Genesis 24
1 Ábrahám pedig vén ember volt, magas korú; és az Úr megáldotta Ábrahámot mindenben.
2 Azt mondta azért Ábrahám az ő szolgájának, háza vénjének, aki mindenben rendelkezett, amije neki volt: Tedd, kérlek, kezedet ágyékom alá.
3 Hogy megeskesselek az Úrra, az ég Istenére és a föld Istenére; hogy nem veszel feleséget fiamnak a kanaániak leányai közül, akik között én lakom.
4 Hanem elmégy az én hazámba és rokonságomhoz; hogy feleséget végy fiamnak, Izsáknak.
5 Erre azt mondta a szolga: Talán nem akar a nő velem eljönni ebbe az országba; visszavivén visszavigyem-e fiadat abba az országba, ahonnét te kijöttél?
6 És azt mondta neki Ábrahám: Vigyázz magadra, nehogy visszavidd a fiamat oda!
7 Az Úr, az ég Istene, aki kivett engem atyám házából és születésem földjéről, és aki beszélt velem, és aki megesküdött nekem, mondván: A te magodnak adom ezt az országot; ő fogja angyalát előtted küldeni, és onnét fogsz fiamnak feleséget venni.
8 És ha nem akar a nő veled eljönni, akkor ment leszel ettől az eskütől; csak a fiamat oda vissza ne vidd.
9 És a szolga urának, Ábrahámnak ágyéka alá tette kezét; és megesküdött neki erre a dologra.
10 És vett a szolga tíz tevét ura tevéi közül, és elment urának mindenféle javaival kezében; és felkelt, és elment Mezopotámiába, Náhor városába.
11 És letérdeltette a tevéket a városon kívül a vízforrásnál; este idején, oly időben, mikor a lányok ki szoktak járni meríteni.
12 És elment, és azt mondta: Uram, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, hozz elém jó szerencsét ma; és cselekedjél kegyet urammal, Ábrahámmal.
13 Íme én a vízforrás mellé állok; és a város lakosainak leányai kijönnek vizet meríteni.
14 Legyen tehát, hogyha az a leány, akinek azt mondom: Hajtsd meg vedredet, hogy igyam, azt mondja: Igyál, és tevéidet is megitatom: akkor azt rendelted a te szolgádnak, Izsáknak, és erről tudom meg, hogy kegyet cselekedtél urammal.
15 És történt, hogy ő még el sem végezte beszédét, hát íme kijött Rebeka, és vedre a vállán, aki Betuelnek, Milká fiának született, aki Ábrahám fivérének, Náhornak felesége volt.
16 A leány pedig igen szép arcú volt, szűz, és férfi nem ismerte; és lement a forráshoz és megtöltötte vedrét, és feljött.
17 Akkor a szolga elébe futott; és azt mondta: Adj innom, kérlek, egy kis vizet a vedredből.
18 Az pedig azt mondta: Igyál, uram; és hamar leeresztette vedrét a kezére, és inni adott neki.
19 Mikor elvégezte az italnyújtást; akkor azt mondta: Tevéidnek is merítek, míg mindnyájan isznak.28
20 És hamar kiöntötte vedrét a vályúba, és a forráshoz futott ismét meríteni; és merített minden tevéjének.
21 A férfi pedig nézett rá; fÚrkészve, hogy megtudja, vajon sikeressé tette-e az Úr az ő utját, vagy nem.
22 És mikor a tevék az ivást elvégezték, elővett a férfi egy aranyfüggőt, fél siklus a súlya; és két karperecet a kezeire, tíz aranysiklus a súlyuk.
23 És azt mondta: Kinek a leánya vagy, kérlek, mondd meg nekem; van-e atyád házában nekünk hely meghálni?
24 És azt mondta neki: Betuel leánya vagyok én; Milká fiáé, kit ő Náhornak szült.
25 És azt mondta neki: Szalma is, széna is elég van nálunk; hely is hálásra.
26 Akkor meghajolt a férfi és leborult az Úr előtt.
27 És azt mondta: Áldott az Úr, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem hagyta el kegyét és hűségét az én uramtól; engem ebben az útban az Úr vezetett az én uram atyjafiainak házához.
28 A leány pedig elfutott és elmondta anyja házában, mint voltak ezek a dolgok.
29 És Rebekának volt egy fivére, Lábán;
30 mikor az meglátta a függőt és a karpereceket nővére kezein, és amint hallotta nővérének, Rebekának szavait, amint mondta: így beszélt nekem az a férfi;
31 elfutott Lábán ahhoz a férfihoz, ki a forráshoz; és íme az a tevék mellett állt a forrásnál.És azt cserélte fel mondta: Jer be, Úrnak áldottja; miért állsz kinn, mikor én kitakarítottam a házat és a helyet a tevéknek.
32 Mikor aztán az a férfi bement a házhoz, akkor ő megeresztette a tevéket; és adott szalmát és szénát a tevéknek, és vizet, megmosni az ő lábait és azoknak a férfiaknak a lábait, akik vele voltak.
33 De mikor enni tettek eléje, akkor azt mondta: Nem eszem, míg el nem beszél¬tem mondanivalóimat; és az azt mondta: Beszélj.
