, meg is csalt engem most másodszor, elsőszülöttségemet elvette, és íme most elvette áldásomat! És azt mondta: Nemde tettél félre nekem egy áldást?
37És Izsák felelt, és azt mondta Ézsaunak: íme uraddá tettem őt, és testvéreit mind neki adtam szolgákul, és gabonával és borral megtámasztottam őt; hát veled most már mit csináljak, fiam?
38Ézsau erre azt mondta atyjának: Hát az volt a te egyetlen áldásod, atyám? Áldj meg engem, engem is, atyám! És Ézsau felemelte szavát és sírt!
39És felelt Izsák, az ő atyja, és azt mondta neki: ím a föld kövére nélkül lesz a lakhelyed, És fölülről az ég harmata nélkül.
40És kardodból élsz, és testvérednek szolgálsz; és lesz, mikor uralomra jutsz, hogy letöröd jármát nyakadról.
41Ézsau pedig gyűlölte Jákóbot az áldás miatt, mellyel megáldotta azt atyja; és azt mondta Ézsau magában: Majd eljönnek az atyámért való gyász napjai, akkor megölöm fivéremet Jákóbot.
42Mikor megmondták Rebekának az ő nagyobbik fiának, Ézsaunak szavait; elküldött és hívatta kisebbik fiát, Jákóbot, és azt mondta neki: íme fivéred, Ézsau azzal vigasztalja magát a te ügyedben, hogy megöl téged.
43Most azért fiam, hallgass a szavamra; és kelj fel és fuss Lábán testvéremhez Háránba.
44És maradj nála néhány napig; amíg megtér fivéred mérge.
45Amíg visszatér fivéred haragja rólad és elfelejti, amit vele tettél, akkor elküldök és elhozlak onnét; miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?
46Aztán azt mondta Rebeka Izsáknak: Meguntam az életemet Hét leányai miatt; ha Jákób Hét leányai közül vesz feleséget, olyat, mint ezek, az ország leányai közül, minek nekem az élet?