Genesis 27
1 És történt, hogy mikor Izsák olyan öreg volt, hogy elhomályosultak szemei, és már nem látott; hívatta Ézsaut, az ő nagyobbik fiát és azt mondta neki: Fiam! És az azt mondta neki: Ihol vagyok.
2 Akkor azt mondta: íme öreg vagyok, nem tudom, mikor halok meg.
3 Most tehát vedd, kérlek, fegyvereidet, tegzedet és íjadat; és menj ki a mezőre, és vadásszál nékem vadat.
4 És csinálj nekem valami jóízű ételt, úgy, amint én szeretem, és hozd be nekem, hogy egyem; hogy megáldjon téged az én lelkem, mielőtt meghalok.
5 Rebeka pedig hallgatta, mikor Izsák az ő fiához, Ézsauhoz beszélt. És mikor Ézsau elment a mezőre, hogy vadat vadásszon atyjának;32'
6 akkor Rebeka azt mondta az ő fiának, Jákóbnak, mondván: íme hallottam, hogy atyád beszélt fivéreddel, Ézsauval, mondván:
7 Hozz nekem vadat és csinálj nekem valami jóízű ételt, hogy egyem; és megáldjalak az Úr előtt, mielőtt meghalok.
8 Most azért fiam, engedj az én szavamnak; arra nézve, amit én parancsolok neked.
9 Eredj el a juhokhoz, és hozz nekem onnét két szép kecskegödölyét; és megcsinálom azokat atyádnak olyan jóízű étellé, amint ő szereti.
10 És vidd be atyádnak, hogy egyék; avégből, hogy megáldjon téged, mielőtt meghal.
11 De Jákób azt mondta Rebekának az ő anyjának: De nézd, Ezsau fivérem szőrös ember, én pedig sima ember vagyok.
12 Talán megtapogat engem atyám, és akkor olyan leszek a szemeiben, mint aki csúfot akar űzni; és átkot vonok magamra és nem áldást.
13 És azt mondta neki anyja: Rajtam a te átkod, fiam; csak hallgass szavamra, és eredj, hozz nekem!
14 Akkor elment és hozott, és bevitte anyjának; és anyja úgy csinált egy jóízű ételt, amint atyja szerette.
15 És vette Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak ruháit, az ünneplőket, melyek nála voltak a házban; és ráadta Jákóbra, a kisebbik fiára.
16 A kecskegödölyék bőrét pedig ráadta kezeire és nyaka simaságára.
17 Aztán a jóízű ételt és a kenyeret, amit készített, fiának, Jákóbnak kezébe adta.
18 És bement atyjához, és azt mondta: Atyám! Az pedig azt mondta: Ihol vagyok, ki vagy te, fiam?
19 És Jákób azt mondta atyjának: Én vagyok Ézsau, a te elsőszülötted, úgy tettem, amiképpen szóltál nekem; készülj hozzá33 tehát, ülj le és egyél vadászzsákmányomból, avégből, hogy megáldjon engem a te lelked.
20 És azt mondta Izsák a fiának: Hogy-hogy ilyen hamar találtál fiam? Az pedig azt mondta: Mert előmbe hozta az Úr, a te Istened.
21 Erre azt mondta Izsák Jákóbnak: Lépj közel, kérlek, hogy megtapogassalak, fiam; vajon te vagy-e az én fiam Ézsau, vagy nem?
22 Akkor odalépett Jákób Izsákhoz, atyjához, és az megtapogatta őt; és azt mondta: A hang Jákób hangja, de a kezek Ézsau kezei.
23 És nem ismerte meg őt, mert kezei olyanok voltak, mint fivérének Ézsaunak kezei, szőrösek; és így megáldotta őt.
24 És azt mondta: Te vagy az én fiam, Ézsau? Az pedig azt mondta: Én.
25 És ő azt mondta: Hozd ide nekem, hogy egyem a fiam vadászzsákmányából, hogy megáldjon téged a lelkem; és odavitte neki és evett, és vitt neki bort, és ivott.