34 Akkor azt mondta: Ábrahám szolgája vagyok én.
35 És az Úr nagyon megáldotta az én uramat úgy, hogy naggyá lett; és adott neki juhot és marhát és ezüstöt és aranyat és szolgákat és szolgálóleányokat és tevéket és szamarakat.
36 És Sára, az én uram felesége, szült egy fiút az én uramnak vénségében; és ő annak adott mindent, amije van.
37 Engem pedig megesketett uram, mondván: Ne végy feleséget fiamnak a kanaániak leányai közül, akiknek országában én lakom.
38 Hanem menj el az én atyám házába és az én nemzetségemhez, úgy végy feleséget az én fiamnak.
39 Mikor pedig azt mondtam uramnak: Talán nem jön el a nő velem; akkor azt mondta nekem:
40 Az Úr, akinek színe előtt jártam, elküldi veled angyalát, és szerencséssé teszi utadat, úgyhogy az én fiamnak az én nemzetségem közül és atyám házából fogsz feleséget venni.
41 Akkor leszel ment az én eskümtől, ha elmegy az én nemzetségemhez; és ha nem adják neked, akkor ment vagy az én eskümtől.
42 Mikor azért ma a forráshoz érkeztem, azt mondtam: Uram, az én uramnak Ábrahámnak Istene, ha szerencséssé akarod tenni utamat, amelyen én most járok,
43 akkor íme én megállok a víz forrás mellett, és ha az a hajadon, aki kijön meríteni és én azt mondom neki: Adj innom, kérlek, egy kis vizet a vederből,
44 azt fogja nekem mondani: Te is igyál és tevéidnek is merítek; az legyen a feleség, akit az Úr rendelt az én uram fiának.
45 Én még el sem végeztem a beszédet magamban, hát íme Rebeka jött ki, és vedre a vállán, és lement a forráshoz és merített; és azt mondtam neki: Adj innom, kérlek.
46 Ő pedig hamar leeresztette vedrét magáról, és azt mondta: Igyál, és tevéidet is megitatom; és ittam, és tevéimet is megitatta.
47 És megkérdeztem őt, és azt mondtam: Kinek a leánya vagy te? És azt mondta: Betuel leánya, Náhor fiáé, akit Milká szült neki; aztán a függőt orrába tettem, a karpereceket pedig kezeire.
48 Akkor meghajoltam és leborultam az Úr előtt; és áldottam az Urat, az én uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki igaz úton vezérelt engem, hogy uram atyjafiának leányát kérjem meg az ő fia számára.
49 És most, ha szívességet és hűséget akartok cselekedni urammal, mondjátok meg nekem; és ha nem, mondjátok meg nekem, hogy jobbra vagy balra fordulhassak.
50 Akkor felelt Lábán és Betuel és azt mondták: Az Úrtól eredt a dolog; nem szólhatunk neked sem rosszat, sem jót.
51 Íme, Rebeka előtted van, vedd és menj; és legyen a te urad fiának felesége, amiképpen az Úr szólott.
52 És mikor meghallotta Ábrahám szolgája az ő beszédüket; földig meghajtotta magát az Úr előtt.
53 Azután ezüst ékszereket és arany ékszereket és ruhákat hozott elő a szolga, és Rebekának adta; az ő fivérének és anyjának pedig drágaságokat adott.
54 És ettek és ittak, ő és azok a férfiak, akik vele voltak, és megháltak; reggel pedig, mikor felkeltek, azt mondta: Bocsássatok el engem az én uramhoz.
55 De fivére és anyja azt mondta: Maradjon a leány velünk néhány napig, vagy tízig; azután menjen.
56 Erre a szolga azt mondta nekik: Ne késleltessetek engem, mikor az Úr szerencséssé tette utamat; bocsássatok el engem, hadd menjek az én uramhoz.
57 Ők pedig azt mondták: Szólítani fogjuk a leányt, és megkérdezzük őt magát.
58 És szólították Rebekát, és azt mondták neki: Elmégy-e ezzel a férfiúval? És azt mondta: Elmegyek.
59 Erre elbocsátották nővérüket, Rebekát és dajkáját; és Ábrahám szolgáját és embereit.
60 És megáldották Rebekát, és azt mondták neki: Nővérünk vagy, légy tízezer ezreivé; És hódítsa meg magod ellenségei kapuját.
61 Aztán felkelt Rebeka és szolgálóleányai, és felültek a tevékre és elmentek a férfiúval; és a szolga vette Rebekát és elment.
62 Izsák pedig jött az Elő Látóm Kútja felől; mert ő a Délvidéken lakott.
63 És kiment Izsák elmélkedni a mezőre est hajlatán; és mikor felemelte szemeit, hát látta, hogy íme tevék jönnek.
64 Mikor Rebeka felemelte szemeit, meglátta Izsákot; és lepattant a tevéről.
65 És azt mondta a szolgának: Ki az a férfiú, aki a mezőn velünk szembe jön? A szolga pedig azt mondta: Ő az én uram. Akkor elővette a fátyolt, és eltakarta magát.
66 És elbeszélte a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett.
67 Izsák pedig bevitte a sátorba (az ő anyjáéba, Sáráéba), és elvette Rebekát, és az felesége lett neki, és ő szerette; és megvigasztalódott Izsák az ő anyja után.