26 Akkor azt mondta neki Izsák, az ő atyja: Lépj közel, kérlek, és csókolj meg engem, fiam!
27 És mikor odalépett és megcsókolta őt, megérezte ruhái illatát; és megáldotta őt, és azt mondta: Íme fiam illata, Mint a mező illata, Amelyet megáldott az úr!
28 És adjon neked az Isten égi harmatot És kövér földet; És gabonának és mustnak bőségét.
29 Népek szolgáljanak téged, És nemzetek boruljanak le előtted, Légy ura testvéreidnek, És boruljanak le előtted anyád fiai; Akik téged átkoznak, átkozottak, És akik téged áldanak, áldottak.
30 És történt, hogy amint elvégezte Izsák Jákób megáldását, akkor, csak éppenhogy kiment Jákób atyjának, Izsáknak színe elől; hát megérkezett fivére, Ézsau a vadászatból.
31 És ő is csinált egy jóízű ételt és bevitte atyjának; és azt mondta atyjának: Készüljön hozzá atyám és egyék fiának vadászzsákmányából avégből, hogy megáldjon engem a te lelked.
32 És azt mondta neki Izsák, az ő atyja: Ki vagy te? És azt mondta: Én vagyok a te fiad, elsőszülötted, Ézsau.
33 Akkor megijedt Izsák igen nagy ijedtséggel és azt mondta: Ki volt hát az, aki vadat vadászott és behozta nekem és ettem mindenből mielőtt megjöttél, és megáldottam őt? Áldott is lesz!
34 Amint Ézsau hallotta atyja szavait, felkiáltott igen nagy és keserves kiáltással; és azt mondta atyjának: Áldj meg engem, engem is, atyám!
35 De ő azt mondta: Bejött a fivéred csellel; és elvette áldásodat.
36 És azt mondta: Nem hiába nevezik a nevét Jákóbnak, meg is csalt engem most másodszor, elsőszülöttségemet elvette, és íme most elvette áldásomat! És azt mondta: Nemde tettél félre nekem egy áldást?
37 És Izsák felelt, és azt mondta Ézsaunak: íme uraddá tettem őt, és testvéreit mind neki adtam szolgákul, és gabonával és borral megtámasztottam őt; hát veled most már mit csináljak, fiam?
38 Ézsau erre azt mondta atyjának: Hát az volt a te egyetlen áldásod, atyám? Áldj meg engem, engem is, atyám! És Ézsau felemelte szavát és sírt!
39 És felelt Izsák, az ő atyja, és azt mondta neki: ím a föld kövére nélkül lesz a lakhelyed, És fölülről az ég harmata nélkül.
40 És kardodból élsz, és testvérednek szolgálsz; és lesz, mikor uralomra jutsz, hogy letöröd jármát nyakadról.
41 Ézsau pedig gyűlölte Jákóbot az áldás miatt, mellyel megáldotta azt atyja; és azt mondta Ézsau magában: Majd eljönnek az atyámért való gyász napjai, akkor megölöm fivéremet Jákóbot.
42 Mikor megmondták Rebekának az ő nagyobbik fiának, Ézsaunak szavait; elküldött és hívatta kisebbik fiát, Jákóbot, és azt mondta neki: íme fivéred, Ézsau azzal vigasztalja magát a te ügyedben, hogy megöl téged.
43 Most azért fiam, hallgass a szavamra; és kelj fel és fuss Lábán testvéremhez Háránba.
44 És maradj nála néhány napig; amíg megtér fivéred mérge.
45 Amíg visszatér fivéred haragja rólad és elfelejti, amit vele tettél, akkor elküldök és elhozlak onnét; miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?
46 Aztán azt mondta Rebeka Izsáknak: Meguntam az életemet Hét leányai miatt; ha Jákób Hét leányai közül vesz feleséget, olyat, mint ezek, az ország leányai közül, minek nekem az élet?